Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-374

874. országos ülés áprtl 2. 1878. 263 gatási átalány, és más ily természetű kiadások, — mondom — tekintve a kiadások ezen csoportját, és szembeállítva azokat a belkormányzati' kiadások csoportjával: szerfelett csekélynek nevezhető azon összeg, a mely belkormányzati kiadásainkra fordittatik. Konstatáltam már akkor, hogy Magyarország belkormányzati kiadásait reducálta már oly határig, a melyen tul a reductió lehetetlen ; hogy azonban a reducált belkormányzati kiadásoknak azon kerete, melyről az 1875-iki költségvetés' tanúságot tett, nem lesz fentartható. Az 1878-iki költségvetés e tekintetben megdöbbentő eredményt tüntet fel. Nettó bevételeink ugyanis 165 millió forintban vannak előirányozva; ebből a 1G5 millió forintból azonban a fix, az állandó kiadások már előre 140 millió irtot absorbeálnak : névszerint az udvartartás, az államadósságok, a közösügyi kiadások, a vasúti subventióra és a nyugdijakra s a horvát-szlavón beligazgatási átalány. ngy, hogy összes többi belkormányzatunk fedezésére, tehát a közoktatás, országos közigazgatás, az igazságszolgáltatás, sőt az összes beruházásokra nettó bevételeinkből mindössze 25 millió forint marad. Oly összeg, melyet lia egészen is megtakarítunk, még akkor is a deficit meg van. (Igaz! Ugy van ! bal felöl.) Azt kérdem 1. képviselőház, hogy ilyen államháztartási eredmények fentarthatók-e, és azt kérdem, hogy hová jutunk az ilyen államháztartási eredményekkel ? (Helyeslés a baloldalon és a szélső jobbon.) Összes beligazgatási szükségletünk és beikormányzatunk 25 millió írtból nem fedezhető, pedig összes állami organisatiónk nincs is még megállapodva, állam szervezetünk még nincs is befejezve, az institutiók, melyeket 1867. óta alkottunk, még kezdetlegesek és fejlődésnek vannak alávetve. Más institutiók •— az állami élet attribútumai — még hiányzanak. Pedig haladnunk kell a korral, a századdal, a melyben élünk. Ha Ázsiában vagy Afrika sivatagjain teremtenénk magunknak államot, ott talán — ott is csak talán — elzárkózhatnánk a haladás elől. De itt Európa közepében haladnunk kell a korral, haladnunk kell azon államokkal, melyek bennünket környeznek. (Helyeslés a balon,) Lépést kell tartanunk az európai népek haladásával, mert azon országot, melyet őseink vérrel szereztek és védelmeztek meg századokon át: mi csak a kultúra fegyverével leszünk képesek megvédeni. Állami organismusunknak tehát haladni, fejlődni kell az idővel a fokozódó szükségletekkel és igényekkel. Állami szervezetünkben tehát a stagnatió nagy veszélyekkel, nagy károkkal jár. És ha mégis végig tekintünk belkormányzati kiadásainkon, azt látjuk, hogy ezekre a nagyrészben productiv, az állami czélok megvalósítására szolgáló kiadásokra részben kevesebbet, részben csak annyit költünk, mint négy évvel ezelőtt; azon intézmények körül, a melyek a belügymiriisteri, a közlekedésügyi, igazságügyi és bonvédelmi tárczák körébe tartoznak, már tetemes reductiók történtek, a mi csak ugy volt lehetséges, hogy ezen intézmények fejlesztése már 4 év óta szünetel. Hogy azonban a kiadásoknak azon megszorított kerete, a melyről ezen költségvetések tanúságot tesznek, nem lesz fentartható, hogy a hozott intézmények kényszerű következménye gyanánt fokozódó szükségletek kitörnek: arról bizonyságot tesznek az illető ministereknek budgetei és indokolásai is, a mik constatálják, hogy csak nagy lemondás, csak nagy érdekek veszélyeztetése árán képesek betartani az eddigi előirányzatot, hogy azonban már a következő években a fokozódó igényeknek kényszerűsége elől nem lesznek képesek kitérni. (Ugy van. Helyeslés balfelöl.) E tekintetben csak néhány tárgyat akarok nagy vonásokban megérinteni. A mi először is közigazgatási kiadásainkat illeti: összes megyei administratiónkat a megyei főispánok fizetésével együtt körülbelül 5 millió írttal fedezzük. Ha összehasonlítjuk ezt az összeget: más államok administrationalis összegeivel, azon következtetésre kell jutnunk, hogy 5 millió Irt egy oly országnak, a melynek 13 millió lakosa van s 4,682 D mértföldnyi kiterjedése: szerfölött csekély. És ha administratiónk ro*z, hiányos, ha sok kívánni valót hagy fen : annak egyik oka abban is fekszik, hogy 5 millió forinttal Magyarországot jól administráini lehetetlenség és 8—9 száz frtos szolgabirókkal, 6—7 száz frtos segéd-szolgabirókkal egy modern közigazgatást fentartani képtelenség. Minden dolog a világon pénzbe kerül; ingyen nem adják a jó közigazgatást sem és ha egy, a jelenleginél jobb közigazgatást, követelünk, — pedig bizony van okunk követelni, — tisztába kell jönnünk arra nézve, hogy ez mindenesetre 5 milliónál többe fog kerülni. Tanintézeteink fejlesztése is megakadt a legutóbbi években. Vannak csonka iskoláink és nem bírjuk azokat kiegészíteni a hiányzó osztályokkal pénz hiányában. Jól tudom azt, hogy ez nem a t. közoktatási minister ur akaratán múlik, hanem buzgóságának korlátot vet az ország pénzügyi helyzete ós mindenekelőtt a t. minister ur collegájának a földmivelési, ipar és kereskedelmi minister urnák rósz közgazdasági politikája. (Derültség és helyeslés balfelöl.) A t. közoktatásügyi minister ur t. collegájának jelentéséből, melyet a közoktatás ügyeire vonatkozólag előterjesztett, egy igen érdekes, de nagyon szomorú adatot közölhetne. Nevezetesen közölhetné a t. közoktatásügyi minister ur a földmivelésügyi minister úrral azt, hogy például másfél milliónyi iskolába járó gyermek közül 1875-ben 268 ezer, 76-ban 296 ezernek, tehát közel 300 ezernek nem volt tankönyve; és megmondhatná bizalmasan a keres-