Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-376

376, erszágos Illés ápril 4. 1878. 303 ság egyik tagja, meggyőződtem, de a t. képviselő ur is meggyőződhetett arról, hogy a pénzügyi bizottság a bevételi előirányzat megbírálásánál minden tételnél figyelembe vette az 1870-iki zárszámadási eredményeket, ós a hol azok az előirányzatban indokolva nem voltak, a pénzügyminister beleegyezésével a pénzügyi bizottság tárgyalásai alkalmával azok le is szállíttattak. De ha 1876-tól 1878-ig tényleg nagyobb emelkedés állott be a bevételekben, részint az azóta hozott törvények, részint az intézmények fejlődése folytán : nem látnám indokoltnak azt, hogy ezen bevételi többletet az előirányzatba föl ne vegyük. Méltóztassanak egy pár tétel idézését megengedni. (Halljuk!) Az egyenes adóknál 1877-ben a kezelési kimutatások szerint hat millióval több folyt be, a bélyeg és jogilletékeknél egy millióval több, az állami jószágoknál 700 ezerrel, az államvasutaknál 600 ezerrel több. Lássuk most ezek alapján a költségvetési előirányzat összegeit. A pénzügyminister ur által kezelt bevételek 1876-ban 186 milliót tettek, 18'S-ra van előirányozva 193 millió. Igaz, hogy 7 i. Hóval több van előirányozva az 1877-iki előirái tatnál ; de ugyanazon évi bevételek a kezelési kimutatás alapján 206 millió forintot tettek. így van ez az összes állami bevételekre nézve is. 1876-ban zárszámadásunk szerint 206 millió volt a bevétel. E bevételeket 1878-ra a pénzügyminister 207 millióval irányozta elő. De itt ugyanazon eset áll elő, mint az előbbi tételnél, hogy tényleg befolyt 218 millió, mely összegbe azonban nincsenek felvéve az egyes ministeriumoknak saját bevételei, a melyek 7—8 millióra rúgnak és igy az 1878-i előirányzat 217 millióval igen is indokolható. A t. képviselő urak maguk is elismerik, hogy az 1878-iki előirányzat reálisabb, mint voltak az előbbi évek ; de azt teljességgel, absolut reálisnak, még sem ismerik el. Én e tekintetben is eltérő nézetben vagyok. Azt hiszem, hogy az előirányzat már magában véve is reális, és ennél kevesebbet előirányozni, felfogásom szerint, teljesen indokolatlan lett volna. De t. ház, ha túlzott volt Lukács Béla t. képviselő urnák ezen állítása, felfogásom szerint még sokkal nagyobb túlzásba esett b. Simonyi Lajos képviselő ur, aki azt állította, hogy ezen költségvetések és a jelen pénzügyi gazdálkodás folytán oda jutánk, hogy sem elvállalt kötelezettségünket a közös államadósságok hozzájárulását illetőleg, sem pedig saját államadósságaink kamatait fizetni képesek nem leszünk. Ha a t. képviselő ur indokolta volna ezen állítását, súlyos lett volna a vád, a melyet a pénzügyi gazdálkodásunk ellen emelt; de ha bár indokolatlanul tetetett is ezen észrevétel, ép azért, mert ez a kormánynak egy volt tagja ós jelenleg tekintélyes pártvezére által hozatott fel : szükségesnek tartom, hogy az czáfolat nélkül ne hagyassák. (Élénk helyeslés a középen. Halljuk!) A jelen költségvetés, a melynek alapján ezt következteti a t. képviselő ur. kétségkívül lényegesen jobb azon költségvetéseknél, a melyek akkor terjesztettek elő, midőn a t. képviselő is tagja volt a kormánynak, és igy a t. képviselő urnák állítása teljesen indokolatlan. És ha az ily nyilatkozat alkalmas is az ellenzéki álláspont indokolására : én mindig azt tartottam és azt tartom ina is, I ogy nem helyes, az ellenzéki álláspontot, a hazafiság elé tenni. (Elénk helyeslés a középen.) A t. ház és a t. képviselő ur is igen jól tudja azt, hogy bármily férfiak üljenek is a kormány padjain és bármily költségvetési előirányzat terjesztessék is elő : az államnak a hitelre sok ideig szüksége lesz: az ily nyilatkozatok pedig a hitel megszilárdítására és emelésére éppen nem alkalmasak. (Élénk helyeslés a középen.) Távol van tőlem t. ház, hogy azt állítsam. hogy pénzügyi helyzetünk nagyon rózsás színben tűnik fel előttem, mert azt állítani nagyon háládatlan feladat volna akkor, midőn a tények ellene szólnak ; mivel tíz évi gazdálkodásunk végeredménye az, hogy körülbelül 450 millió írttal több adósságunk van, és hogy van-e ennek megtelelő több értékünk, az még kérdés. Kétséget sem szenved, hogy ha kiadásainkat és bevételeinket, szóval pénzügyi eredményeinket és gazdálkodásunkat az utolsó négy évnek elért eredményeivel összehasonlítjuk : nagy haladást észlelünk, melyet tagadni nem lehet. (Ellenmondás balfelöl. Ugy van] a középen.) A megtakarításoknál elért eredményre a t. képviselő urak azon ellenvetést tették, hogy a központi kiadások az egyes ministeriumoknál még ma is magasak. (Tomcsányi László közbeszál: Uyy van !) Méltóztassanak azon képviselő urak, a kik azt mondják: hogy ugy van! az előirányzott központi kiadásokat az 1874-ikiekkel összehasonlitni. s megfognak arról győződni, hogy e ezimen a megtakarítások jóval többre mennek, mint amenynyi annak idején kilátásba helyeztetett. Igy van ez nevezetesen a közmunka és közlekedési minister tározójánál, hol a rendes kiadások, a beruházásokat nem is véve figyelembe, melyek az akkori években körülbelül 8 millió frtra mentek, azóta leszállittattak 4 millió frtra. Lukács Béla t. képviselő ur azt állitja ós ezt hibáztatja is, hogy a kőutakná! nagymérvű megtakarítás történt. Lukács Béla rosszalja, hogy a kőutaknál nagymérvű megtakarítások eszközöltetnek. Legyen azonban meggyőződve, — és ez benfoglaltatik a pénzügyi bizottság jelentésében is — hogy ezen megtakarítások nem egészen a fedanyag kevesebb előállításából származnak, hanem onnan, hogy a régebbi időben kötött és most lejárt szerződések kedvezőbb feltételek alatt köttettek.