Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.
Ülésnapok - 1875-375
376. országos ülés ápril 3.1878. 291 mert czélok felé következetesen elmenni akar és minden nehézségek és akadályok daczára elmenni tud." Felemlíti továbbá igen helyesen, „hogy minden irányban alkalmazott, és mélyen bevágó rendszabályok segítenek csak a mi bajainkon." És ezek között, mint egyik módot említi meg: „Gyors megoldása a kérdéseknek, melyek közállapotaink javulását eredményezik." Továbbá biztosit afelől, hogy: „Komoly és tüzetes tárgyalás alatt áll a valuta helyreállításának kérdése, köztem és az osztrák pénzügyminister között." Továbbá azt mondja: „Maga a bankkérdés tárgyalás alatt áll, és elhatározott szándéka ezen ministeriumnak, ezen az ország fejlődésére, hitelviszonyaira, termelésére és iparára, egész közgazdászati életére oly nagy fontossággal bíró kérdést oly irányban mielőbb megoldásra vezetni, hogy az ország érdekei minden irányban teljes kielégítést találjanak, az ország jogai kétségtelenek és semmi irányban sincsenek preoccupálva, és nincs azoknak prejudicálva semmiben." A vámszerződésre nézve ezeket mondja: „A mi részünkről történt meg az inititiva a revisióra, s a törvény alapján és annak értelmében fogunk tovább is eljárni; már a mi szokásunk ezt így hozza magával és annak idején megteszszük kötelességünket." Beszél továbbá Magyarország adóssága unificatiójáról, melyre 300 millió aranyban leend szükséges. Nézete szerint nincsenek csillogó ígéretek ezen budgetben. Ha ez sem programm, akkor mi a programra." Midőn pedig at. pénzügyminister ur az 1875-iki előirányzatot beterjesztette, kijelentette, hogy az állami kiadások keretében mindazon meggazdálkodás megtörtént, a mely lehetséges volt és az állam jövedelmei fokoztattak oly mértékben, a melyben az az állami háztartás egyensúlyának helyreállítása czéljából lehetséges volt. Ezek után ugy folytatja beszédét, hogy mindamellett, hogy ez megtörtént, a hiányokat csak kölcsön utján lehet pótolni és ámbár némi javulás mutatkozik, a helyzet még mindig súlyos marad. Mily nagy, mily szomoritó ellentét van ezen két exposé között. Nem akarom a t. pénzügyminister urat azzal vádolni, hogy midőn 1875-ben exposóját tartotta, az országot hiu reményekkel akarta volna kecsegtetni, sőt beismerem, hogy a pénzügyminister ur exposója egy fiatal erőhöz, a mely bizik önerejében, becsületes akaratában és szorgalmában, illő volt. Helyesen cselekedett a t. pénzügyminister ur, hogy azon beszédét tartá. Az ország fel volt jogosítva azon reményekre és meg volt mindenféle tényező, a mely azon ígéretek valósulását biztositotta. Mindezek következtében nem vádolom a t. pénügyminister urat, hogy azon esetben ezt tette. 1 Kimondom, hogy helyesen cselekedett. És most ugyanazon férfiú, a ki annak idejében oly ígéreteket tett, a melyekre feljogosítva volt: ugyanazon férfiú rövid két év múlva egy ily sajnálatos exposét, elszomorító, lehangoló előterjesztést tett. Megvolt a t. pénzügyminister úrban, most is megvan az őszinteség, a jóakarat, becsületes törekvés, csak egy hiányzik (Halljuk !) és pedig az, hogy azon akadályok, a melyek legyőzésére a pénzügyminister ur magát elég erősnek hitte, azon akadályok erősebbek voltak, mint a kormány, erősebbek voltak, mint a pénzügyminister ur. Ezen akadályok pedig nem a helyzetben rejlettek, mert a mi törvényeink ezen akadályokat nem ismerik, a mi törvényeink ezeket nem állítják fel, hanem ezen akadályok magában a kormányban és sajnálom, hogy ki kell mondanom, a t. pénzügyminister úrban is léteztek és ennek következtében szenvedett hajótörést azon jóakarat, melyen a pénzügyminister ur megindult és ennek következtében volt kénytelen a pénzügyminister ur ily előterjesztést tenni és most ugy áll előttünk, mint egy szárnyaszegett madár. Midőn én ezen gondolatomat tovább fűzöm, megfogja engedni a t. ház, hogy néhány rövid szóval refrectáljak Zsedényi t. képviselő ur tegnapi beszédére, mert ezzel némi összefüggésben áll. (Halljuk! Halljuk!) A képviselő ur, midőn oly investitiókról van szó, melyek egyes vállalatokhoz szükségesek, mint például: a diósgyőri vasgyár, vagy a szűkölködő vasutak s több efféle: ott a képviselő ur mindig nem a legnagyobb takarékosságot, hanem a legnagyobb fukarságot tanusitja. (Ugyvanl balfelöl.) Én azt hiszem, hogy a t. képviselő urnák ezen eljárása általában nem helyes, mert ha már egy vállalat keletkezett jobb idő reményében és ha nem teljesült azon várakozás, mely hozzá köttetett, akkor ugy az egyesnek, mint az államnak fel kell tartani azt addig, mig azt a magán vállalkozásnak át nem adhatja. Az eddig elkövetett hibákat nézetem szerint ujabbal tetézése volna a képviselő ur tanácsának elfogadása, ha azon vállalatokat, melyekre milliókat költöttünk: egyszerre megszüntetnők és az azon vidéken levő munkásoktól megvonnék a kenyeret és azon lehetőséget kizárnók, hogy ezen vállalat, ha némi veszteséggel is, a hazai ipar javára fentartassék. (Helyeslés a baloldalon.) A t. képviselő urnák takarékossági eljárása igen különös. A képviselő ur, midőn a m. kir. statistikai hivatal bővítésére kellett 12 ezer frt, azt megtagadja, vagy óhajtotta volna megtagadni; a képviselő ur, ha valami investitióra van szükség, valami csekélység valamely hazai ügyre nézve, mint például Schwarcz Gyula képviselő ur is emlité a közoktatás ügyében vagy más egyébre, ott a lehető legszűkebb markú; ellenben, ha a kiadásokban milliókról van szó. olvanokról, melyek 37*
