Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-368

176 368. országos; ilés inárezlUB 22.1878. u

gy végrehajtásával a t. ház elnökségét rnegbizni. (Helyeslés.) Schwarcz Gyula: T. ház! Hozzájárulok én is a t. bizottsági előadó ur indítványához s megnyugszom azon indokolásban, melyet ő beterjesztett; csak egy alázatos kérésein van a t. házhoz. {Halljuk]) Méltóztassék azon 32 femnaradó láda tartalmának kiosztásában, melyeket a t. előadó urnák jelentése szerint a bizottság kizárólag a Budapesten levő állami tanitóképezclók közt óhajt kiosztani, ez ajándékban egyúttal azon testületet részesíteni, melynek nem kevésbé van könyvekre szüksége, mint maguknak a tanitóképezdéknek, értein azon testületet, melynek megbízottjai engem, mint képviselőt e kérésük beterjesztésére felkerestek, s melynek léte és szervezete magában az 1868. XXXVHi. t.-czikkben van biztosítva, t. i. a fővárosi tanítótestületet. I T. ház ! Mindnyájan tudjuk, mennyire érdekében fekszik a hazának, hogy a tanítók magukat képezhessék s hogy mennyire megvagyunk kötve abban, hogy anyagi jólétüket előmozdítsuk, sőt rósz íináncziánk miatt abban is, hogy szellemi kiképzésük emeléséhez kellő számú fillérekkel jelenleg hozzájárulhassunk. En tehát nagyon méltányosnak találnám, ha a mélyen t. képviselőház kegyes lenne a fővárosi tanitókópezdék mellett a fővárosi tanitó testületet is részeltetni az ajándékban ; annyival is inkább bátor vagyok ezen kéréssel járulni a t. képviselőház elé, mert ez nem ellenkezik semmiképen azon indokolással, a melyetat. előadó ur előterjesztett, s nem ellenkezik a bizottság intentiójával sem ; nem ellenkezik az igen t. örökhagyó örököseinek elhatározásával, kik belenyugodtak a t. képviselőház intézkedésébe; és én azt hiszem, hogy egész kegyelettel mondhatom, hogy legkevésbé sem ellenkezik a boldogult örökbehagyó szándékával, aki a magyar közművelődés iránt oly nagy érdeklődéssel viseltetett. Azért én megújítom alázatos kérésemet, ós bátor vagyok ezen kis módositványt beterjeszteni: „A jelentés 4. bekezdésében az 5. sor vége ekként módosíttassák: és a fővárosi tanitó testület közt osztassák fel." Ajánlom módosításom elfogadásai {Helyeslés a balon.) Elnök : Fel fog olvastatni a módosítás. Beőthy Algernon jegyző (olvassa a módosítást.) Simonyi Ernő: T. képviselőház! Nem állhatom meg, hogy legalább egy pár szóval véleményemet e tárgyban ki ne fejezzem. En egyáltalában nem értek egyet sem a jelentéssel, sem az előttem szólott t. képviselő úrral Én megvallom, igen sajnálom, hogy ezen könyvtár, melynek összeszedése oly nagy munkába és költségbe került, most szétdaraboltatni szándékoltatik. Azt mondják a jelentésben, hogy a múzeumi igazgató ez iránt meghallgattatván, azt monda, hogy miután a könyvtár ezen része még mindig nagy értékű gyűjteményt képez: ne daraboltassék fel. De rögtön erre azt javasolják, hogy a könyvtár egy része itt maradjon, egy része a múzeumnak, egy része az egyetemi könyvtárnak, egy része a budapesti állami tanitóképezdének, egy része az István-teleknek, egy része a fővárosi tanitó testületnek, és egy része a többi országos gazdasági egyesületnek adassék. Ugyan kérem, lehet-e valamit, a mi valaha egyesült volt, jobban szótdarabolni '? Hogy a t. képviselőháznak nincs helyisége, hol a könyvtárt felállitani lehetne, azt kétségbe vonni nem lehet; ezért nem volt eddig az egész könyvtar felállítva. De másrészt kétségtelen az is, hogy bármit tegyünk is, ebben a házban hosszú ideig nem fogunk itt maradhatni, mert ez reánk fog dűlni. Ez nem volt ngy építve, hogy az sokáig fenmaradjon. Ha majd meg lesz az uj épület, akkor fogunk határozhatni a felett, hogy vajon vannak-e oly ingóságaink, a melyeket haszonnal az uj helyiségben el nem helyezhetünk? Ha a t. előadó ur azt mondta, hogy ezen könyvtár szétosztandó része nem egyenesen törvényhozási tárgyat képez; én azt mondom, hogy törvényhozási tárgyat foglal magában minden könyv, mert a törvényhozás figyelmének mindenre ki kell terjeszkedni és azért én sem a gazdasági müveket, sem a szépirodalmi müveket a könyvtárból ki nem szorítanám. Én azt hiszem, hogy azok épen ugy képezhetik a könyvtárnak alkatrészét, mint bármely más államtudományi, vagy történelmi munkák. Ha azt mondjuk, hogy a képviselőház könyvtárába nem valók a szépirodalmi müvek, ugyan kérdem, hát inkább valók az állami tanitóképezdébe; azok inkább vannak qualiűoálva regények olvasására, mint a képviselők? többet tanulnak-e a regényekből, mint a képviselők, ha üres idejöket erre akarják fordítni? Én mindazon argumentumokat, a melyek felhozattak, nem találom eléggé meggyőzőknek arra nézve, hogy ezen könyvtár, ezen gyűjtemény, mely annyi nehézség, fáradság ós költség által gyűjtetett össze, csak azért, mert ebben a pillanatban a helyiség annak illő felállítását meg nem engedi, szétszórassók, feldaraboltassók az egész országban: azért ón azt indítványozom, méltóztassék a könyvtári bizottságnak véleményét mellőzve, a könyvtárt mindaddig megtartani, míg az ország abban az állapotban lesz, hogy más képviselőházi, más országházi helyiségről gondoskodhatik ; akkor majd intézkedni foghat az iránt, hogy mi történjék oly ingóságokkal, melyek azon helyiségben nem férnek meg. (Helyeslés a szélső balfelöl) Vécsey Tamás előadó: T, ház! Ha a dolgot agy nézzük, mint azt Simonyi képviselő ur