Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.
Ülésnapok - 1875-376
376. országos Ülés ápril 4. 1878. 321 ezt a kérdést, vagy mint egy t. barátom egyszer I reám mondotta, akasszuk a szegre ez ócska tarisznyát ós a többiekre nézve, a melyekre nézve egyetértünk, igyekezzünk az ország érdekeit eszközölni. Tehát épen az elvi homogeneitás alapján történt a fusió, és hogyha egyesek csalódtak talán, a kik csinálták, vagy ha a közbejött, előre nem látható viszonyok, események egyeseket ezen párttól ismét elválasztottak is : hogy ezen homogeneitásban mégis volt valami igaz-ág, ezt mutatja az. hogy ily nehéz viszonyok között -'> óv után is ezen párt az, a ; mely még ma is e házban többségben van, (Élénk helyeslés a középen.) mert ha nem lett volna homogén, réges-régen szét kellett volna foszlania. (Helyeslés a középen) De még tartozom, mert megígértem, hogy azokra nézve, a miket t. barátom a külügyi politikáról mondott, még egy pár szóval reflectáljak. Az előttem szólt t. képviselő ur azt mondja, hogy ha kedvezőbb ehaneeokat uyujt ma a külügyi politika a monarchiának s abban Magyarországnak : köszönhető-e ez ezen háznak vagy ezen kormánynak, vagy a külügyi vezetésnek? s azt mondja: Nem ; köszönhető egy nagy hatalomnak. (Igazi Ugyvan balfelöl.) Köszönhető egy nagy hatalomnak, a mely szemben a muszka diadalokkal — nem tudtam a t. képviselő ur szavait éppen feljegyezni — érvényesíteni akarja saját hatalmát, érdekeit. (Igazi Ugy vanl balfelöl.) No hát, ha azt méltóztatnak mondani, hogy ,.igaz" és nagyon örülnek ennek; én először azt mondom engedelmet kérek, hogy ez nem igaz ; és másodszor, ha / igaz volna, nem örömre szolgáltatna okot. (Élénk helyeslés a középen. Felkiáltások a baloldalon: Ez igazi Ugy van!) Hát engedje meg a t. ház, hogy megmondjam én, hogy ezen kedvezőbb fordulatot, a melyet örülök, hogy elismert a t. előttem szóló képviselő ur is, köszönjük mindenekelőtt és mindenekfelett annak , hogy a monarchia külügyeinek vezetése nem engedte magát semmi, ezen házban is a különböző ellenzéki padokról felhangzott kemény megtámadások daczára, egy elhamarkodott oly actióba ragadtatni, a melyben isolálva maradt volna akkor, (Elénk helyeslés és tetszés a középen.) midőn még nem volt nagy hatalom, ,a mely fellépni kezdett volna azok ellenében, (Elénk helyeslés a középeit) ós igazságot fog szolgáltatni ezen állításomnak a történelem; mert igenis azt pártszempontból, elfogultságból kétségbe vonni lehet, de az igazság higadt mérlegelése mellett nem lehet, hogy, ha akkor, midőn az actió, midőn a háború sürgettetett, a monarchiát külügyi vezetése abba belevitte volna: a nemzet isolálva, vérétől ós pénzétől sok részben megfosztva állana. (Élénk helyeslés a középen.) KÉPV H. NAPLÓ 1875-78. XVI KÖTET. Még csak egyet kivánok megjegyezni(IIa-W i /«fc. r ) A t. képviselő ur nehéz szívvel vette, hogy Szapáry Gyula gr. t. barátom belement a pártok belügyeibe, pedig a t. előttem szóló maga is nagyon belement a ház többségének belügyeibe; mert azt mondotta, hogy a ház többsége helyeselte a kormány eljárását és támogatta azt, a nélkül, hogy tudta volna : mit és miért támogat. Már t. képviselő ur, ha egy párt a maga számára igényli, hogy maga határozzon a felett, hogy mit tesz ós mit akar tenni: akkor engedje meg, hogy még kevésbbó lehet azt vitatni, hogy valamely párt nem hogy mit tett, hanem, hogy mit tudott. (Derültség.) Mert a tudatot és a hitet istenen kivül senkisem bírálhatja meg. Egyébiránt én azt hiszem, hogy a magyar törvényhozásnak azon szerepe és azon befolyása, mely általában a parlamenteknek lenni szokott, szintén megvolt; mert azt még seholsem tapasztaltam, hogy parlamenti határozatok, parlamenti utasítások és parlamenti detail-végzések által vezettetett volna a külügyi politika. A parlamenteknek megvan a nagy befolyásuk az által, hogy az ott történő nyilatkozatok felvilágosítást és sokszor útbaigazítást adnak a kormánynak, mely a parlamentre támaszkodik. E tekintetben a magyar parlament ólt is jogával, és azt, a mit a parlament tehetett, meg is tette. Különben az, a mi parlamentekben mondható, itt is elmondatott. Emlékeztetem a t. képviselő urakat a hónapok előtt mondottakra. Kimondatott már akkor, midőn más hatalom ezt még nem mondotta, hogy fentartja magának a monarchia, a monarchia érdekeit minden viszonyok közt megvédeni, békében, ha lehet, más eszközökkel, ha kell. Ezt nem más nagyhatalom, hanem az osztrák-magyar monarchia mondotta ki legelőször. (Elénk helyeslés a középen.) És ha a többség támogatta, (Halljuk! Halljuk!) igen természetesen a többség hitte, a többség bízott benne, hogy a monarchia és igyhazánk érdekei a kormány által, mely igy nyilatkozott, mégis fognak védetni, és hogy minden, a mi emberileg lehető, ez irányban megfog történni. Tovább menni seholsem szoktak, mert volt már szerencsém egyszer e ház kebelében kimondani és ismétlem ma is, hogy a kormányoktól a külügyi vezetés nehéz és kritikus perezeiben részletes nyilatkozatokat ós előterjesztéseket sehol sem követelnek. (Egy hang balfelöl: Hát Angliában!) Angiiában számtalanszor adnak be határozati javaslatokat, de szavazás előtt visszaszoktak azokat vonni; mert a discussióra helyeznek ott is fősúlyt és ha látják a határozathozatal czólszerütlenségét, visszavonják az indítványt. Angliában igen is felelnek a ministerek, de tessék csak elolvasni a válaszokat; száz eset közül 99-ben nem abban áll-e a felelet, hogy vagy azt mondja a minister, hogy az ország érdekében nem felel41
