Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.
Ülésnapok - 1875-360
360. országos ülés február 26. 1878. 67 nabilis; és ebben igen nagy a különbség. Itt a vám megállapitásánál a súlyra fektettetik az egész és pedig igen hibásan, mert ennek eredménye az, hogy a finom drága kelme, a mely t. i. COÜ grammnál nehezebb, az eddig fizetett 80 frt helyett ezután fog fizetni 40-et. S ha kérdezzük miért: más oka ennek nem lehet, mint az, hogy osztrák gyárosok érdeke ezt hozza magával. Más rationabilis okot felhozni nem lehet. Kimondom azonban, hogy ezen javaslat, melyet a t. kormány a gyapjúkelmékre nézve terjeszt elő, tökéletesen beleillik az eddigi vámtarifába, s azért azok, kik az eddigit megszavazták, már a harmónia és symmetria kedvéért jól teszik, ha ezt is megszavazzák. Miután mi az eddigit rosznak tartottuk : az egész javaslatban ezt sem fogadjuk el. {Helyeslés balfelol.) Ráth Károly: T. ház! Én a vámtarifának csupán egy tételéhez kívánok hozzászólani, nem azért, mintha nem lenne kifogásom számos, még pedig oly tótelek ellen, melyek azt hiszem megváltoztathatók volnának Magyarország érdekében a nélkül, hogy az egész eg3 T ezség azért halomra dőlne. De nem akarván igénybe, venni a t. ház kimerült figyelmét, bátor leszek csupán ezen egy tételhez — szemben azokkal, miket a t. tanácsos ur mondott — röviden észrevételt tenni. Ami az érték %-ot illeti, egyszerűen hivatkozom azon szakértőkre, Kik ezen tárgyi a vonatkozólag tudtommal már előzetesen a ministeriumban is véleményüket adták, s ha máskép szólnak utólag némely szakértő vélemények a t. vámügyi bizottság ielentésében, erre nézve én csak egy dologra vagyok bátor a t. ház figyelmét felhívni, hogy mérlegelhessük ezen szakértő urak véleményének rendkívüli egyöntetűségét. Sajnálom, hogy épen nekem kell e szembeötlő e'lenmondásokat feltüntetnem : de én ezt azért tartom kötelességemnek, mert tartozom constatálni itt, t. ház, hogy ugyanazon szakértő urak közül többen, és azonkívül más első rangú budapesti kereskedők a budapesti kereskedelmi kamarában kihallgattatván, épen a döntő körülményekre nézve merőben ellentétes nézeteket nyilvánítottak, a mely eltérő vélemények és javaslatok a kamara kérvényében tüzetes kifejezést is nyertek. Mivel az igen t. ministerelnök ur is különösen egy szakértőre méltóztatott hivatkozni, egy magyar posztógyár igazgatójára, kénytelen vagyok ezen összehasonlítást a t. háznak bemutatni. A vámügyi bizottság jelentésében, szétszórva a 8, 9. és 10. lapon fordul elő, mily kereskedelmi értéke van főleg a három legfontosabb angol czikknek, a „President" , „Pylot" és „Union"-nak, és én csak azon minimális árakat fogom felsorolni, melyek az egyes szakértők expertiseiben figuráinak A Presidemnél: egyik szakértő 1*25 frt, a másik 150, a harmadik 170, a negyedik 200 írtnak mondja a minimális árt. Rendkívüli összhangzás. egész 100°/ 0-nyi különbség. — Az Unionnál a minimális ár 200, 310 és 375 frt. A Pylotnál a minimális ár variál 125—150—167—'200 frt közt. Akkor tehát t. ház, midőn közel l00"/ 0-nyiérték különbséget tüntetnek fel azon szakértők, a kikre az átalános vita alkalmával oly sokszor történt hivatkozás, megvallom, ezen expert uraknak a vámügyi bizottságban adott véleménye reám nézve kellő értékkel nem bir. Annál inkább bírnak azon igenis szakszerű nyomozások, melyek — mustrák és árjegyzékek segélyével is — igen behatóan eszközöltettek a budapesti kereskedelmi kamarában, melyeknek tanuja magam is voltam, és meíyek azt a meggyőződést érlelték bennem, hogy a gyapjúszövetekre, és pedig a legfontosabb kereskedelmi czikkekre nézve a vámnak felemelése 50—120—150°/ 0 közt variál; olyannyira, hogy például a pylot, minden kereskedő véleménye szerint, teljesen ki lett zárva a forgalomból. A többire nézve Apponyi Albert gr. képviselő ur is nyilatkozott, ha nem minden angol gyapjúszövet lesz is teljesen kizárva, de igen jelentékeny árfelemelés fog azoknál a fogyasztók rovására beállni. Legyen szabad már most a t. ministeri tanácsos ur egy másik állítására felelnem. (Halljuk?) A mi a correlatiót illeti, Magyarország gyapjú kivitele és az osztrák gyapjúipar protectionálása közt, már az átalános vita alkalmával szerencsés voltam egy számítást bemutni, melyet nem akarok ismételni, csak végeredményeire vagyok bátor hivatkozni, azért, mert ép az indokolás ealeulus.-t után indultam. (Halljuk!) Ebből kitűnik három dolog. Először az, hogy Magyarország gyapjújából az osztrák ipar nem fogyaszt többet 15°/ 0-nál, s hogy miért fogyaszt most a brünni gyáripar jelenleg valamivel többet, arra Pulszky Ágost t. képviselő ur már megfelelt. Kitűnik ez adatokból másodszor az, hogy 1866 —1868-ban, mikor még az angol pótconventiónak állítólagos pusztító hatása az osztrák iparra be nem állott, az osztrák iparosok átalában sokkal kevesebb gyapjút fogyasztottak, mint később, mikor állítólag annyira hátrament az osztrák gyapjúipar. Harmadszor kitűnik az, hogy semmiféle összeköttetést nem látunk a magyar gyapjúkivitel és az osztrák gyapjúipar állítólagos hanyatlása közt, mert a „Motivenbericht"-ben látjuk, hogy például 1867-ben 162 ezer, 1868-ban 117 ezer métermázsa gyapjú hozatott be a monarchiába; az angol pótconventió után, mikor tehát az ipnr állítólag hanyatlott, 1871—72 ben átlagosan több mint 180,OU0 métermázsa hozatott be, s ugyanazon korszakban, mikor állítólag az angol posztó elárasztotta a piaczot, akkor azt tapasztaljuk, hogy Magyarország gyapjúkivitele több volt, és mikor