Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.
Ülésnapok - 1875-376
376. országos ülés ápril i. 1878. 311 tudvalevőleg csak ritkán mulasztja cl a t. képviselő ur ezen világ-intézet igazgató tanácsüléseiben Bécsben résztvenni. Az állam financiáiban se hirdesse tehát így egyoldalulag a kicsinybeni takarékosságot, hanem nyújtsa az államnak az eszközöket is arra, hogy polgárai szerezhessenek, s hogy legyen oly törzsvagyon, melyből aztán lehet ha üdvös czélokról van szó, az államnak is ép oly bőkezűnek lenni, mint a mily bőkezű üdvös közérdekű czólokkal szemben ő szokott lenni. T. ház! az előttem szólott képviselőtársaim közül többen avatott bírálat tárgyává tették a költségelőrányzatban visszatükröződő kormánypolitikának azon irányzatait és eredményeit is, melyek- ; nek tüzetesebb bírálatára magamat hivatva egyáltalában nem érzem. De ha igenis némileg hivatva éreztem magamat tüzetesebben is foglalkozni a szerintem teljesen eltévesztett, mert elszomoritóan ingatag gazdasági alappal, melyre pénzügyi gazdálkodásunk fektetve van, s mely épen a t. pénzügyminister urnák már említett szavai szerint „még a mérlegnek színleges erőltetett helyreállítása esetén sem jelenthetné az államháztartás valóságos súlyegyenének helyreállítását": nem engedek tért azon téves, egyoldalú felfogásnak, mintha öntudatos, okszerű közgazdasági politikát kizárólag pénzügyi áldozatok segélyével lehetne inaugurálni. A miről e költségelőirányzat tanúságot tesz, az csak fele azon mulasztásoknak, melyek meggyőződésem szerint kormányunkat a közgazdászat! politika terén terhelik. Az hozatik fel, hogy a több mint két évi kiegyezési campagne megakasztott minden kormányzati kezdeményezést, a közgazdasági érdekek gyakorlati előmozdítása kürül. Bocsánatot kérek, épen nem ismeretlen előttem azon apparátus, melyet e hosszú tárgyalások a kereskedelmi ressort részéről — mert csak erre terjeszkedem ki — igénybe vettek. A kiegyezést nehézség nélkül lehetett ily fényes vívmányokkal elejétől végig nyélbe ütni, annélkü!, hogy az ezen ressorthoz tartozó némely fontos és halaszthatlan kezdeményezéseket ós kormányzati intézkedéseket teljesen mellőzni kellett volna. Csak néhány dolgot akarok futtában felemlíteni,. Az ipartörvénynek az ipari szervezetre, a munka és tanviszonyra vonatkozó határozmányai, a gyakorlati életben valóságos destructiv hatással voltak, és iparunk fejlődésére nem kevésbé gátlólag hatottak, mint az általános közgazdasági és politikai viszonyok. Evek óta sürgeti az iparosság az 1872. törvény módosítását, egész halmaza a gyakorlati becsü-anyagnak áll a ministerium rendelkezésére; s ott mai napig sem történt semmi, hogy a törvényhozás novellaris utón tehesse meg a halaszthatlannak bizonyult intézkedéseket. Ennek pedig az állam pénzügyi helyzete semmiképen sem állja útját. Itt van a kereskedelmi és iparkamarák évek óta, a házban is szóban hozott és szintén halaszthatlan reorganisatiója. Minden előmunkálat a kamarák részéről régen meg van téve, az anyagkészen van: s e tárgyban sem történt az illetékes kormányközegek részéről semmi. Pedig ehhez sem kell a budgetnek egy krajczárral való megterheltetése sem. Az idei költségvetésben először szerepel az iparmű-múzeum 10,400 frt, rendes kiadási tétellel; itt tehát még a pénzügyi bizottság sem vonta meg a támogatást; annál sajnosabb, hogy akkor is, mikor nagy nehezen fehér hollóként bele lehet szorítani budgetünkbe egy ily természetű tételt: a törvényhozás eredeti intentióinak megfelelő hasznosítása a tetemes áldozatokkal létesített intézetnek egyáltalában nem constatálható. Fentartom magainnak az illető költségvetési tételnél a részletes tárgyalás alkalmával ez ügygyei tüzetesebben foglalkozni, s csak arra tartottam szükségesnek itt is már utalni, hogy az illető gyűjtemény igen szépeii van rendezve, azt igen avatott kezek gondozzák; de hogy az iparosok müizlésének fejlesztésére tettleg h-isznosittassék, arra nézve, az ón tudtommal a múzeumnak négy évi létrejötte után sem történt semmi. (Ugy van ! balfelöl.) Nagyon sokat lehetne mondani mindarról, a mi a kereskedelmi érdekek támogatása körül nem történik, s mindarról, a mi a kereskedelem érdekének egyenes hátrányára történik. így például egészséges hitelviszonyokról, a solid üzletforgalom egyik főakadályának orvoslásáról nálunk mindaddig nem lehet szó. míg az avult csőd eljárás helyébe egy uj, különben is uj váltótörvényünk szükségszerű kiegészítését képező csődtörvény nem lép. Az illető tervezet mindenféle bizottsági tárgyalásokon régen keresztül ment. s ha a kereskedelmi tárezának definitív gazdája volna : az bizonyára megszüntetne minden intim collegialis viszonyt igazságügyi minister collegájával mindaddig, inig az utóbbi kész csődtörvényjavastatát a házban praeferenter tárgyalás alá nem vétetné. Ugyancsak a definitív kereskedelmi ministor egy jó szót sem adhatna közlekedési minister collegájának mindaddig, míg az fenntarja avagy tűri azon tariffa-politikát, mely csak a legközelebbi napokban az e tekintetben legilletékesebb helyen, a budapesti kereskedelmi kamarában mint gabonánknak a külpiaezokon való nagyobb mérvű versenyképességének egyik főakadálya lett kézzelfogható számszerű bizonyítékokkal constatálva. Csak egy adatot hozok fel e tariff-politika illustrátiojára, azt t. i. hogy az oláh gabona Brailaból-Münchenbe 1 márka 75 fillérrel métermázsánként olcsóbban szállíttatik, mint a magyar gabona aránylag Budapestről-Münchenbe, s hogy a magyar gabona Szegedről-Bomanshornba 6 6 / 10 frankért, ellenben a gácsországi gabona az ugyanannyi kilóméter távolságot képező Tarnov-Romanshorni vo-
