Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-377

S3? ors?ágo« Illés ápril &. 1878. 338 vártam azért, mert annak szükségét láttam. És mégis az a 30 és néhány ezer forint a kereskedelmi ministerium budgetjében, ha kivált magára marad és oly rendszabályokról nem gondoskodunk, melyek pénzt nem feltételeznek: vajmi kevés bizonysága annak, hogy érzékünk vau ezen irányban is. Pedig mindannyian hangsúlyoztuk, hogy egy culturállam szükségleteit, melyek nekünk is több mint 180 millió frt évi kiadással járnak, egy oly állam, a melynek bevételei az esőtől és majdnem kizárólag az időjárástól függnek, el nem viselheti, hogy culturalis szükségleteinek megfeleljen : más módokról is kell gondoskodnia. Ha azt keresem, hogy a mai, nem fényes helyzetben], vajon lehet-e és lehetett vala-e tenni ez irányban valamit, én kénytelen vr-gyok azt mondani, igen. Ha csak közoktatásunk ügyére vetünk egy vizsgáló pillantást, mit találok? Azt, hogy a közoktatási ügy, tekintve az átalános képzésnek legalsóbb fokán, törvénynyel van rendezve. Ha tekintem a középtanodákat, s a felső oktatást, sőt magát a kereskedelmi szak-oktatás ügyét is. azokat legalább kormányrendeletek szabályozták. Ha tekintem az iparoktatását, találok némi tervezgetéseket, de csak a múlt év végéről, azelőtt sem kísérletekre, sem tervezgetésekre nem akadok, még kevésbé tettre, s a mit már rendeztünk, azt ugy rendeztük be, hogy erőnk mérve mellett az iparos oktatás ügyének lendítésére alig tehetünk valamit. Én t. ház valóban az ügy érdekében vélem ez alkalommal a t. ház figyelmét arra irányitandónak, hogy az átalános képzés az embernek fejlődése érdekében, mi mindig a legnemesebb feladat, igen sokat teszünk. Mi mély és széles alapokat rakunk. Mi 6 éves elemi iskolákat, megtoldva rendszeresítünk, hol lehet, felső népiskolával és ipartanodával. De hogy azon átalános képzés alapján, melyet ezen iskolában meg kell nyerni, építsünk valamit, hogy azt gyümölcsözővé is tegyük a szakoktatás segélyével: erről nem gondoskodtunk. község mutasson fel egy ilyen iskolát. Kérdem: hány mutat fel? Mi történt azon erélylyel, a mi a sikert biztosítja, hogy több is létesíttessék belőle ; és kérdem a t. államtitkár urat, a ki szives figyelmével megajándékozni ; kérdem, mi történt a gyakorlati téren, nem-e az, hogy a hat évi nyomokon tovább tenyészik az átalános képzés? Amint ón tudom, némely kivétellel: ez az eset. De hogyis történjék az ellenkező ? Hiszen nem adunk inviatiót ott sem, a hol erre a ministernek sok pénzre szüksége nem lenne, például a 4. osztályú reáltanodák alakításánál. Az általános képeztetésuek második telepei, veteményes kertjei a középiskolák, melyek kettős kiadásúak reális és gymnasialis alakjukban oly mennyiségben vannak és oly számú növendékekkel bírnak, mint alig valahol a müveit világon. És mit látunk? tán sokalljuk, a mivel már is bírunk, legalább az aránvt tekintve? A világért sem. Évről évre támasztatnak igények a pénzügyministeriummal ós az országgal szemben, a végből, hogy ez. vagy ama négy osztályú reáliskola emeltessék fel nyolcz osztályúvá; holott meggyőződésem szerint ezen négy osztályú reáltanodák szakisko Iákká, ipartanodákká lennének átalakitandók, hol oly képzettséget nyerjen a növendék, a mi neki kenyeret ad: mert a terhet munkaerő hiányában különben nem bírjuk el, (Heh/eslés a baloldalon) pedig a négy osztályú iskoláknak szaktanodákká, ipariskolákká tálakitása sokkal kevesebből kikerül, ezt megbírjuk: míg a nyolcz osztályúakká való átalakítás sok pénzbe kerül. (Helyeslés a baloldalon.) Ez az egyik. És történt-e valami ezen irányban. Nem. Ha pedig a négy osztályú reáliskolákat nyolcz osztályúakká akarjuk alakítani, nem pedig ipartanodákká, mi természetesebb, mint az, hogy azon 10—15 ezer lakossal biró városok nem látják a szükséget kiemelve, nem látják magukat inviálva arra, hogy valamit tegyenek e téren, mert mi sem teszünk, s mi lesz az eredmény? (Halljuk !) egyfelől az, hogy azon sok reáliskolai növendék vagy nem futja meg a szakiskolázást, vagy ha igen, ugy a polytechnicumból kilépve, azt fogják mondani maguknak, hogy én felsőbb tanfolyamot futottam meg, én oly állást várok, melyre ily pálya végzése után feljogosítva vagyok. De hol találja azt ? Sehol, mert hiszen oly országban, amely munkásokat nem nevel: igazgató sem kell. ő pedig igazgató akar lenni, mert azért járt gymnasiumba, reáliskolába, politeelmicumba. Mi szakemberekben csak igazgatókat és eféléket nevelünk, mikor munkás nincs és teremtjük a proletariátusnak legveszélyesebb nemét szándékosan, vagy vétkes mulasztással. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Én, t. ház, kerestem az irányt a budgetben, kerestem annak jelét, hogy végre komolyan akarunk működni egy helyesebb irányban, de nem találtam. S nem lehetek róla, de e tekintetben nemTanárky Gedeon (közbeszólj Ahhoz sok pénz kell. Kerkapoly Károly: Bár mennyi pénzünk legyen is, azt arányosan és symetrice kell elosztani, ha eredményt akarunk. En ugy tekintem a dolgot, mintha valaki egy toronyhoz való alapot kívánna rakni azért, hogy azután a földszinénól abban hagyja dolgát. Kár volt minden pénzt az alapba rakni, inkább szerényebb alapon, de valami hajlék. A felsőbb népiskolák, a polgári iskolák egész szervezetükre nézve egészen alkalmasak volnának arra, hogy valami szakképzést nyerjen benne az ifjúság, kivált ott, hol egy-egy tisztán szaktanitásnak szánt osztálylyal megtoldvák, De nézzük, mit kíván a törvény? A törvény azt kivánja, hogy minden öt ezer lélekkel biró