Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-373

236 373 országos ülés márczius 30.1878. módot és utat találjon, hogy miképen lehetne e kérdésben vagy egymást eapacitálni, vagy pedig ezen kérdést másképen elintézni. Ha tehát a kormány oly módozathoz járul hozzá, a mely az ő törvényjavaslatában foglaltatik, mikor a törvényjavaslatot nem mellőzi, nem veti el, hanem fentartja a lehetőséget, hogy ahhoz visszanyúlhasson azon esetre, ha ezen ut sikertelennek fog bizonyulni: ezt imparlamentalis eljárásnak nem tartom. A másik megjegyzésem, a mit tennem kell, Simonyi Ernő képviselő urnák a javaslat ellen tett azon állítását, kifogását illeti, mely szerint a t. képviselő ur azt méltóztatott mondani, hogy itt tulajdonképen nem azt akarják, hogy a két országgyűlés egymás közt végezze el ezt a dolgot, hanem azt, hogy ö Felsége döntsön e kérdésen, elfedik e javaslat által e szándékot, a mi e mögött rejlik, s ez főoka annak, miért nem fogadja ő el e javaslatot. Én teljesen megnyugtathatom a t. képviselő urat ez aggályára nézve, őszintén és határozottan mondhatom, hogy ez eszmét most hallottam először a t. képviselő úrtól. Soha senkinek, ki ezen kérdéssel a bankbizottság kebelében foglalkozott, eszébe sem jutott, hogy ezen kérdés akár direete, akár indirecte ez útra tereitessék. Nem is történhetik ez meg, (Helfy Ignácz közbeszól: Az osztrákok akarják!) és nincs igaza Helfy képviselőtársamnak, ki azt mondja, hogy osztrák részről ezt akarják. Nem akarhatják ők sem, mert ennek ellene szól az 1867 : XII. t.-cz.

; mely egyenesen kimondja, hogy ő Felségének döntési joga illeti bizonyos esetekben a quótát, akkor, mikor a két országos deputatió nem képes megegyezni; de e jogot kiterjeszteni senkinek eszébe nem juthat, mert világosan és határozottan körülirja a törvény ő Felségének döntési jogát s e jogot ez esetre appliealni absolute lehetetlen. Ezt kellett kijelentenem a t. képviselő ur aggályának eloszlatására. Nagyon örülök, hogy a t. képviselő ur ezt felhozta, s igy nekem alkalmat adott, hogy kijelentsem, hogy amit felhozni méltóztatott : az nekem soha eszembe nem jutott; s most kérem a t. házat, méltóztassék a javaslatot elfogadni. {Helyeslés a középen.) B. Simonyi Lajos: T. ház ! Mindenekelőtt azokra akarok refleetálni, miket a t. pénzügyminister ur mondott A tekintetben, hogy ha a quóta-bizottságok a 80 milliós adósság tárgyában nem egyezhetnének meg, az esetben ő Felsége eldöntése vonatnék elő, mondom, e tekintetben a t. pénzügyminister úrral tökéletesen egyetértek s nekem sem jut eszembe az, hogy e kérdés ő Felsége eldöntése alá vonathatnék, mert törvényeink e tekintetben határozottan szólanak, s kimondják, hogy ő Felsége csak azon esetben dönt, ha a quóta-bizottságok a quóta arányára nézve meg nem egyezhetnek. Nekem ez aggályom nem volt soha, s igen helyesnek tartom, hogy a t. pénzügyminister ur azonnal felszólalt s e tekintetben a kormány álláspontját előterjesztette. Ami a pénzügyminister ur azon nyilatkozatát illeti, hogy ez csak előleges kérdés, mely csak a módozatot határozza meg, mely szerint a 80 milliós adósságra nézve az érintkezés az osztrák birodalmi tanács küldötteivel történjék, e nézet már sokak által nyilvánittatott, akik ezt hiszik, s még többek által, kik ennek folytán a javaslat könnyebb elfogadását vélik elérni. Én ellenkező nézetben vagyok s kimondom, hogy a quóta-bizottságnak e kérdés elintézésére való kiküldése szerintem igen lényeges intézkedés. Az 1867-iki kiegyezés némely törvényei alaptörvényt képeznek, melyeknek egyes tételére azt mondani, hogy amint az egyik fél részéről kérdésessé tétetik, már ennek következtében okvetetlen uj tárgyalások szükségesek és ujabb megegyezés: ez fölbontása az 1867-diki alaptörvénynek. Különbséget kell tenni az 1867 : XII. t.-cz. és más t.-czikkek közt, például a mely a kereskedelmi szerződésre vonatkozik, mert a 1867-iki kiegyezés ezen tételei időhöz kötve nincsenek, fenállanak mindaddig, mig a két fél azok megváltoztatását el nem határozza, megváltoztatásukhoz mindkét fél beleegyezése szükséges, nem ugy, mint a kereskedelmi szerződésnél, a mely időhöz van kötve és melyre nézve kimondatik, hogy ha a kikötött idő lejár anélkül, hogy egyezség jönne létre, a szerződós megszűnik. Átalában t. ház, a destructió korszakát éljük. Látjuk, hogy egy birodalomnak, a mely századokig fennállott, rövid idő alatt végleg meg kell semmisülnie ; a kereskedelmi viszonyok gyökeresen megváltoznak, mert kölállamokkal kereskedelmi szerződéseink nincsenek Most hozzá fogunk és meg kezdjük bontani az 1867-iki kiegyezést is, különösen azáltal, ha kimondjuk, hogy ha az egyik fél annak valamely tételét kétesnek mondja: a másik fél köteles arra nézve ujabb egyezkedésbe bocsájtkozni, s ez által megtörténik, hogy — Deák Ferencz szép hasonlatával élve — azon ivből, mely a monarchiát fentartó két oszlopra támaszkodik, a köveket lassanként kiszedjük és az egészet ingataggá tesszük. Tartózkodás nélkül kimondom, hogy az igen t. ministerelnök ur 7—8 évi ellenzése által nem ingatta meg annyira az 1867-iki kiegyezést, mint három éves kormánya által. (Igazi balfelöl.) Hogy az 1867-iki kiegyezést ennyire megingatják azon képviselő urak, a kikről azt lehet mondani, hogy ujabb képviselők, vagy a kik egészen más irányt követnek: azon nem csodálkozom: M-