Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-372

872. országos ülés máreslus 29. 1878. 211 pontra nézve nyilatkozni nem látom szükségesnek; nem látom czélszerünek a tárgyalást a ház, és még kevésbbó czélszerünek a nyilatkozást a kormány részéről. Annyi bizonyos t. ház, hogy ezen kérdés, bármennyire tisztának tartsuk is az ország jogi állását: létezik, és létezik, mert tényleg vitássá lett téve. Mutatják ezt azon acták és tárgyalások, melyek kötetekre terjednek, és melyek ezen 10 év óta folyt vitának legélénkebb bizonyítékai. A kérdés eddig elodázható, megkerülhető volt; de ma elérkezett az idő, midőn ezen vitát be kell fejezni; mert mindenki tudja, hogy a bankprivilegium lejárta után, ezen, Ausztria részéről irányunkban vitássá tett kérdés tisztába hozatala immens szükséggé és praktikussá vált. A kormány tehát, midőn a kiegyezési kérdések tárgyalásához fogott és azokat a másik kormánynyal szemben a maga részéről befejezés elé juttatta: nem mellőzhette többé ezen kérdés megoldását, a mint ez ekkorig történt. Szembe kellett nézni ezen kérdéssel, és módot kellett szerezni annak tisztába hozatalára. A kormány e módot indítványba hozta azon javaslatában, melyet a ház elé terjesztett, és melyben a kérdésnek tisztázás végett küldöttségekhez, ós a tisztázás meghiúsulásának esetére választott bírósághoz való utasítását indítványozta. Történt azonban időközben, hogy az osztrák birodalmi tanács képviselőháza határozatot hozott, melyben kimondotta, hogy azon esetben, ha Magyarország hajlandó volna ezen kérdést a quótadeputátiókra bízni: a maga részéről ezen kérdés tisztába hozatalát ő is arra bizza. E határozat, t. ház, nem egyéb, mint felhívás az osztrák birodalmi tanács részéről, azon testület részéről, a mely és melynek közegei leginkább teszik vitássá a kérdést, hogy annak tisztába hozatala iránt vele érintkezésbe bocsátkozzunk. Kérdezem t. ház, hogy azon kapcsolatnál, azon viszonynál fogva, mely bennünket Ausztriával összeköt: helyes, ildomos lenne-e kitérni ezen felhívás, ezen javaslat élői, ós egyszerűen mellőzve, ignorálva azt, azt mondani: nem, mi tanácskozni sem kívánunk ezen kérdés felett, mi érintkezni sem kívánunk veletek, és egyszerűen azon rideg álláspontra helyezkedünk, hogy nem akarunk tudni semmit arról, hogy vitássá teszitek a kérdést, nem is állunk ez iránt szóba veletek. (Ugy van! balfelöl.) Ezt én nem tartom sem helyesnek, sem ildomosnak, sőt lehetségesnek sem, tekintve azon j kapcsolatot, melyben Ausztriával vagyunk. S I azért t. ház, én a kormány nevében nemcsak hozzájárulok azon javaslathoz, melyet a bankügyi bizottság többsége a ház elé terjeszt, hanem azt egyenesen olyannak jelentem ki, a mely nézetem szerint nem praejudicál a kérdésnek semmiben; mely a kormány által előterjesztett törvényjavaslatot, mely a megoldás egyik módját tartalmazza, nem mellőzi, hanem csak függőben tartja; mint olyat, mely, ha egyátalán lehetséges ezen kérdésre nézve egyetértést létesiteni a két állam közt, épen ez az út, s azért mint olyant a magam részéről a t. háznak ajánlom s kérem, hogy azt elfogadni méltóztassék. Azon aggályt, melyet az előttem szólott t, képviselő ur felhozott, s a melyet bővebben fejezett ki a különvélemény, hogy a kérdésnek praejudicálva van, főleg azáltal, hogy a quóta-bizottság bizatik meg annak tisztázásával, és hogy ezáltal a quóta-bizottságot a törvény által megszabott korláton tul terjedő megbízatással illetik: a magam részéről helyesnek nem ismerhetem el, nem pedig azért, mert ezen kérdésnek a quóta-bizottsághoz való utasítása, midőn a határozati javaslat egyenesen kimondja, hogy a deputátió Magyarország jogi felfogásának épségben tartásával érintkezzék az osztrák küldöttséggel: a praeoccupálást egyenesen kizárja. Én abban nem látok egyebet, mint a kormány által is javaslatba hozott módozatok elsejét, azt t. i., hogy országos bizottságok vegyék kezükbe a dolgot, kezdjék meg a tárgyalást, kisértsék meg, ha lehet, a dolog tisztába hozatalát; ha nem lehet, akkor idejön ezen kérdés a t. ház elé, teljesen érintetlen, sértetlen alakban kezében marad a t. háznak bölcsesége szerint a fölött határozni. Hogy pedig a quóta-bizottsághoz való utasítás ezen bizottságnak korlátain tul való terjeszkedését involválja, hogy ez által ezen kérdés összevegyittetnók a quótával és a restitutió kérdésével, a miről igen világosan és határozottan szól a különvélemény, ha nem is szavaiban, de sorai közt: — arra nézve azt gondolom, elégséges czáfolat az, hogy az osztrák quóta-bizottság a birodalmi tanácsban már régebben beadta jelentését, és a magyar küldöttség jelentését épen ma adta be a kormány a képviselőháznak ugy a quótáról mint a restitutióról; ugy hogy a quóta-bizottság, mindezen két kérdésről, mely törvényszabta feladatát képezte, utolsó szavát már kimondotta, és hogy e kérdésben ujabb jelentést nem lesz képes a háznak előterjeszteni. Ez, gondolom, kizárja azt, hogy e bizottság egyéb feladataival a 80 milliós kérdés összezavartassék. Alapgondolata e határozati javaslatnak az, hogy vegyék kezökbe parlamenti bizottságok e kérdést, igyekezzenek a kérdést tisztába hozni, és mert már a magyar országgyűlésnek egy bizottsága működött a lajthántuli országgyűlésnek hasonló bizottságával, és mert azok, a kik eddig a quóta-kérdésben működtek, személyileg legalkalmasabbnak látszatnak ép azért, mert az osztrák küldöttséggel már érintkeztek: azért czélszerü, opportunus ez esetben is ugyanazon küldőItséget megbízni. Ez e javaslat alapgondolata. Nem prae-