Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.
Ülésnapok - 1875-371
192 371. országos ttléis máresilug 27. 1878. tek nem dicsérendők, hanem kárhoztatandók és büntetendők: oly tisztában van a közvélemény az egész világon, hogy azoknak magasztalása vagy dicsőítése az embereket eltántorítani nem fogja. Lehetnek azonban esetek, midőn politikai cselekmények ma bűntetteknek tekintetnek, és mint ilyenek büntettettnek, holnap ellenben megváltozván a helyzet, azoknak nem tekintetnek ; és lehetnek olyanok, melyekben a közvélemény eltérő nézetben van a hatalomtól és ilyenkor történhetik meg azon eset, a melyről itt szó van. Azt hiszem, az ilyen esetekre nézve a rendőri intézkedés az állam biztonságának elegendő óvszeréül szolgálhat, és nem szükséges, hogy egy külön bűnt csináljunk, a hol tulajdonképen ez nem forog fen. Ezekről a rendőri törvények intézkednek, nem pedig a büntető törvénykönyv rendelkezései, s igen helyesen ismerte fel az igazságügyi bizottság, hogy ezen intézkedésnek itt helye nincsen, tehát kihagyandó. Ennélfogva azt indítványoznám, hogy a képviselőház sem a főrendiház által ajánlott módosítást, sem pedig a jogügyi bizottságnak indítványát nem fogadván el, tartsa meg az eredeti szerkezetet. Csemegi Károly államtitkár: Én azt hiszem, hogy Simonyi Ernő képviselő ur tévedésben van. mikor azt állítja, hogy apológia csupán csak politikai cselekményekre nézve fordu' elő és elfeledi a ponyva literatúrai, az „Angyal-Ba liak" és „Zsubkiak'' által elkövetett legborzasztóbb bűntetteknek sajtó utján való dicsőítését. Ezen eset tehát nemcsak a politikaiakra vonatkozik. De tegyük fel, hogy a legtöbb eset, a melyben az apológia büntettetni fog, politikai bűntett: én azt kérdem, hogy a politikai bűntett, nem épen olyan büntetendő cselekmóny-e, mint akármely más, a törvényhozó akaratánál fogva, mely az államnak ós intézményeinek egyesek által való megtámadását, meggyalázását, mint az összlénynek megtámadását bűntettnek minősiti és büntettetni rendeli? Ha tehát csakugyan kizárólag politikai bűntettekre volna vonatkoztatható ezen §., még akkor is helytelennek tartanám, hogy meg legyen engedve dicsérni oly cselekményt, melyet a törvényhozás szükségesnek tartott büntetendőnek nyilvánítani. En azt hiszem, hogy a büntettek dicsőítése az államnak erkölcsi lényét és alapját támadja meg. Ha az állam valamely cselekményt bűntettnek vagy vétségnek nyilvánít, ezzel kimondja azt is, hogy ő, mint erkölcsi lény, saját meggyőződése szerint e cselekményt becstelennek és épen nem dicséretesnek tartja. Ha már most azon bátor kitűnő férfi, aki az államnak törvényeit megszegte és az kitüntetések és dicsőítések tárgyává tétetik, mi foglaltatik ebben? Annak kijelentése, hogy az állam egy be| csületes és dicsérendő cselekményt büntetendőnek nyilvánított. Mit jelent ez? Annak nyilvánítását, hogy az állam zsarnok .... (Egy hang balfelöl: Igen sokszor az! Mozgás jobbfelöl.) Átengedem a t. képviselő uraknak, kik ezt helyeslik, a magyar állam dicsőségére tett ezen nyilatkozatot, hogy midőn a magyar állam törvényhozóinak összesóge ós törvényhozásának valamennyi factora becstelennek, államellenesnek, büntetendőnek nyilvánít valamely cselekményt, ezen cselekmény elkövetője dicsőítés tárgyává tétessék. (Mozgás hdfel'ól.) Nemcsak nálunk fordul elő ezen eset ós méltóztassanak megengedni, hiszen nem kizárólag mi ! bírunk a szabadelvüség minden criterionjával ós összbirtokával. (Felkiáltások balfelöl: Igaz!) Én ugy tudom, hogy más országokban is vannak férfiak, kiknek szabadelvüsóge világhírűvé vált, s mindenütt el van ismerve, azon urakra hivatkozom, : a kik külföldön jártak, s kérdem: vajon az olasz | államot szabadelvűnek tekintik-e? én azt hiszem, hogy az olasz állam, a mely függetlenségét kivívta a szabadság által, mely azon férfiakat állította kormányra, kik a függetlenség kivívását elősegítették, ezen állam ós államférfiai semmi esetre nem fognak olyat mondani, a mi nem volna szabadelvű, és az olasz állam a legutóbbi időkben is nemcsak a büntetőtörvénykönyvbe és a sajtótörvénykönyvbe is befoglalta a bűnös cselekmények apológiájának büntethetőségét és bűntetté minősítését, hanem még a legújabb időben legutóbbi törvényjavaslatába is bevette. Az 1865. törvényről például még azt lehetne mondani, hogy azt nem a legszabadelvübb emberek készítették, azok nem állottak még azon nagy magaslaton, hanem bátor vagyok hivatkozni a t. képviselő urakra, hogy az 1878-iki igazságügymmister, kit csak e napokban a legszabadelvübb radicális párt emelt az igazságügyministeri székre, szabadelvüség tekintetében akár velem, akár a képviselő urak bármelyikével versenyezhet, S midőn az olasz törvényjavaslat 1875-ben a senatusban tárgyaltatott, a jelenlegi igazságügyminister Conforti, mint méltóztatnak tudni, tagja volt a senatusnak, és bátor leszek a senatusnak egy napi viselt dolgait, a melyen Conforti is jelen volt, felemlíteni. Az olasz javaslat 254. §-a igy szól: „0 fa T apológia di fatti qualificati dalia legge erimini o delitti u mely büntettet vagy vétséget apologizál, nyilvánosan kitüntet. A tanácskozás során fel van jegyezve, hogy egyetlen szónok sem találkozott, egyetlen egy sem, a ki ezen szakaszt és ezen intézkedést megtámadta volna. Azon nagyon szabadelvű emberek, a kik közel állanak a hegyhez, oly természetesnek találták, hogy az államellenes cselekménynek, bűntettnek, vagy vétségnek nyilvános kitüntetését büntetni
