Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-359

E5». országos ülés legalább jövőre gondoskodjunk arról, hogy ne legyünk ilyen kényszerhelyzetben. Vagy azt akarjá£, hogy ezen szerződés lejártával hasonló kényszerhelyzetben legyünk és ismét kénytelenittessünk beérni azzal, a mit a másik félnek engedni tetszik ? Azt akarják, hogy ne csak ma háramoljók ránk azon dicsőség, hogy az ország számára ily egyezséget kötöttünk; hanem 10 óv múlva se lehessen jobbat? (Ugy van] balfelöl.) Ha ezt nem akarják, akkor járuljanak hozzá legalább azon indítván yhoz, mely .legalább 10 év múlva lehetővé tesz egy czélszerübb kiegyezést. A ministerelnök ur attól is fél, hogy ha ezen §. beigtattatnék, ez csak az izgatásokat hosszabbitaná meg. De hogy ettől komolyan nem kell félnünk, a felől megnyugtat a ministerelnök ur ugyanazon beszédében tett következő nyilatkozata. Ő ugyanis gr. Zichy Nándor t. képviselő ur beszédére reflectálva, ezt monda: „tudjuk azt mindnyájan, egy képviselő ur emiitette és abban igaza volt, hogy csak akkor lehet izgalmat előidézni, hogy ha nem színleges a sérelem, mely támad, hanem valódi. Igaz, de a színleges sérelmet is lehet mint valódit feltüntetni, s az által az izgalmat fentartani. De az, hogy színleges a sérelem, ha kellő idő engedtetik, az életben bebizonyulván, lehetetlenné válik az izgatás folytatása." Én is igy vélekedem t. ház, de azt hiszem, hogy tíz esztendő talán elegendő lesz annak bebizonyítására, hogy ezen vámszövetségből származékul állított sérelmek színlegesek-e vagy valóságosak? És ha .10 évnek tapasztalása be fogja bizonyítani, hogy ezen sérelmek csak színlegesek: akkor ne féljen a t. ministerelnök ur épen az általa elismert igazságnál fogva, 10, év múlva nem lesz lehető az izgatás folytatása. (Élénk helyeslés balfelöl.) Ha pedig tiz óv tapasztalása valóságosaknak fogja bebizonyítani a sérelmeket: akkor az általunk javasolt uj szakasz elvetésével ugyan meg nem szünteti a bekövetkező izgalmakat, sőt nézetem szerint megfordítva épen ezen §. felvétele inkább a kedélyek csillapítására hatna, mert a közönség nagyobb megnyugvással tűri a bekövetkező bajokat azon reményben, hogy legalább 10 esztendő múlva lehet kilátás arra, hogy jobb, érdekeinknek inkább megfelelő kielégítést nyerünk, mint tűrné annak tudatában, hogy nem csak most, de 10 év múlva az uj egyezkedés alkalmával sem reményihetünk jobb állapotot. (Igaz! Ugy van! Helyeslés, a baloldalon) Nincs gonoszabb a reménytelenségnél, mert az vagy elcsüggedésre, vagy elkeseredésre, ós a végletekre vezet. Végül s legsúlyosabb ellenvetésül, a t. ministerelnök ur azt hozta fel, hogy az általunk indítványozott uj ezikk .,ellenkezik a szövetség czélzatával, s abba már előre a bomlás magvát akarja beoltani." Ha t. ház, az, hogy mi ezen vámszövetség KÉPV. H. NAPLÓ 1875—78. XVI. KÖTET. február 25. 1878. gg lejárta után bekövetkező időre gondoskodunk arról, hogy egy jobb, méltányosabb egyezség létesülhessen, ellenkezik a vámszövetség eszméjével, akkor épen ugy állíthatni ezt az 1867: XII. törvényczikkről, a mely ily esetre az önrendelkezési jogot fentartotta. A mi pedig azt illeti, hogy ezen czikk a vámszövetsógbe ós a köztünk való viszonyba a bomlás magvát hintené el, ezt csak akkor állíthatnánk, ha nem volna hitünk az iránt, hogy a monarchia két állama összetartozásának természetes alapjai vannak, hogy közöttünk méltányos szövetség az érdekek kölcsönösségénél fogva eszközölhető, nem pedig csak kényszerhelyzetek által erőszakolható. — Nekünk erős meggyőződésünk, hogy Magyarország és Ausztria közt az érdekközösség erős reális alapokon nyugszik, és az általunk javasolt uj czikk nem hogy a szövetség létre nem jöttét, hanem inkább mindkét félre megnyugtató ós méltányos szövetséget akarja biztosítani, és ezért az

; uj czikket a t. háznak elfogadásra ajánlom. (Élénk helyedés a baloldalon és, a szélső jobbon.) Gróf Khuen Héderváry Károly: T. ház! A jelenlegi hosszas vita folyamában meggyőződhettünk arról, hogy Ausztriával való viszonyaink rendezése, — értem előnyös rendezése — oly akadályokba ütközött, melyeket a kormány ugyan elhárítani szándékolt, de nem tudott. Ez akadályok gyökeredznek egyfelől Ausztria gazdasági suprematiájában, mit senki nem tagad, másfelől azon politikai kényszerhelyzetben, melynek latolásában a nézetek megoszlanak, de mely előtt e ház többsége meghajlott és hajlandó hozni oly áldozatot, mit e t. háznak egy másik nagy része és köztök én is túlságosnak találunk. Miután épen nem tudom belátni annak jogosultságát, hogy két politikailag annyira egymásra utalt szövetséges állama az egy monarchiának ugy erősiti meg czólszerüen barátságos viszonyát, hogy az egyik a másik rovására gazdasági és pénzügyi előnyöket hozzon; ennek következtében azt tartom én és a beadott indítvány pártolói, hogy a menynyire lehet, kikerüljük még az alkalmát is azon lehetőségnek, hogy politikai azonos érdekek mellett a gazdasági egyezkedésben egyik vagy másik fél rövidséget szenvedjen csak azért, hogy egy nagyobb rosszat elkerüljön. Hogy ezen momentum t. i. a nagyobb rósz bekövetkezése, különben még be nem állolt, azt az általános vitában többen igen alaposan kimutatták, de ez különben is már nem képezheti a mai vita tárgyát. Politikai állásunk Ausztriával szemben rendezett és biztosítva van, főfeladat tehát az, hogy ezen biztosított helyzetünk ne zavartathassák meg a gazdasági rendezés bizonyos időközökben megújuló alkudozásai által, és ez az amit a beadott indítvány által elérni akarunk és legczélszerübben elérhetni vélünk. (Élénk helyeslés balról.) 5