Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-375

37&. országos ttlés áprll S. 1878. 293 helyreállítására nézve előttem az ut egészen tisz­tán áll. Ugy, amint a t. pénzügyminister ur is előadni méltóztatott, az 1878. évre előterjesztett költségvetésben egy lb—17 millónyi hiány tűnik föl, mely — a mint az eddigi tapasztalatokból tudhatjuk, mindenesetre növekedni fog. Ujabb for­rások nem igen nyithatók, mert, mint a pénz­ügyminister ur monda, hogy megszűntek bizonyos kiadások, hogy a pénzügyi vámok valamivel talán növekedni fognak, mindezek igen csekély kisegítő eszközök s igy nekünk mindenesetre egy állandó deficittel kell számolnunk. Ily állandó hiány mel­lett okvetlenül figyelembe kell venni azt, hogy folytathatjuk-e az államháztartást és teljesíthetjük-e azon kötelezettségeket, melyeket az állam hitele­zői irányában magára vállalt? Ha nem gondolko­zunk ujabb kutforrásokról, ha nem történik intéz­kedés e tekintethen ; vagy ha nem él a nemzet azon jogával, mely szerint fokozva az adóképes­séget, fokozva anyagi erejét, hogy ujabb jövedel­mek folyhassanak be az állampénztárba: az fog bekövetkezni, hogy miután már a beladministratio költségeit szűkebbre vonni nem lehet, el fog jönni az az idő, mikor kötelezettségeinket sem teljesít­hetjük, mikor majd nemcsak a közösügyi költsé­geket nem, de a magyar államadósságok kamatait sem leszünk képesek fizetni. {Igaz! Ugy van! bal­felöl.) Ha pedig egy országban az insolventia beáll, a mitől mi ma még távol állunk: az az ország elveszti tekintélyét, befolyását nemcsak a monarchia másik felében, nemcsak a szomszédok­nál, hanem egész Európa ugy tekint egy olyan államra, mint egy olyan országra, a mely veszté­nek indul Ott van a példa Törökország. De még tovább megyek. Még a monarchia kellő megvédése sem lesz lehető, mert a monar­chia fentartásához — kimondom, — egy nagy haderőre van szükség; és ezen nagy haderő, ha államügyeinket nem rendezzük, az egyensúlyt helyre nem hozzuk, ezen nagy haderőt fentartani képe­sek nem leszünk. Ál-loyalitás, állami álbölcsesség szemet huny­hat ez előtt, de ismétlem, a mit ezelőtt nem tu­dom hány hónappal mondtam, hogy vigyázzanak azon képviselők, a kik talán vagy loyalitásból vagy nem tudom, micsoda érzelemből a kiegyezést meg­szavazzák, azok egyszersmind megszavazzák a had­sereg leszállítását, mert ez következménye szava­zatuknak. Es én kimondom, hogy a hadsereg le­szállítását nem óhajtom, fen akarom tartani a véd­erőt azért, hogy különösen a mostani körülmények között képesek legyünk megvédeni Magyarország érdekeit. Mindezeknél fvgva véleményem az, hogy a mi követendő, különösen pénzügyi politikánkat il­leti, előttünk az ut tisztán áll. Az ellenzéknek nem feladata, hogy mindig positiv javaslatokkal lépjen elő ; de én nem akarok a negatív téren maradni, én a positiv térre lépek és kimondom, hogy mindaz, a mit a pénzügymi­nister ur 1875-ben a nemzetnek ígért, mindaz még ma, mert a kiegyezés nem jött létre, Magyar­országon létesíthető. Azon esetben, ha Magyaror­szág az ő természetes kutforrásairól szabadon rendelkezhetik, ugy a mint a törvény azt neki megadja, és azon jövedelmek felett rendelkezhetik, a melyek a vámokból, helyes fogyasztási adókból befolyik: azon a napon, mikor ezen határozatot hozza a képviselőház, Magyarország államháztar­tásában az egyensúly helyre van állítva, (Helyes­lés balról.) akkor lesz hitel, akkor biztosak va­gyunk, hogy kötelességünket teljesíthetjük és hogy a monarchiát és Magyarországot megvédhetjük. (Helyeslés baljelöl.) Hanem, hogy ha ez mind nem történik meg, ha azon kiegyezést, melyet a t. kor­mány proponál csak azért, hogy a momentán ne­hézségektől meneküljön, szemet hunyva a jövő előtt a t. ház elfogadja : akkor bizonyosan bekö­vetkeznek azon nehézségek, melyeket már jeleztem és bekövetkezik a monarchia nagy hatalmi állá­sának alásülyedése. (Ugy vanl balfelöl.} Ezen országgyűlés folyama alatt ez az utolsó költségvetés, melyet ezen képviselőház tárgyalni fog és most a t. kormány ugy áll itt az ország­gyűlés előtt, mint a képviselő választói előtt, mi­dőn beszámolni tartozik. A t. kormány megörökít­heti nevét, megörökíti mindenesetre minden kö­rülmények között, még a t. kormány kezében van az. hogy az egyensúlyt helyre állítsa és ez által váltsa be szavát és örökítse meg nevét. Mert ezen az alapon — mint a pénzügyminister ur maga is bevallja, — a hol csak adósságot csinálunk, az ál­lam jövedelmét nem fokozzuk, az egyensúlyt helyre­állítani nem fogjuk és ennek következtében Magyar­országnak nem csak pénzügyi, de politikai helyzete is veszélyeztetve van és azért kimondom, hogy ha e tekintetben a t. kormány ugy jár el, a mint azt 1875-ben megígérte, a mint a t. pénzügyminister ur akkor becsületes jó indulattal a háznak előter­jesztette, akkor a kedvező siker elérhető ; ellenkező esetben a közel jövőben már ugy fognak ez or­szággyűlésről beszélni; a gyászos emlékű 1878-iki országgyűlés; sa kormányról: a gyászos emlékű 1878-iki kormány. (Helyeslés balfelöl). Elnök: Szólásra még többen vannak felje­gyezve, s az idő elérkezett, melyben az interpel­latiók be szoktak terjesztetni. Először Bánhidy képviselő urat hivom fel interpelíatiójának elő­adására. Bánhidy Béla b.: T. ház! (Halljuk! Hall­juk]) Köztudomású dolog, hogy Oroszország azon területet, melyet a párisi szerződés megkötése al­kalmával átengedni kényszerült, t. i. az úgyneve­zett Komán-Bessarabiát, visszaszerezni óhajtja, s ez irányban határozott lépéseket is tett, annak

Next

/
Oldalképek
Tartalom