Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-373

373. országos ülés márezius 30. 1878. 231 Elnök: A jegyzőkönyv ellen észrevétel nem lévén, azt hitelesítettnek jelenteni ki. Bemutatom özvegy Medgyesi Jánosnó pesti lakosnőnek Sztupa Gfyörgy képviselő ur által beadott kórvényét, melyben az 1849-ik évben a honvédség számára szállított lábbeli árának 173 frt 75 kr.-nak az országos alapból leendő megtérítését kéri. Ki fog adatni ezen kérvény a kérvónyi bizottságnak. Bemutatom a t. háznak Drottlef Vilmos UjEgyház alsó választókerületében megválasztott országgyűlési képviselőnek levele mellett hozzám beküldött megbízó levelét, mely az állandó igazoló bizottságnak fog kiadatni. Az elnökségnek egyéb előterjesztése nincs. Mihályi Péter előadó: T. ház! Van szerencsém benyújtani a zárszámadási bizottság jelentését az 1876. évi zárszámadások megvizsgálása tárgyában. Kérem a t. házat, méltóztassék ezen jelentés kinyomatását ós a képviselők között leendő szétosztását és annak idején napirendre tűzését elrendelni. Elnök : Ezen jelentés ki fog nyomatni, a ház t. tagjai között ki fog osztatni és annak idején napirendre tűzetni. Gr. Károlyi Tibor előadó: T. ház! Van szerencsém az erdőügyi bizottság jelentését az erdő-törvényjavaslat tárgyában a t. háznak benyújtani és annak kinyomatását a ház t. tagjai között szétosztását és napirendre tűzését kérni. Elnök: Az erdőügyi bizottság jelentése az erdő-törvényjavaslat tárgyában ki tog nyomatni, a ház tagjai között ki fog osztatni ós annak idején napirendre tűzetni. Következik az indítvány és interpellátiós könyvben netalán található bejegyzések felöl vasasa. Tombor Iván jegyző: Ez alkalommal sem az indítvány, sem az interpellátiós könyvben ujabb bejegyzés nem találtatik. Elnök : Következik a bankügyi bizottság előleges jelentésének folytatólagos tárgyalása az osztrák nemzeti bankot cselekvőleg illető 80 milliós adósság iránt hozzá utasított törvényjavaslat tárgyában. Orbán Balázs: T. ház ! A magán életben sem szokta az erős jogalapon álló egyén alkudozás tárgyává tenni azt, a mihez elvitázhatlan és kérdésen kívüli joga van. A népek életében ezen axióma még inkább áll, mert ha valahol, ugy a nép-élet terén a jog-transigálás mindig veszélyes következményeket von maga után. Ha osztozkodásom volt s annak elintézése után az illető osztályos fél nekem egy rendes fórum előtt kiállított s törvényes erővel bíró nyilatkozatot vagy okmányt ad ki, melyben kijelenti, hogy teljesen ki levén elégítve, minden irányomban való bárminemű ós bármi néven nevezendő követelésről örök időkre lemond, s ezzel szemben később valamely bíróság előtt ellenein még is követelésekkel lépne fel: az ily egyént a bíróság elkergetné, sőt mint konok perlekedőt meg is büntetné. Reánk nézve egy ily minden törvényes kellékkel ellátott okmányt, sőt ennél többet: nemzetközi szerződést képez az 1867. évi XII. törvényczikk, melyben ki van mondva, hogy Magyarország méltányosságból járul Ausztria terheinek könnyítéséhez s mint szabad állam állammal egyezkedik. Továbbá az ugyanezen évi XV. törvényczikk 1-ső szakasza megszabja azon "évi kamat járulékot, a melyet Magyarország évente fizetni fog, s a mely többé soha változás alá nem jöhet. A 2-ik szakasz pedig kimondja, hogy az oly adósági czimek, tőke visszakövetelései, melyek nem unificálhatók : járadéki kötvények kibocsátása által szereztetnek be évenkint, s az ebből eredő teher-többlet a birodalmi tanácsban képviselt országokra háromlik stb. E törvények oly határozottak, oly világosak, hogy ahoz félremagyarázás nem férhet. De ezek nem is egyszerű megváltoztatható törvények, hanem nemzetközi szerződések, a melyeket szabad nemzet szabad nemzettel kötött. Nem veszi-e észre a kormány, hogy a 80 milliós kölcsönnel szemben követelt mostani tactikájával a közös ügyek létalapját rongálja"? Hisz épen a kormány volt az, a mely az Ausztriával kötött kiegyezkedés és szerződések sérthetlenségét dogmaként igyekezett a nemzetre disputálni, s most, mert hazánk érdekeiről van szó : kész egy másik még sokkal erősebb — mert nem időhöz kötött, hanem örök időkre létesített — nemzetközi szerződést a quota deputatió alkudozása s heidelbergi elhatározás alá vetni. Nem veszik-e észre, hogy nekünk, kik a közös-ügyes alkut mindig rosznak, eltörlendőnek tartottuk: könnyen eszünkbe juthatna, annak érvényét a mekkai sherií eldöntésétől tenni függővé, a mikor bizonyosan nyert perünk lenne. Lám az elvek és logika nélküli kormányzás mily könnyen átmegy a comikumba, és fogva marad az önkészitette kelepczóben. De tulajdonkópen itt nem is tartozásról van szó, mert a törvény nyíltan kizárja a feltevést; itt egyenesen ajándékozásról, egy nagylelkű kisegítésről van szó; egy az adósság örvényébe elsülyedt tékozlóval szemben, akit mi nagylelkűen kisegítettünk a bajból, s hogy a csődtől megmentsük, vagy a mint a törvény szava mondja, hogy a terhek alatt össze ne roskadjon; átvállaltuk egyszer-mindenkorra adósságai, — még pedig a mi megrontásunkra csinált adósságai — egy részének