Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-375

282 375 országos ülés ápril 3 1878 hogy ily intézkedést, mely jogba nem ütközik, mert hiszen a garanlirozott 5%-et nem reduoálja, csupán az állami befolyást nagyobbítja : miért ne tehetne a magyar törvényhozás is ? (Helyedéi baljelöl.) És ezzel í. ház befejeztem < lőadásomat az 1878-iki budgoíre vonatkozólag. Engedje meg a t. ház, ha kissé liossza-abban és részletes ebben nyilatkoztam, de a mint már a beszédem elején is.. bátor voltam jelezni, mindazon nagyfontosságú kérdések között, melyek ma a figyelmet teljes joggal igénybe veszik, igen nagy fontosságú a deficit kérdése is Nagy baj ez t. ház, s ezért (ártottam szűkségesnek és czélszerűnek, hogy a magam részéről ma is elmondjam erre vonatko­zólag szerény nézeteimet. (Helyedét balfelöl.) Magát a költségvetést átalánosságban elfo­gadom , az apropriatiót pedig függővé teszem attól : vajon azon jobbítmányokat ós módositvá­nyokat, melyeket én is bátor voltam imént elő­terjeszteni, a t. kormány hajlandó lesz-e elfogadni? (Helyeslés balfelöl.) Ragályi Nándor: T. ház! Én nem vagyok abban a helyzetben, melyben előttem szóló kép­viselő ur volt, a ki sajnálkozással jelentette ki, hogy nem előzte meg az ő felszólalását a pénz­ügyminister urnák beszéde.Ezt azért jelentem ki, mert a t. pénzügyminister ur nem volt akkor jelen, midőn előttem szóló ezt előttem kijelentette. Én reám nézve nem tenne semmi változást az, ha a t. pénzügy­minister ur előttem szólott volna, én akkor is éppen azt mondanám, a mit most fogok mon­dani : mert én teljesen meg vagyok arról győ­ződve, hogy a t. pénzügyminister ur előadása az én nézetemben .semmi változást nem fog okozni azon egy eset kivételével, ha azt jelentené ki beszédében, hogy az egész ministerium leköszönt. (Derültség.) Ez esetben, ha én utána következ­tem volna, azt mondtam volna, hogy azt igen helyesen tette. Különben t. képviselőház nekem a költség VidéíT tárgyalásához igen kevés szavam van, vagy talán szavam sincs több oknál fogva; de azért nem akarom senkinek a gusztusát elrontani azok közül, a kik még fel vannak irva, mert beisme­rem, hogy az ellenzéknek kötelessége mindig tá­madni ; de én a magam Ízlése szerint járok el és nem reflectálok a költségvetésre több oknál fogva. Első ok az, mert a t. képviselő urak agyá­ban most egészen más tárgy forog, mint a költ­ségvetés és ez igen természetes, mert midőn az egész politikai vilégot egy tárgy foglalkoztatja, akkor kivétel nem lehet a magyar képviselőre |jiézve sem. legalább a magyar képviselőnek is v jizabad e dologról gondolkozni, mert eddig a több­ség betiltotta, hogy azon tárgy, a mely egész Európát foglalkoztatja: itt a képviselőházban tü­zetesen tárgyaliassék; pedig azon meggyőződés­ben vagyok és azt hiszem az egész ház is, hogy ez bennünket leginkább érdekel. Ez az egyik ok, A másik ok, a miért nem reflectálok a költ­ségvetésre : az, mert ez idő szerint én azt egészen formalitás kérdésének tartom, hogy a mi pseudo­parlamentalismusunknak elég tétessék, de ebből az országnak legkisebb haszna sincs, — már az én nézetem szerint. — Miért? mert a t. többség a kiegyezési kérdéssel eljátszotta a lehetőségét annak, hogy mi pénzügyi bajainkon segítsünk; már most késő, legjobb akarattal nem eszközöl­hetjük pénzügyeink javítását. Már most hiába krajezárkodik t. barátom Zsedényi, mert a dolgon nem változtat; pedig ő is azon tékozlók sorai közt volt. Hanem nekem egy kérésem volt a múltkor a t. képviselő úrhoz, de nem válaszolt rá. A ké­résem az volt, hogy fejtsen meg egy talányt. A talány az: hogy miként van az, hogy a t. képvi­selő ur mikor itt a házban a mi konyhánk szük­ségletéről van szó, akkor a t. képviselő ur notó­rius sparmeister; mikor pedig a közös konyhá­nak kiadásairól van szó, akkor markostól dobálja a milliókat. Erre nem felelt a t. képviselő ur, pe­dig azon közös konyha főztéből amazoknak a hús jut, nekünk pedig a csont. Yan még egy harmadik ok is, amiért nem reflectálok a költségvetésre, ez a tapasztaláson alapszik és ez erősebb hatással van rám, minden okoskodásnál. Azt tudjuk, látjuk, de ismerik önök is, hogy most itt másról szó nem lehet, csak arról, hogy mennyi lesz a deficit. A tapasztalás azt bizonyítja, hogy a t. pénz­ügyminister ur a múlt évben igen ékesen, ügye­sen tartott exposéjában •— és azt meg kell neki adni, hogy a számokat is igen ügyesen tudja el­rakni, —• kisütötte, hogy mennyi lesz a deficit. Most ezen évben tartott exposéjában ezt maga czáfolta meg, s körülbelül kisült, hogy majd két­annyi. Én ebből következtetve azt hiszem, hogy ha az országa t pényügyminister urnák megengedi, hogy jövőre az exposét megint ő terjeszthesse elő, akkor a t. pénzügyminister ur megint maga fogja megczáfolni, a mit most állit, mondván, hogy bizony a deficit nem annyi, mint a mennyit én előirányoztam, hanem körülbelül kétannyi; mert akkor már a zárszámadásokkal szemben nem,, le­het a dolgot titkolni. .-mo/ninii Különben megvallom, nekem..e yjgkinfetfe^ftia t. pénzügyminister ur elleii ö JvalaHiííInagyI,ájáfeá­som nincs, mert ő jietólis,f#hBÍnniásképjfiiA^n kérdést sem yetejöíM M <á tiotpéiízügyalBinisteffíiU'r­nak. hogyUf'tS&'^Wih&ftmuá^iitíitá^m^ :p#Jrig azérW^hWt s#n 'épu'gfr^íg mgg^ig^ömidiiQt^d a t. pénzügymüiiöfeí .;UE, t.íhogyi > 0 m.LÍdwmM e

Next

/
Oldalképek
Tartalom