Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-378

Í>54 S?8. *£saágo.s ÜW Megjegyzést kell még tennem Lukács Béla í. képviselő ur igen jeles beszédjének egy pontjáról. Őt. i. azt mondja: „azt hittük, hogy a nemzet lelkesedése, mely eltemette a 8 évi meddő pártvitát, egymaga elégséges lesz kipótolni sok évek hibáit és tévedéseit ós helyrepótolni a több évi siílyos gazdasági csapásokat." Én megvallom, hogy nem tudom magamnak megmagyarázni, hogy a nemzet lelkesedése miként hozhatja helyre a súlyos gazdasági csapásokat, melyek a lefolyt években az országot érték; — de ezt Lukács képviselőtársam talán tudni fogja. Én azonban tévedést látok abban a passushan, midőn azt mondja, hogy a nemzet lelkesedése temette el a meddő közjogi vitát. Már engedelmet kérek, én sem azt npi hiszem, hogy a közjogi \dt& meddő lett volna, sem hogy azt a nemzet lelkesedése eltemette volna. (Ugy van] a szélső baloldalon.) Nem is állott az igy a nemzet előtt .; hisz ép az imént mondtam, hogy a programm, melylyel az uj kormány a választók elé lépett, és mely lelkesedéssel fogadtatott, nem az volt, hogy hagyjunk fel a közjogi oppositióval, hanem a közjogi kiegyezést rosznak tartottuk mindig és rosznak tartjuk most is. (Ugy von! a szélső baloldalon.) Ebből a természetes következtetés, melyet a nemzet levont, az volt, hogy ha rosznak tartották mindig és tartják ma is, hát javítani fognak rajta, és ezen hit idézte elő azt a lelkesedést, mely a kormánynak több mint 300 többséget adott e házban, melyből már most alig hogy 10°/

0 van meg, de melylyel azért a ministerelnök ur múltkori beszédjében mégis kérkedett, azt mondván nagy megelégedéssel, hogy még mindig többségben van. Biz az nyomorult többség, a mely háromszázból harminczra olvad. | (Felkiáltások bal/elől: Tizenháromra]) Hanem, ha ] ő megelégszik vele, ón részemről nem irigylem. (Derültség a szélső baloldalon.) Azonban, mint i mondám, a nemzet lelkesedése nem azért volt, mert a közjogi vita eltemettetett; Stanem nézetem szerint j azért volt: mert az uj kormány által felvett pro- j gramm szerint a nemzet jogositva volt azt várni, I hogy minden további küzdelem nélkül meg fognak j váJtoztattatni azon káros törvények, melyek Ma1 gyarországnak közjogi állását, függetlenségét sértik, j Ha e részben a nemzet csalatkozott, akkor nem I azt kell mondani, hogy a nemzet másért lelkese- i dett. hanem azt. hogy bizony nem szép volt a nem- j zetet igy megcsalni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) ! A közjogi kérdésről szólva, egy pár szót akarok mondani válaszul Bánhidy t. képviselő urnák az imént mondott beszédjére. 0 azt mondja, hogy Irányi t. képviselőtársam felszólította őket, térjenek vissza a közjogi ellenzékhez, ő viszonozza ezt a felszólítást. Tökéletes igaza van, ha a közjogi ellenzék elhagyása által valami gyakorlati eredményt tudna felmutatni, tökéletes joga van, arra hivatkozni: No, nézzétek, mi csak rövid i áprll 6. 18M. idő óta hagytuk el a közjogi ellenzéket ós ime, nézzétek az eredményt, tehát jertek hozzánk. Hanem mikor mi tiz esztendő óta mindig jósoltuk és jósoljuk azokat az eredményeket, melyeket ezen közjogi állapot okvetlenül szükségszerüíeg fog Magyarországban előidézni — akkor azt mondani, no már most ezen tiz évi tapasztalat után jertek vissza, hagyjatok fel a közjogi ellenzékkel, a mely közjog minden roszat szült, melyet 10 év óta megjövendöltünk, — ebben nincs viszonosság, következetesség. Azt mondja, hogy ő nem intézi azt a felszólítást Irányihoz, inert tudja, hogy az erkölcsi lehetetlenség volna az ő részerői, hogy azt viszonozza. Hát ón nem tudom, miután ezen országgyűlés alatt először volt szerencsém Bánhidy képviselő urat, mint e háznak tagját látni, hogy ő elejinte elfogadta a közösügyeket vagy nem ; hanem azt tudom, hogy jelenlegi elvtársaik közül sokan voltak, kik nyolez esztendőn át ostromolták s azután elfogadták a fusió alapján. Tehát hogy álláspontját elhagyni áldozat volna-e neki vagy sem, miután előbbi meggyőződését nem ismerem: aziránt ítéletet nem is mondok ; hanem azokra nézve, kik már egyszer közjogi oppositiót képeztek éveken át, azon megjegyzést teíte valaki közelemben, mikor b. Bánhidy Béla képviselő ur ezt emiitette , hogy a ki egyszer átúszta a Dunát, az átúszhatja másodszor is, — ez csakugyan ugy van : (Derültség a szélső baloldalon.) ki egyszer megtehette, hogy elveit elhagyta, sokkal könynyebben megteheti, hogy visszamegy, mikor azt látja, hogy csalódott, s nem találta fel mindazt, a mit remélt. (Helyeslés a szélső balon.) Ha önök azt mondanák : három év előtt feladtuk a közjogi oppositiót, mert hazánk pénzügyeit akartuk rendezni, s ime nézzétek, hazánk pénzügyei rendbe vannak, a budget balanceirozva s a deficit elenyósztetve van! akkor nem látnám ugyan át szükségét annak, hogy valaki közjogi elveit megváltoztassa azért, hogy jó gazdálkodás történjók, hanem látnám legalább a plausibilitást; de igy, mikor semmi eredményt sem képesek felmutatni, akkor bennünket felszólitni, hogy a mi általunk rosznak jellemzett és tiz év óta jóslataink beteljesedése által szomorúan igazolt közjogi állást elhagyjuk: azt én nem találom, oly felszólításnak, melyet követni lehetne. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A mi a pártok egyesülését illeti, én mint mondám, részemről azt sem akadályozni, sem hátráltatni nem akarom, hanem én részemről részt nem veszek, (Helyeslés a szélső baloldalon ) s ezt nyíltan ós határozottan kívánom ugy a felszólaló képviselő urak, mint a nemzet előtt constatálni, hogy én sem Lukács Béla képviselő úrral, sem közösügyes elvtársaival addig, míg ez alapon ál-