Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.
Ülésnapok - 1875-373
373. országos ülés márezius 30.1878. 239 véleménye előtt, itt csak áldozatokról lehet szó, kezdeményezzen a képviselőház és a képviselőház bizottsága; mi nem kezdeményezzük. Jól van, ám kezdeményezzen a bizottság, de egy feltétel alatt: hogy tudjuk, hogy a kormány mit akar. De a kormány akaratának kijelölése elől szorgosan kitér ismét és ismét. Beterjesztett törvényjavaslatot a modalitásokra nézve a bíráskodásra vonatkozólag. Mindenki tudja, nyilt titok maga a kormány előtt is, hogy a bíráskodás eredménye ezen törvényjavaslat által már előlegesen praeoecupálva van; de hogy a kormány kész-e a 80 millióban való részvétet compensatiónak tekinteni — nem pro forma, — ezt tagadja hanem in re, és kész-e e miatt tárgyalásba bocsátkozni, a felelősséget elvállalni nem a bíróságért, hanem önmagáért az ügy elvállalásáért: arraindicium nincs. A kormány mindig az ellenkezőt engedi sejtetni. De ugyanekkor összes politikai nyilvános eljárása arra mutat, hogy kész elvállalni, hogy legalább is azon meggyőződése van, hogy a felelősséget az elvállalásért az országnak mégis el kell viselni. Hiszen különben az egész biróság iránti javaslat értelme sem volna kideríthető, mert ha a kormány vitásnak nem tekinti a kérdést: hogyan terjesztheti a biróság elé? ha pedig vitásnak tekinti, akkor kötelessége bizonyos eventnalitások közt azon bátorsággal birni, hogy a kérdés érdemleges elintézéseért a felelősséget magára vállalja, épen ugy mint magára vállalta a felelősséget azért, hogy ez ügybiróság elé utasittassók. De a kormány ez elől is kitért. A felelősséget iparkodott magáról elhárítani, áthárítani a bankügyi bizottságra. De azon utasitásban, melyet a bankügyi bizottság többsége ezen határozat indokolásában ad. világosan visszahárittatik a felelősség, és azon igen csudálatos látványnak vagyunk szemlélői, hogy itt egy kérdés fekszik előttünk, melyről mindenki azt mondja, hogy meg kell oldani, nem szabad hosszasan kihúzni, minél előbb elkeli intézni: és mégis nem az elintézés, hanem az elodázás eszközeihez folyamodik mindenki. Valóban, midőn ezen határozatot szemügyre veszem, a mely elfogadásra ajánltatik, nem tekinthetem egyébnek, mint eszköznek a kérdés elodázására, kihúzására, mig az országgyűlés végének közeledtével netalán más események előfordultával a kiegyezés ügyei azon stádiumba jutnak, hogy a kormány azt hiszi, hogy minden felelősség nélkül mindent feltétlenül clváílaltathat az országgal. Az elodázás, nem a megoldás eszköze e javaslat, s mert nem a megoldás, de az elodázás eszköze, s mert ugy látom, hogy nem azon utón halad, mely kiegyezés felé vezet, hanem ellenkezőleg, e javaslat azon útra indit, mely az érdekeket összebonyolítja ós az összebonyolított érdekek folytán a kiegyezést lehetetlenné teszi, akár akarja a kormány, akár nem, mert a dolgok hatalma nagyobb mint a kormány akarata: azért mivel semmi tekintetben a kiegyezést előmozdítónak, a kérdés érdemét tisztázónak e javaslatot nem tartom, részemről a kisebbség véleményéhez járulok. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Lukacsek János: Az osztrák kormáynak a 80 milliós bankadósságot illető indokolásában van egy passus, mely igy szól: „Ezen adósság az 1867-ben készített államadóssági lajstromba csak tévedésből vétetett fel". Tehát tévedésből. Előttem, ha nem is megfoghatatlan, de mindenesetre igen gyenge, vagy jobban mondva semmis érvelésnek tűnik fel oly indokolás, mely tévedésen alapszik. A tévedést argumentum gyanánt felhasználni annyi, mint a logikátlanság széttört fegyverével harczolni, vagy legalább annyi, mint a vesztett ügyet az álbölcselet kétségbeesett tusakodásával védeni. Hogy két ország kiküldöttei, midőn két ország törlesztési és kamat terheit leszámolják, összevetik, sok időn át megfontolják, és hosszas küzdelem után törvénybe igtatják, megfeledkeznének oly roppant összegről, a milyen a 80 milliós bankadósság: az megfoghatatlan. Sejtelmem helyességét igazolni látszik az is, hogy a szerződő felek egyike Magyarország, és ezzel a t. kormány is azon állást foglalja el és fogadja el, miszerint a monarchia két állama közt 1867-ben kötött, az 1867: XV. t.-cz. beigtatott egyezmény létrehozásánál a 80 milliós bankadósság is tekintetbe vétetett. Tehát tekintetbe vétetett, s ha igy áll a dolog, akkor a tévedésre való hivatkozás eo ipso megszűnt. Egyébiránt mindenki látja a fátyollal borított intentió törekvését. Azért, mert valaki téved. Magyarország lakoljon ? Mi nem tévedésre, hanem jogra ós törvényre támaszkodunk. Azon erős öntudatra, mely a jog ós törvény tiszteletén alapszik. Magyarország 1867-ben a 30—70°/ 0 elfogadása által Ausztriával egyszer mindenkorra leszámolt. Ennélfogva a törvénykönyvvel kezünkben semmiféle uj leszámolásra kényszerítve nem vagyunk, már csak azon elvi szempontból sem, mert ha ezt elíogadnók: szükségkép kényszeríteni fognak bennünket, hogy az osztrák kormány által bármikor és bármely czélra felidézett államadósság lefizetésében részt vegyünk, csakis azon egyszerű és napirenden levő indokból, mert tévedésből kimaradt. Ilyen észjárás mellett, t. ház, a világon semmiféle szerződés sem számithat stabilitásra; mert ha az egyik fél sértve érzi magát, vagy pedig hátrányt vél magáról hárulni belőle: rögtön azon követeléssel áll elő, ez akkor kimaradt tévedésből ós ismét tévedésből nem ment bele, tehát csináljunk uj szerszerződóst, és ha a másik fel maghunyászkodva, uj pactumot állit ki az elébe
