Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.
Ülésnapok - 1875-360
360, országos ülés február 26. 1878. '"•; feléről van szó, ha ugyan jól értettem a kereskedelmi tárcza ideiglenes vezetésével megbízott minister ur minapi felszólalását. Tehát a mennyiség, a tömeg már magában megérdemli, hogy külön osztály állíttassák fel számára. De megérdemli azért is, mert nem gyapjú és nem gyapot és így akármelyiket fogjuk is rá, nem mondunk igazat. Tehát külön osztályozást kivan mind a tömeg nagysága, mind pedig a dolog természete ; nem is mondatik, hogy nem igy áll a dolog, hanem azt mondják, hogy nehéz. Kérem, ha az állami igazgatásnak csak a könnyű dolgok elvégzése volna feladata, akkor ennél könnyebb mesterség nem volna a világon. (Derültség jobbfelöl és bal/elöl.) De a nehéz dologra is kell törekedni. Nem járja, hogy oly érvekkel akarjanak megnyugtatni minket, hogy ez még az angol pótconventió stipulatióiba sem ütközik, mert hisz a tariffa tételre csak 14 érték-százalék vettetik átlag. Nyugtassuk meg hát lelkiismereteinket azon prohibitiók miatt, melyek e 14°/ 0-os vámemeléssel lehetségesek lesznek. Ha a tanácsos ur azt kívánná, hogy adjunk elismerésünknek, nagy elismerésünknek kifejezést szemben azon genialitással, mely 14 0 / 0-os vámemeléssel képes prohibitiót eszközölni: ezt joggal kívánta volna ; (Derültség balfelH és jobbfelöl,) mert ez genialitás, de hogy ez az ügy érdekében kifejtett genialitás virtuozitás-e; az már más kérdés. Micsoda eszközökkel bírja elérni ezen czélt azt nem vitatom: miután Pulszky t. barátom már kimutatta azt. Hiszen mindent kilehet igy mutatni, meg prohibealni is lehtt, nem 14, hanem lO°/ 0-es vámtételekkel is; csak &•- a kérdés : helyes-e a czél, melyet magunk elé tüzünk? A nehézséggel hát szembe kell nézni, s annak legyőzhetlen voltára nem érv az, hogy nehéz elhatározni, mily mérvű keverésnél vegye kezdetét az a külön osztály. Ily érvelés mellett sehol a világon elidősülési törvényt nem lehetne hozni, mert ki mondja meg, hány esztendő, hány nap legyen arra elég? A positiv törvényhozás ép abban is találja előnyét az észjoggal szemben, hogy souverain jogával bizonyos határt megállapít. Itt is megállapíthatna, csak akarni kellene, de az akarat hiányzik, mint annak világos szavakban itt többen kifejezést adtak. Ezen igazságnak egyébiránt a minek népünk tudata régen kifejezést adott e szavakban: „nem akarásnak njögés a vége. (Elénk derültség balfelöl és a jobboldalon.) Le hát hiszen vigasztalhatjuk magunkat azzal, hogy a. dolog az angol pótconventió stipulatióiba nem ütközik. Milyen jó, hogy ha már nincs is, legalább volt az az angol pótconventió, különben miből meríthetnénk vigasztalást. Mikor ez érvelést hallottam, a vámszövetségre vonatkozó törvényjavaslat indokolásának egy helye jutott eszembe, hol a magyar fonó-ipar lendülésnek indulása azon kártolyíonódára való mutatással, mely 3 évvel ez előtt sajnos, porrá égett hamujából többé fel sem támadt, de azért ma is bizonyítja, hogy a magyar fonó-ipar lendülésnek indult! Az angol pótconventió is feladatott annak idejében; de azért még most is jó szolgálatot tesz. Én ezeket csak azért mondtam, hogy constatáljam, mennyire nem is kisértetett meg az emelt kívánsággal szemben az egyenes érvelés, e helyett csupán az mondatván : a dolog igen nehéz, aztán nem ütközünk az angol pótconventióba, természetesen miután elég óvatosak voltunk megfelelő tételeket csoportosítani. Elismerem az ügyességet s az előrelátást, de azért nem ismerem el. hogy azon conventió szellemének megfeleltünk volna, avagy megfelelnénk. De nem azért szólaltam fel t. ház, mintha ámítanám magamat azzal, hogy e felszólalásnak gyakorlati sikere lesz. Ismétlem, tudom, hogy bármi mondatik, az mindegy; a figyelem azon teljes hiánya, melylyel a tárgyalások már mai nap folynak, elég bizonyiték arra, hogy az elhatározás készen van. De szólok tekintettel a jövőre. Nem tehetem, hogy midőn az egész tariífa tárgyalásához egy szóval sem szóltam, ezen utolsó pontnál, mely mint előre látható, szintén elfogadtatik, és melylyel fel lesz téve az épületnek koronája, hasonlóan hallgassak, nem gondolva azzal, hogy e tétel megszavazásával nem csak nagy mérvű védvámokat, de prohibitiv vámokat emelünk és felidézzük azoknak minden következményeit, tehát azokat is, melyekről az általános vitában azt mondottam, hogy mert megtagadása azon eszmének, melyen minden vámszövétség nyugszik, vissza fog fordulni maga a szövetség ellen. A kereskedelmi ministerium vezetője ennek ellenében megjegyzé akkoron, hogy ama tételemet nem igazolja sem a theoria, sem a praxis. Hogy mennyiben egyesit a theoriával, azt nem vitatom, az akadémikus dolog s ide nem tartozik. Csak megjegyzem, hogy el nem fogadhatom. Hogy a praxis czáfolná, arra nézve bátor vagyok figyelmeztetni a kereskedelmi minister urat és az egész t. házat épen azon német vámszövetségre, a melyből kiindulva ő ellenem érvelt. A német vámszövetség 1833-ban keletkezett; első megújulása 1842-ben törtónt. Első és egyetlen figyelmet érdemlő visszaesése a védvámos irányban 1845-ben történt, s akkor is oly nemű forrongás után és alatt, mely már közel vitte a szövetséget a felbomláshoz. Tehát, hogy az elv megtagadása visszafordult a szövetség ellen, és koczkáztatta annak lételét, az igazoltatott. En nem hiszem, hogy a szövetség mellett nem lehet visszafelé menni, hiszen épen most megyünk visszafelé magunk.
