Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.
Ülésnapok - 1875-378
378. országos Illés ápíil 6.1878. 349 kázzak neki. Kérem tehát a t. képviselő urat, vegye tudomásul, hogy sem engem, sem senkit közülünk eljárásunkban rokonszenv vagy ellenszenv nem vezetett és nem fog vezetni ezentúl sem. Én a magam részéről mindig indokolatlan eljárásnak tartom ellenzéket csinálni ellenszenvből vagy pedig kormányt támogatni rokonszenvből; ellenzékeskedni programm nélkül, kormányt támogatni programm nélkül. Higyje el a t. képviselő ur azt, — ezt különben saját igazolásomra hozom fel, gyanúsítani senkit sem akarok, sem pedig czólzatokat tenni, — hogy ha ellenszenv sugallta volna cselekedeteinket, ha ellenszenv vezérelte volna eljárásunkat: akkor én talán ki se léptem volna a kormánypártból, hanem ben maradtam volna. Nem opponáltam volna a pártnak magának, hanem opponáltam volna a t. kormánynak, és családi körben keserítettem volna napjait. És talán az is meglehet, hogy nem opponáltam volna az egész kormánynak, hanem kiválogattam volna annak egyes tagjait; talán opponáltam volna a közlekedési ministernek ós élénken támogattam volna a ministere]nököt, vagy pedig ellenzéket csináltam volna a ministerelnök urnák és támogattam volna a t. pénzügyminister urat. (Igazi a baloldalon). Mióta kiléptem a kormánypártból, mindig törekedtem a t. kormány megbuktatására; de ezt mindig nyíltan cselekedtem, ezt a t. kormánynak hivatalosan notificáltam. Azon nagy czél sohasem lebegett szemem előtt, hogy a t. kormányt systhematice aprónként lejárassam s erre nézve azt hiszem a bizonyítványt a t. kormánytól is kikérhetem. Hogy az ellenzékben létezik az óhaj a tömölés iránt és pedig elvek alapján: ez is csak azt bizonyítja, hogy itt nem személyes tekintetek az irányadók, mert ha ezek volnának az irányadók, akkor ezen egyesülési kérdés még discutiálható sem lenne. A t. képviselő ur emlegetett nagy czélokat, quasi egy nagy napra utalt, a mely napon lesz ismét nagy pártalakulás, egy második nagyszabású fusio és lelkesítő, életöntő eszméket helyez kilátásba. Ilyen például a „magyar állam eszméje", a mire már Kerkapoly t. képviselő ur megfelelt. Ott van azután a 153 millió adósság kérdése, ott van a haderő kérdése. Hát itt meg volna mindjárt a második nagy fusió alapja, természetesen birtokon belül. Erre nézve azt mondhatom: infandum jubes renovare dolorem. Elég volt ebből egyszer. A ki egyszer bele ment abba a nagy fusióba, és onnét ismét kikerült: nem érdemli meg az isten áldását, ha ismét vissza fusionálni akar úgynevezett nagy czélokért, a minő pl. az, hogy mindjárt pro prima intrada, a 153 milliónyi adóságot convertálja és megszavazza, vagy pedig a haderő létszámát emelje ismét nagy czélokért, hogy t. i j a keleten a monarchia érdékei megvódessenek és bizonyos stratégiai pontok őrséggel elláttathassanak. Végül még csak egyet említek fel a t. képviselő ur előadására nézve, ós ez az, hogy én azt hiszem, hogy nem jól esik senkinek és igy magának az ellenzéknek sem, ha egy idegen házi ügyeibe avatkozik; már pedig a mi a színfalak mögött szokott történni: az a legszorosabb értelemben a házi dolgok közé tartozik. En a visszatorlási jognál lógva egész kedélyesen beavatkoznám most az igen t. többség házi ügyeibe is, és azokat itt vita tárgyává tehetném. (Halljuk ! Halljuk !) Nagy György (közbeszól.-) Tessék! Nem félünk tőle! B. Bánhidy Béla: Igen szép, de csodálom ! — De hát én ezt nem teszem; ezt nekem a discretio tiltja, és itt le kell raknom a fegyvert. A discretio tiltja pedig azért, mert én tartózkodtam több ideig azon szerény hajlékban, melyet szabadelvű körnek neveznek, ós így a hallgatásra érzem magam indíttatva. A t. képviselő ur — legalább az én tudtommal — ellenzék nem volt, igy tehát egész kényelemmel, minden tartózkodás nélkül ellenőrizheti az ellenzék titkos ármányait és fondorlatait, (Derültség). Most t. ház! egy rövid megjegyzést akarok tenni a t. ministerelnök urnák egy észrevételére. A t. ministerelnök ur azt, hogy a t. többség homogén elemekből áll, ugy iparkodott bebizonyítani, hogy hisz ma is többség; a t. ministerelnök ur tapasztalhatta, mint ellenzéki vezér, hogy a kormánynak mindig többsége volt, bár menynyire erőlködött is az ellenzék; a t. ministerelnök ur ma is tapasztalhatja, hogy a kormánynak többsége van, bármikép erőlködjék is az ellenzék. E boldog hazában kormány még le nem szavaztatott. Én nem akarom mondani, hogy ez mindig igy lesz, vagy a jövőbe is igy lesz; de annyi bizonyos, hogyha a házban egyszer a kormány kabinetkérdésben le fog szavaztatni : akkor valószínűleg Jerichó falai is le fognak omlani csodálkozásokban. (Derültség.) De megtörtént többször, hogy a t. kormánynak meg volt a többsége, de ez olykor mint salvus conductus is szerepelt ós a t. kormány megbukott, daczára hogy többsége volt. Én koránsem akarom mindezekből azt következtetni, hogy minden kormánynak azért volt többsége, mert kormány volt; de abból, hogy minden kormánynak többsége volt, azon következtetést sem merném levonni, hogy minden néven nevezendő kormánynak azért volt permanens többsége, mert ezen többség homogén elemekből állt. (Igaz! Ugy van \ hal jelöl.)
