Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-372

372. országos ülés márezlus 28.1878. 213 része volt, s minthogy visszafizetése határozott időhöz is volt kötve, egy oly adósságnemet képezett s képez, mely egységes járadék-adóssággá leendő átváltoztatásra nem alkalmas. S minthogy megállapittatott, hogy az ily adósságezimek tőkevisszafizetéseire megkivántató összegek egységes járadék-adóssági kötvények kibocsátása által szereztessenek be, s hogy a beszerzésből származó tehertöbbletet ő Felsége többi országai vállalják el. mihez Magyarország által 1.150,000 írt állandó összeg fizettessék, a mi fizettetik is; minthogy továbbá az 1868. június 20-án kelt ausztriai törvényben a kamat nélküli adósság a bank s földtehermentesitési adósságok stb. mint olyanok említtetnek fel, melyek nem nnifioáltatnak; s minthogy végül a nem unificálható adóssági ezimek az 1876. évi XV. törvényczikk 2-ik §-a szerint ő Felsége többi országai és királyságai terhére esnek: nyilvánvaló, hogy a törvény határozott szavai szerint a 80 milliónyi bankadósságból jogilag Magyarországot bármily csekély rész sem terhelheti ; hogy pedig méltányosság avagy politikai szempontokból ujabb áldozatokat hozzunk, arra ugy hiszem, e házban senkinek sincs, nekem legalább nincs hajlandóságom, annyival inkább : mert az 1867. XII. törvényczikk 57. szakaszában az ország ünnepélyesen kijelentette, hogy Magyarország jövőre sem fog semmi oly államadósságot magára nézve kötelezőnek elismerni, melynek felvételéhez az országnak törvényszerűen s határozottan kijelentett elismerése hozzá nem járult. Ezen s egyéb indokokból nem fogadhatom el a bankügyi bizottság többsége által beterjesztett határozati javaslatot, mely szerint a kérdéses törvényjavaslat a közösügyi költségekhez való járulás arányának tárgyalására kiküldött országos bizottsághoz utasíttatnék. Mert ezáltal, ha tényleg nem is, de látszólag mindenesetre beismerve lenne a kötelezettség súlya; de másrészt azért is, mert az ily intézkedést határozottan a törvény szellemébe ütközőnek látom; mert az 1867 : XII. törvényczikk 18. §-a világosan körvonalozza azon hatáskört, melyben a kérdéses bizottságok mozoghatnak, nem más az ugyanis, mint a pragmatica-sanctioból folyó közösügyek, jelesül: a külügy, a hadügy s az ezek szükségei fedezésére megkivántató közös költségekre vonatkozó pénzügyi kezelés. Hogy a törvényczikk szavaival éljek: „ezek azon tárgyak, melyeknek a fentirt módon közössége a pragmatica-santioból folyónak tekintetik. Hogy pedig az államadósságok a pragraatica-sancíióból folyományoznának: ugy hiszem nem vitatja senki. Mindezeknél fogva a kisebbség által előterjesztett különvéleményhez csatlakozom. (Helyedé?, a ?zékö jobb és a baloldalon.) Helfy Ignácz: T. ház! Én megvallom, Ohorin képviselőtársam kimerítő beszéde és a kormánynak azon kijelentése után, miszerint ezen kérdést jelenleg legkevésbbé sem tekinti érdemét érintőleg, én el is állhatnék a szótól, hogyha egyrészről nem késztetne a felszólalásra azon körülmény, hogy a beterjesztett különvéleményt magam is aláirtam, másrészről még inkább némely olyan dolog, a mit egyrészről a t. előadó ur, másrészről a t. pénzügyminister ur az imént mondottak. Azon rendkívül sok, hogy ne mondjam, merész állítás között, a mivel a t. előadó ur beszédét fűszerezte, van egy, mely engem leginkább bámulatra ragad, ez az egy pedig, amit ismételt: az, hogy a bankügyi bizottság többsége által ajánlott határozat egyszerű és világos. Én engedelmet kérek, t. ház, soha életemben ennél bonyolultabb, homályosabb, sötétebb valamit törvényhozási teremben nem hallottam ós nem is képzelhettem. Iparkodni fogok tehát ezt igen röviden bebizonyítani. Törekedjünk t. ház, amennyire lehetséges, a helyzetet tisztázni. Mivel állunk itt szemben? Rövid idővel ez előtt a kormány egy törvényjavaslatot terjesztett a ház elé a 80 milliós adóságra vonatkozólag. E törvényjavaslat a ház által a bankügyi bizottsághoz utasíttatott. A bankügyi bizottság behatóan tárgyalta is azt és keresztül ment az egész átalános vitán. Oonclusiója az egésznek az volt, hogy mindenki meggyőződött arról, hogy ezen törvényjavaslat elfogadhatatlan : mert Magyarországot semmi néven nevezendő ujjabb államadósság nem illetheti és így senki sem akart ezen álláspontra helyezkedni. A kormány erkölcsileg és politikailag meggyőződött róla, hogy e törvényjavaslatot a bizottságban keresztül nem viheti. Igen ám, de a mi kormányunk nem ugy jár el, mint más alkotmányos kormány, mely ha látja, hogy a bizottság el nem fogadja a törvényjavaslatot: azt vagy visszavonja, vagy ha igen fontos a kérdés, leköszön ; hanem szívesen elfogadott egy módositványt, a mely szerint ezen törvényjavaslat függőben marad, mig valamenuyi kiegyezési kérdés le lesz tárgyalva, Ez megtörtónt. Ez után összehivatott a bankügyi bizottság azon czimen, hogy a hozzá utasított törvényjavaslat felett a vitát folytassa. Midőn a bizottság összejött, bámulattal vettük észre, hogy most már nem erről van szó, hanem homályos módon történik felszólalás, de nem indítvány alakjában, az iránt, hogy vajon nem kellene-e reflectálni arra, a mi Ausztriában időközben történt. Erre mindenki hallgatott. Ámde a kormánynak ehhez hozzá kellett szólnia. Ekkor azon kérdést intéztem a bizottsághoz, hogy indítvány-e, vagy eszmecsere-e az, a mi itten foly. A megpendített eszme inditvány alakjában nem talál szülőre és senki sem akarta megkeresztelni az ujjonnan született gyermeket, mig végre nemeslelküleg felkarolta a lelenczet Márkus