Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-385

386. országos ülés május 2. 1878. §5 voltam, ha nem is a saját indítványomat, a saját törvényjavaslatomat fogadtatni el, legalább azon egyhangú határozatra birni a képviselőházat, mely szerint "utasította a ministert, hogy a vallás teljes szabadsága és a felekezetek jogegyenlősége iránt mielőbb törvényjavaslatot nyújtson be, mely feladatnak báró Eötvös József híven még.azon ülésszak alatt meg is felelt és míg — miután ezen törvényjavaslat az előző országgyűlésen nem tárgyaltatott volt — a következő országgyűlésen sikerült Deák Ferencz hatalmas támogatása mellett egy szintén egyértelmű határozatot eszközölni ki a képviselőháztól arra nézve, hogy az állam ós egyház közti j viszonyok rendezésére bizottság küldessék ki, e '. tárgyban törvényjavaslatot készítendő, mely bizottság munkálatát befejezvén, be is adta: addig a jelen ülésszak alatt azt meg azon országgyűlés alatt minden törekvéseim, minden indítványaim eredménytelenek maradtak. Ugyanis 1875-ben az előbbiekhez hasonló indítványt tévén, Trefort Ágost vallás- és közoktatási minister ur azt elvettetni kérte azon oknál fogva, mert — úgymond — a kormniy maga a nazarénusokról és a polgári hatóságok előtt kötendő házasságokról a lehető legrövidebb idő alatt törvényjavaslatot fog benyújtani. A ministerelnök ur azonban — sajnálom, hogy jelenleg nincsen hozzá szerencsénk — nem fogadván el ezen egyszerű visszautasítást, azt oda módosította, hogy a képviselőház ne vesse ugyan el indítványomat, hanem tárgyalását akkorra halaszsza, midőn a kormány a jelzett két törvényjavaslatot a ház asztalára majd leteszi, Ígérvén — saját szavait akarom idézni — hogy „ezen javaslatok még azon ülésszak alatt bizonyosan beadatni és tárgyaltatni fognak." Ez történt 1875-ik deczember 3-án. Egy év telvén el a nélkül, hogy a kormány igéretét teljesítette volna, szükségesnek láttam a következő ülésszak alatt a vallásszabadság és a polgári házasság behozatala iránt ujabb határozati javaslatot terjeszteni a ház elé. Ennek ellenében ugyancsak a t. ministcrelnök ur, kifejezvén sajnálatát a felett, hogy a kormánynak nem sikerült az általa tett Ígéretet a kitűzött időben beváltani, ígérte, hogy minden tőle telhetőt meg fog tenni arra nézve, hogy azt a lehető legrövidebb idő alatt beválthassa, kérvén a házat, hogy ez alkalommal se méltóztassék elfogadni az én indítványomat, hanem méltóztassék a kormánynak ez iránti nyilatkozatát jegyzőkönyvbe vétetni. És a képviselőház hajolván a kormányelnök kívánságára, indítványomat mellőzte, a ministerelnök ur igéretót pedig jegyzőkönyvbe vétette. Jegyzőkönyvbe vétette, de csak azért, hogy a szónemtartásnak egy ujabb írott bizonysága maradjon fen. (Élénk helyeslés a szélső haloldalon.) Pedig ha volt idő uraim, három óv óta arra, hogy annyi sok adótörvényjavaslatot készíttessen a kormány, és azokat az országgyűléssel végig tárgyaltassa ; törvényjavaslatokat, melyek -a népnek csak terheit nevelték; ha volt ideje a kormánynak arra, hogy annyi egyéb s köztök igen nagy terjedelmű törvényjavaslatokat dolgoztasson ki, és intéztessen el az országgyűléssel : bizonyosan talált volna és adott szavánál fogva kötelessége lett volna találni időt arra is, hogy ígéreteit az érintett törvényjavaslatok tárgyában beváltsa. Kötelessége lett volna ez annyival inkább, mert az esetek, az okok. melyek a vallásszabadság ós a polgári házasság behozatalának szükségességét indokolják, mindinkább szaporodnak. A nazarénusok száma különösen az alföldön egyre nő. Támadt egy ujabb felekezet is: a baptistáké. A zsidók és a keresztények közti házasságok természetesen a külföldön kötve, szintén mind gyakrabban fordulnak elő. S mind ezen házasságok, a nazarénusok, a baptisták, a zsidók s a keresztények közötti házasságok a fenálló törvények értelmében semmisek. A gyermekek pedig, melyek ezen házasságokból származnak, törvénytelenek. De mit gondolnak önök a lelkiismereti szabadsággal, mit törődnek önök a családok nyugalmával, mit az ártatlan gyermekek polgári állásával, örökösödési igényeikkel, jövőjével ? Mit magával a nemzet becsületével, (Élénk helyeslés a szélső balfelöl), melyre az ily igazságtalanságok, az ily türelmetlenségek minden esetre homályt borítanak. Önök előtt kedvesebb uraim bizonyos magas köröknek kegymosolya (Élénk helyeslés és felkiáltások a szélső balfelöl: Igaz.') és kedvesebb a türelmetlen papságnak a támogatása. (Élénk felkiáltások balfelöl: Igazi) De azért önök egytől egyik szabadelvű férfiak s mi több, a szabadelvű pártnak fejei. Volt pedig idő uraim, midőn a ministerelnök ur a vallásszabadság kérdését nemcsak sürgetősnek, hanem megoldását igen egyszerűnek is találta. 1869-ben az általam benyújtott törvényjavaslatnak tárgyalása alkalmával Tisza Kálmán a baíközépnek akkori egyik vezére nem fogadván el az enyimet, a következő törvényjavaslatot adta be: .,1. §. A teljes vallás és lelkiismereti szabadság mindenki részére biztosíttatik. 2. §. A poigári és a politikai jogok élvezeténél a hitvallás külömbséget nem tesz; de viszont hitvallása senkit az állani iránti kötelességek teljesitóse alól fel nem ment." Ezenkívül a központi bizottság határozatával szemben, mely szerint a kormány a teljes ós általános vallásszabadság, az egyenlőség és viszonosság gyakorlati kivitele iránt mielőbb törvényjavaslat beadására utasíttatott, Tisza Kálmán a következő határozati javaslatot adta be: „a mini sterium utasittatik, hogy még ezen ülésszak alatt — tehát 1869-ben — törvényjavaslatot tor-