Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-379

386 379. országos ülés ápiil 8. 1878. tisztelettől az ilyen nem lesz elzárva, abban ne korlátoltassék. De egészen rnás: a házi isteni tisz­telet és egészen más a vallásnak nyilvános szer­tartás által való szabad gyakorlata ós ha el mél­tóztatnak fogadni azt, hogy a nyilvános szertartás gyakorolhatása feltételezve van az állam által való elismertetéstől és ez máskép nem is lehet, még az esetre is meg fog felelni a törvényjavaslatnak azon szövege, a mely oltalomban csakis az állam által elismert vallásokat részesít. De ne méltóztas­sék azt gondolni, hogy azért, mert nem ismerte­tett el az állani által valamely vallás : azért sza­bad lenne annak szertartását erőszakkal megza­varni, oda berontani, az embereket szótverni. Bo­csánat, ily erőszakra a törvény nem ad senkinek jogot; az erőszakot — követtessék el egy ember, vagy emberek többsége ellen, — mindig személy elleni erőszaknak tekinti a törvény és mint olyat bünteti. Ha valamely házban isteni tisztelet tartatik ós megzavartatik, legyen az bár nem elismert vallás isteni tisztelete, de inert a házi jognak meg­sértésével zavartatik meg : eo ipso, mint a házi jog megsértését büntetik, védetlenül tehát c tör­vényjavaslat szerint nem fog állni sem egyén. sem testület, erőszaknak sem lesz tehát kitéve ; de, mint vallásfelekezet, mint nyilvános szertartásra jogosított felekezet a törvényjavaslat ezen intéz­kedése értelmében különös speciális oltalmat nem fog élvezni. De mert itt nem a lelkiismeret szabadságáról van szó; mert egyáltalában a büntető törvény­könyvnek nem lehet feladata, nem lehet köre a vallási törvényt meghozni, — ez egy más térre tartozik, más feladatnak fele! meg — ós mert a büntető törvénykönyv csak a létező közjogon és igy a vallás tekintetében is a magyar államban fenálló közjogon alapúihat, ennek pedig nem felel meg más kifejezés annyira és oly világosan, mint az „elismert vallás "-kifejezés; azért bátor vagyok kérni a t. házat, méltóztassék a főrendiház javas­latának elfogadásával lehetővé tenni, hogy ezen törvényjavaslat további esélyeknek kitéve ne le­gyen. (Elérik helyeslés a középén). Elnök: Irányi Dániel képviselő ur félrema­gyarázott szavainak helyreállítása végett kivan szólni. Irányi Dániel: T. ház! Az előttem szólott t. képviselő ur — ámbár elismerte, hogy nem szoktam tényeket ferdíteni, ez alkalommal mégis arról vádolt, mintha ez esetben reá vonatkozólag ily hibába estem volna. Kernelem, sikerülni fog meggyőznöm a t. képviselő urat arról, hogy én e hibát ez alkalommal sem követtem el. Én nem azt állítottam, mintha a t. képviselő ur, mint az igazságügyi ministerium megbízottja, a főrendiházban a főrendek által elfogadott szer­kezet mellett szólalt volna fel; ón csak azt ve­tettem szemére, hogy oly okokkal védelmezte a képviselőház szövegét, a mely okok által azt igye­kezett kitüntetni, hogy a főrendek és a képvise­lőház között egyátalában nem létezik nézetkülönb­ség. Ezt vetettem szemére, ezt hibáztattam. De a midőn a t. képviselő ur — és mint az imént ki­kimutattam — alaptalanul vádol engem ferdítés­sel, bocsánatot kérek, ha kijelentem, hogy ő maga alkalmasint szándéka ellenére nekem tulajdonit olyasmit, amit én nem mondottam. Én nem mondottam azt, hogy minden vallás, bármely legyen is az, a törvény oltalmára számit­hat, hanem hozzá tettein azt, hogy minden vallás, a mely fenáll, és a kormány által megtüretik. Ez pedig nagy különbség. Továbbá nem mondottam azt, hogy ezentúl, ha ezen szerkezete a főrendek­nek törvénynyé válik, a nem törvényesen fenálló vallások egyházi szertartásait egészen büntetlenül lehessen megzavarni, hanem azt mondottam, hogy különbség fog tétetni a büntetésekre nézve a tör­vényesen bevett ós a törvényesen cl nem ismert vallások szertartásainak háborgatása között. E szerint meggyőződhetik a képviselő ur, hogy nem jól értette szavaimat, mert valamint ő nem akarta nékem azt tulajdonítani, hogy én szán­dékosan ferdítettem volna ; ugy én sem vagyok hajlandó róla ezt feltenni, (Helyeslés a szélső bal­oldalon). Elnök: A kérdést szavazásra fogom feltenni. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a főrendeknek a büntetőtörvénykönyvi javaslat régi 190.. most 191., a régi 191., most 192. ós a 336. §-aira tett módosítását elfogadni? (Igenl Nemi) Mél­tóztassanak azok, akik elfogadják, felállani. (Meg­történik. Felkiáltások: Ellenpróbát kérünk.) Mél­tóztassanak azok, a kik nem fogadják el, felállani. (Megtörténik.) Én t. ház, ugy veszem ki, hogy a többség a főrendek módosítását elfogadja. Ennélfogva a büntetőtörvénykönyvi javaslat minden szakaszát illetőleg megegyesülés jővén létre a két ház között, ezen törvénykönyv legfel­sőbb szentesítés végett ő Felsége elé fog terjesz­tetni és a módosítás elfogadásáról a főrendiház fog értesíttetni. __ Következik az egyes költségekről szóló pénz­ügyi bizottsági jelentéseknek, nevezetesen pedig a 483. számúnak tárgyalása. A tárgyalás módjára nézve t. ház, azt gon­dolom, hogy a jegyző urak minden oly esetben, midőn a pénzügyi bizottság véleménye eltér a ministeri előirányzattól, mindkettőt olvassák fel, azon esetben pedig, midőn a pénzügyi bizottság is helybehagyta a minister előirányzatát, csak a mi­nisteri előirányzatban foglalt összeg fog felolvas­tatni. (Helyeslés,)

Next

/
Oldalképek
Tartalom