Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-378

366 378. országos ülés ápril 6. 1878. feleljek arra — a mit pár vonásban azelőtt tet­tem — hogy van-e ezen költségvetésben haladás, igen, vagy nem ? És t. ház, egész nyugodtan me­rem eonstatálni, hogy igenis van. Mert ha a pénz­ügyi vámoknak ezen esztendőben csekély mérték­ben való befolyása által a közösügyi költségek nagyobbak lesznek is, mint a mekkorának itt fel vannak véve, akkor az átalam a mérlegbe már fel­vett kölcsön kamatokkal együtt mintegy 18.200,000 frtra menő hiány 19—ÍQ 1 ^ millió frtra rug azon deficit, melyljel e költségvetés le fog záratni. Az imént volt szerencsém rámutatni, hogy pái évvel ezelőtt hol állottunk? 1873-ban 61 mil­lióra, 1874-ben 61—62 millióra, 1875-ben 40 mil­lióra, 1876-ban 32 millióra mentek zárszámadási hiányaink. Ezen hiányok alászálltak 1877-ben 25 millióra, a jelen költségvetésben pedig reális ala­pokon 19, vagy mondjuk 20 millió van mint hiány előirányozva. Már pedig nem kell elfelejteni — amit közbevetőleg most kell megjegyeznem — hogy midőn valaki például az 1874-iki zárszámadási eredményből okoskodik és azt mondja, hogy 1874­ben a hiány 61 millió volt: akkoriéi kell vennie azt is, hogy azon zárszámadásban különös volt, hogy Sehatzbonok kamataira, melyek pedig con­trahálva voltak 1873-ban és 1874-ben, az 1874-ki zárszámadásban csak 1.000,000 frt van felvéve. Ezen kölcsön kamatai pedig arany írtban 9 mil­liót tesznek; tehát 1874-ben tulajdonkép nem 61 millió, hanem 70 millió frt volt a hiány. Ha tehát a jelen költségvetés azt mutatja, hogy a hiány — ha azt nem 19, hanem 20 mil­lióban vesszük is fel — a két évvel előttihez ké­pest annak \' 3-ára leolvadt; ha azt mutatja, hogy 23 millióval többet veszünk be, mint 2 évvel ezelőtt; ha azt mutatja, hogy a mindenki által tényleges­nek elismert alapokon kimutatott hiányból, miután 9 millió törlesztés, 6 millió beruházás van abban — 5—6 millióra megy azon összeg, melyet nem birunk saját bevételünkből fedezni : akkor azt mondom, nincs elérve a czél, mert még igenis nagy és tövises út van, melyet odáig meg kell tenni s hogy az eléressék, az igen súlyos, nehéz mindnyájunknak lankadatlan törekvését, kitartását igényli, de egyúttal constatálhatom, hogy fokoza­tos és ha nem is oly nagy mint kivánnám én is, de nem is oly kismérvű, mint önök állítják, ha­nem a viszonyokhoz képest elég nagy haladás lé­tezik. És ha t. ház, hozzá teszem azt, hogy igenis meg van teremtve a magyar rente és európai papírra van téve, annyira, a mennyire a súlyos viszonyok közt lehetett, meg van indítva az 153 mil­liónyi kölcsön visszafizetésének műtéte: akkor mégis szabadjon Bujanovics t. képviselő urnák, ki a három évi pénzügyi kezelést ama gúnyos megjegyzései elüthetni vélte: „Hát mi az eredmény? Tulajdonkép semmi!" azt felelnem, hogy igen is ©zt az eredményt, melyet most én felmutatok, tarthatja valaki, mint magam is, nem teljesen ki­elégítőnek, tarthatja valaki szerénynek, elégtelen­nek ; de az eredményt magát el kell ismernie. És ezen eredményt t. ház, azon alapon kell elő­állítanom, melyet nem magam teremtettem azon keretek közt, melyeket nem ón vontam meg, de melyeket átörököltem ; azon idők súlyával kellett daczolnom, melyek ránk szakadtak és ha azért ezen bátor szerény eredményeket eszközölni nem volt könnyű munka ós ha ezen nehezen kiküzdött eredmény felett valaki kicsinylőleg ítél: az lehet ízlés dolga, de objectiy igazságos bírálat — nézetein szerint nem lehet. (Élénk helyeslés a középen.) Es t. ház, mindamellett, hogy nem tartom a mai hely­zetet alkalmasnak arra, hacsak tisztán conjectu­rális politikát nem akar valaki gyakorolni, hogy beszéljek arról, mi lesz hát a jövőben, mennyi­vel fog a jövőben leszállani a deficit: mégis va­gyok szerencsés a t. házat emlékeztetni arra, hogy akkor, midőn költségvetésemet előterjesztettem, mindamellett is rámutattam nem egy momentumra, mely igenis a legközelebbi években is az eddigi utakon való haladás mellett a költségvetési hiány­nak bizonyos mértékig való isméti leszállítását helyezi kilátásba. Nem ismétlem most ezeket, rá­mutattam akkor 5 — 6 oly tényezőre, a mely igenis hivatva lesz a jelentékeny milliókkal conferálni a jövő budgetben a hiány lejebb szállításához és hogy azután jöhet jobb idő, kedvezőbb és alkal­masabb helyzet, mikor nemcsak ezen, de más té­nyezőket is fel lehet czélszerüen és könnyebben mint ma használni és egyes oly momentumokat érvényesiteni, melyeket ma nem lehet. Mert be­ismerem, hogy arra az alkalmazásban levő és a most jelzett tényezők egymagukban nem elegen­dők és hogy végleg urai legyünk a helyzetnek : még arra több szükséges; de elégségesek, hogy bizonyos haladást a jövőben megint biztosítsanak és ha ezen fokozatos javítás segítségével a leg­közelebbi években megközelítve lesz az, hogy az évenkénti törlesztések és beruházásokra fordított összegen felül legalább már csak kevés hiányt mutasson fel a költségvetés, akkor el merem mon­dani igenis, hogy a nagy, a nehéz munka, ha nem egészen, de annak egy igenis jelentékeny része meg van téve. Ha nem is vagyunk közel azon czélhoz, mely mindnyájunknak czélja, a melyhez törekedni mindnyájunknak komoly akarata, de igenis erős lépéssel közelebb jutottunk hozzá. És hogy e czélhoz ezen költségvetés határozottan kö­zölebb hozta az államháztartás mérlegét: azt gon­dolom, kétségbe vonni alig lehet, és ez okból ajánlom ezen költségvetést a t. ház elfogadására. (Élénk helyeslés és tetszés a középen.) Elnök: Szólásra még többen vannak felje­gyezve, ennélíogv vitát nem zárhatom be. Kerkapoly Károly: T. ház! (Halljuk! (Halljuk!) Nem személyes kérdésben, de igen is,

Next

/
Oldalképek
Tartalom