Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-368

174 888 országosaié* márezius 22. 1878. hátrált. Én részemről, t. ház, megvallom, hogy átalában nem tudom kivenni a t. ministeriumnak az egész kiegyezésben tanúsított magatartásából, hogy volt-e valóban komoly szándéka a kiegyezést létrehozni Ausztriával, vagy sem ? Ha valóban volt, mit talán loyalitásból föl kellene tennem: akkor mindenesetre csak azon jelszóból indulhatott ki, hogy „si vis paeem, pára belliim." Békét nem kaptunk, de a bellumot létrehozni szerencsésen sikerült a ministerelnök urnák; mert méltóztatnak tudni, hogy a kiegyezés jelenlegi stádiumában az alkudozások csaknem minden pontján a harcz sokkal élesebben, sokkal elkeseredettebben ütött ki, mint akármikor és ezen eredményt a t. ministerelnök ur ügyességének és loyalitásának köszönhetjük. így t. ház kifejezésre jött a jelenlegi rendszer és különösen a ministerelnök ur által létesített azon jellege, mely a czélt az eszközök által, a törvényelvet, a rendeletek és a végrehajtás által, lehetetlenné teszi vagy lehetetlenné tenni igyekszik. A t. ministerelnök ur külügyi politikájáról jelenleg nem akarok nyilatkozni, csakis azt akarom megjegyezni, hogy azért, a mi történt vagy nem történt külügyi politikánkban : őt okozni nem lehet, arról ő nem tehet; mert sohasem volt önakaratu tényező azon elhatározásokban, a melyek történtek, Tehát őt dicsérni vagy gáncsolni nem lehet. T. ház ! Átmenve a ministerelnök urnák külön szaktárczájára, a belügyre, csak egy pár megjegyzést lesz szerencsém erre nézve tenni. A ministerelnök ur belügyi működésében épen ugy, mint a pónzügyminister ur pénzügyi működésében, uj reform aerat akart alkotni. Hogy mi a tartalma és eredménye a . pénzügyminister ur ezen uj aerat alkotó működésének, azt tudjuk: egyetlen reális eredménye az adóexeeutio, egyebet nem ért el. De nézzük a belügyminister ur reformmüködését. Más országokban épen ezen időszakban a belkormányzat tekintetében azon irányban igyekeznek működni: hogy az állami központosító administratiót egyrészről és az önkormányzatot másrészről egymással kibékítsék és üdvös közreműködésre indíttassák. Mi történt ez iránt nálunk ? Nem lef't kibékülve, nem lett közreműködésre indítva ezen két tényező, hanem igenis össze lett bonyolítva, össze lett zavarva ugy, hogy a jelenlegi közigazgatási szervezetünk által az állami összpontosított kormányzat lehetetlenné tétetik az önkormányzat által és viszont, az önkormányzat az állami kormányzat által. Ezen üdvös eredmény különösen megtestesül a közigazgatási bizottságnak intézményében, a hol a legösszeférhetlenebb elemek össze vannak bilincselve. Ezen intézményre, a mely mint méltóztatnak tudni közigazgatási rendszerünknek sarkkövét képezi, kimondta máivéleményét és ítéletét, először a főváros, utána más törvényhatóságok és kimutatták, hogy életképtelen. De nem csak ezen általános feladata volt a belügyminister urnák, hanem volt egy más részletesebb feladata, a mely nagyon különös tapintatot és bölcs belátást vett igénybe; értem azon működést, melyre hivatva volt a belügyminister ur az ország azon részével szemben, melyben ujabb törvények folytán a magyar közigazgatási törvények be lettek hozva. Feladata ezekkel szemben minden esetre az volt, hogy kíméletes tapintatos eljárás által honosítsa meg azon uj intézményeket, és kedveltesse meg azokat az ottani lakossággal. De mit csinált ez irányban a belügyminister ur? Ismét a már régóta ismert szokott modoránál fogva erőszakosan, sőt zsarnokilag lépett fel. Mit csinált a választási joggal ? Kijátszatta főispánai által egészen az által, hogy főispánjait utasította, hogy a tiszt-választásoknál csak is egyetlen egy egyént candidáljanak, a minek eredménye, hogy csak azon egyetlen egy egyénre lehetett szavazni és így a választás köpenye, a választás ürügye alatt a kinevezési rendszer lett kierőszakolva. Kijátszotta a belügyminister ur a törvényben garantirozott önkormányzati jogokat máskép is az által, hogy a nyelvi kérdésnek nem törvényes és nem bölcs erőszakolása által az ottani közgyűléseken lehetetlenné tette a tanácskozást és határozathozatolt. Csak egyetlen dolgot legyen szabad még felemlítenem, {Nyugtalanság. Eláll!), mely ismét azon álialam már jelzett benső valótlanságot jellemzi. Méltóztatnak tudni, hogy az 1876: XVI. t.-cz. szerint Erdélyben a volt Királyföldön létezik egy vagyonigazgatási testület, melyet szász-egyetemnek neveznek. Ugyanazon törvénynél fogva az u. n. szászegyetemi vagyon a Királyföld lakóinak kizárólagos tulajdonául lett kijelentve, ós ezen szász-egyetem arra lett hivatva, hogy rendelkezzék e vagyonnal a tőrvény értelmében. Hogyan tartotta meg a t. belügyminister ur e törvényt ? {Eláll! Szavazzunk!) Ugy, hogy annak daczára, hogy a törvényben nyíltan rendeltetett, hogy e vagyon felett csakis a királyföldi lakók képviselői rendelkezhetnek, ráparancsolt a minister ur a közgyűlésre: határozza el, hogy a főispánnak adassék meg az a jog, miszerint a budgeten kivül, melyet a közgyűlés alkot és a minister jóváhagy, a. főispánnak legyen szabad a nemzeti pénztárra utalványokat adni, tehát a vagyonnal rendelkezni, annak daczára, hogy a törvényben az áll, hogy a ki nem képviselője a tulajdonosoknak, hát lakóknak, az nem rendelkezhetik a vagyonnal. De tetőzte ez eljárását még azzal, hogy midőn a főispán egy előterjesztését a gyűlés 16 tagja ellenezte és csak kettő pártolta, ezen két ember akaratát a 16 szótöbbség