Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-376

S76. országos ülés ápril 4. 1878. 317 azok közötti fen tartását vagy fokozását, mely e közös védelem erkölcsi alapjait megtámadja, meg nem engedhetjük. S ez volt egyik oka annak, hogy ezen kiegyezés ellen küzdöttünk, mert mi attól nem az érdekek kiegyenlítését, de az érdekhar­ozok szűkebb és azért kétségbeejtő keretbe szorítá­sát vártuk, mert attól nem valóságos kiegyenlí­tést, hanem pusztán formai elintézést vártunk, melynek a kölcsönös érzelmek terén várható hatá­sát veszélyesebbnek tartjuk a kérdés függőben tar­tásánál. {Helyeslés a szélső jobb és a bal ol­dalon.) Ha a t. képviselő ur ezalatt talán azt értette, mintha az ellenzéki tényezők bármelyike a jelen­leg kormánypadon ülő férfiak ellen személyes ellenszenvvel, vagy szenvedélyességgel viseltetnék: akkor — legalább a mi engem illet, mert hisz én csak a magam nevében szólhatok — gyökeresen téved. A kormánypadon ülő férfiakat ugy én mint elvbarátaim közül azok, kikkel e különben magától érthető dologról egyátalán beszéltem, egyénileg egyenként és egyetemlegesen tiszteljük ; bennök a legjobb szándékot és a haza felvirágoz­tatására czélzó törekvéseket ós akaratot minden­kor feltételeztük és feltételezzük ma is. De ha vi­szont a t. képviselő ur azt gondolta, hogy mi az ország ügyeinek jobb kerékvágásba jutása végett a jelen kormány eltávolítását szükségesnek tartjuk, hogy mi nem várjuk ezen kormánytól, melynek nem sikerült azt, a mi Isten ós ember előtt az országot a legvilágosabban megilleti, az ország­nak visszaszerezni, melynek ugy kifelé, mint be­felé tekintélye és politikai hitele meg van ron­gálva, az ország bajainak orvoslását, és ezért kor­mányon való megmaradását nem óhajtjuk: akkor kénytelen vagyok igazat adni a t. képviselő ur­nák. De azt én nem nevezhetem személyes tekin­tetnek, személyes rugónak, hanem a legjogosul­tabb parlamenti eljárásnak. {Helyeslés a szélső jobb és a baloldalon.) De van egy másik czim, melyen a t. kép­viselő ur az általa érintett törekvéseket megtámadta: a politikai homogeneitás czime. {Halljuk.) Azt mondja nekünk, ne keressünk természetellenes szövetségeket oly elemekkel, melyek között és kö­zöttünk a legkisebb politikai homogeneitás egy­általában nem létezik, melyek szövetkezése tehát üdvös és positiv működésre semmi nemű tám­pontot nem nyújt. T. ház! Nézzünk szemébe ezen homogaeneitásnak. Nézzünk ennek kissé szemébe a m ultban. (Halljuk!) Nem az ón hibám t. ház, nem is akarom vi­tatni, kinek hibája, — a körülményeké-e vagy az embereké, — de tény, hogy a kormány és a veze­tése alatt álló pártnak organikus törvényhozási működése nagyon csekély számú, egyes mozza­natokra szorítkozik. De még ezen csekély számú mozzanatok mindegyikénél is azon pártnak, melyre a kormány támaszkodott, igen nagy része az ő meggyőződését és pártállását csak az által tudta összeegyeztetni, hogy a szavazás elől menekült. {Igaz ! a balon és szélső' jobboldalon. A homogaeneitás ezen példájával bátran me­rem szembe állítani azon homogaeneitást, melyre mi törekszünk. {Tetszés a baloldalon és a szélső jobboldalon.) Midőn a dolgoknak későbbi fejlemé­nyében, a fusió mézes heteinek {Derültség) le­telte után, a kormány állásának némi meggyen­gülése után az egyéni meggyőződés ugyanabban a proportióban erőt nyert: azt tapasztaltuk, hogy már nem a szavazás előli menekülés volt a hely­zet signaturája, hanem az, hogy a kormánynak organikus természetű törvényjavaslatai — emié­keztetem a t. házat, csupán a gyámügyi törvény­javaslatra — mindig oly majoritások által sza­vaztattak meg, melyek a háznak minden oldalán szedettek össze, {Helyeslés a szélső jobb és a balol­dalon) de mindenütt inkább, mint magának a kor­mánypártnak padjain. {Tetszés és élénk helyeslés jobb és balfelöl.) Én tehát t. ház, azon kitűnő férfiaktól, kikhez gr. Szapáry is tartozik, minden téren, ugy szel­lemi fölényüknél, mint politikai tapasztaltságuknál fogva tanácsos fölvilágosítást, sőt oktatást is igen szívesen elfogadok: csak engedje meg nekem a t. képviselő ur, hogy épen a politikai homoge­neitás tana, és az erre alapítandó pártaiakulás doctrinája legyen az egyedüli tér, melyet kiveszek ezen oktatási körbői. {Derültség és zajos helyes­lés a szélső jobb és balfeVól.) Érzem, t. ház, hogy a készülés teljes hiányá­ban ma a szokottnál is pongyolább és rendszer­telenebb előadással vagyok kénytelen {Halljuk, halljukl) a t. házat fárasztani, de legyen mégis szabad, ezen igen érdekes themát még néhány perczig folytatnom, hogy magának a dolognak érdemét az én szempontomból illustrálhássam. {Halljuk \) A fusió lótesülóse t. ház, — ezt nem támadás, nem kritikaként mondom, hanem csupán mint tényt constatálom, — a fusió keletkezése a politikai homogeneitás törvényének felfüggesztése volt, ezt, gondolom senkisem tagadja. {Helyeslés a bal és szélső jobb oldalon.) A politikai homogeneitás törvényének ezen felfüggesztése igazolható volt talán — erre nézve magamnak ítéletet nem arro­gálok, — de igazoltatott tényleg magasabb czélok elérésének szükségességével oly szempontokból, melyek a parlamenti technikán felül állóknak mon­dattak. Mi t. ház, a háznak ezen oldalán kezdet­től fogva nem hittünk abban, hogy ezen maga­sabb czélok ugy lesznek legjobban elérhetők : ha a politikai testületek normális működésének tör­vényeit megszegjük, s ez volt indoka külön párt­állásunknak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom