Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-368

172 368 országos ülés inárcKius 22.1878. Ez, alkalommal is a költségvetés annak idején elő lett terjesztve; de igen közel fekszik annak oka — és ha a t. képviselő uruak eszébe nem jutott, én figyelmeztetem reá, ha eszébe jutott és nem mondta meg, megmondom én, — hogy azon egész tiz év alatt, mely ezt megelőzte, egyszer sem fordult elő, hogy az évnek igen nagy részét, és pedig azon részét, melyben a törvényhozásnak a költségvetéssel foglalkoznia kell: ilyen kérdések foglalták el, mint ez alkalommal történt a kiegyezési kérdésekkel. Higyje meg a t. képviselő ur, hogy ez a helyzet nem állott volna elő, ha ezen kérdésekkel nem kellett volna foglalkoznunk, mert e nélkül a költségvetés, mely annak idején előterjesztetett, melyről a jelentés is a ház asztalán fekszik igen régen, annak idején létre is jött volna; és igy az egész támadást a sorrend be nem tartása, a teendők nem tudása miatt én oly argumentumnak tartom, a melylyel az ellenzék minden alkalommal előszokott állani és minden kormányt megszokott támadni, és a t. képviselő ur ezen szokást igen hiven követi. De én ezt nem tartom alapos argumentumnak ; mert ha volt eset, midőn igaza volt, hogy a költségvetés nem jött létre, ezen eset az, a midőn minden időt, melyet a költségvetés tárgyalására lehetett volna szánni, a kiegyezési kérdések vettek igénybe, a melyeknek mikor és miként való tárgyalása nem is kizárólagosan tőlünk függ, mert tekintetbe veendők a tárgyalásoknál azok is, mik Lajthán tul történtek. A mi a képviselő ur azon óhaját illeti, hogy a költségvetés jöjjön létre minél előbb: ezt senkisem óhajtja inkább, mint én, a ki igen-igen kellemetlenül érzem magamat, hogy meg nem állapított költségvetés alapján kell szednem a bevételeket és teljesítenem a kiadásokat. Én igenis azon leszek első sorban, — és igen meg fogom a t. képviselő ur támogatását köszönni, — hogy a mint és a mennyire a kiegyezési tárgyalások, — a melyeknek siettetése természetesen praeferentiával bír, — engedni fogják: a költségvetés azonnal tárgyalás alá vétessék és minél előbb befejeztessék. (Helyeslés a középen.) Zay Adolf: T. képviselőház! Tekintettel arra, hogy ugyanis a budget-vita küszöbén állunk, én részemről nagy röviden kívánok nyilatkozni. Az indemnity javaslatnak két kiegészítő tényezője van; az egyik az, hogy a múlt évi pénzügyi terv szerint az országnak adói és többi jövedelmei fordíttassanak azon czélokra, a melyek ki vannak mutatva a múlt évi budget kiadási részében. A másik tényezője és eleme pedig az, hogy ezen állami közigazgatásra adassék felhatalmazás a jelenlegi ministeriumnak. Igy hát egy tárgyi és egy alanyi része van az indemnitásnak. Engedje meg a t. ház, hogy először is az alanyi, a pénzügyi részre nézve mondjam el véleményemet. Ezen indemnitás alapszik a múlt évi budgeten, t. i. az 1877. évi budgeten. Erről már megmondottuk Ítéletünket e házban. Én azt akkor, mikor tárgyaltatott, nem fogadtam el. Nem fogadtam el különösen azért, mert meg voltam győződve, hogy azon 1877. budget alapján az államháztartást rendezni lehetetlen, és az egyensúly helyreállítása ópenséggel nem gondolható. Méltóztatnak tudni, hogy ezen budgetben egy húsz és fél milliónyi hiány volt tervezve. Azóta tapasztaltuk, hogy ezen hiány 22 ós fél millióra emelkedett. Sajnálom, hogy azon t. barátom, a ki akkor a mi részünkről ezen budget ellen felszólalt, ma nincs jelen, s hogy az ő támogatására ma nem számíthatok; de mindenesetre áll az, hogy egy 22 és fél milliónyi deficittel feldíszített budget az államháztartás rendezésére nem vezet. Es ha azt vesszük figyelembe, hogy ezen budgetnek főbb kiadási tételei nem productiv kiadásokra, hanem meddő fényűzési kiadásokra voltak szánva: megérthető, hogy részemről ezen alapot nem helyeselhetem, s azért már pénzügyi tekintetből sem szavazom meg ezen indemnityt. De t. ház, van ezen indemnitynek egy subjectiv oldala is: a bizalmi kérdés. Tudom, hogy sokan vannak, a kik azt mondják, hogy az indemnityben nem rejlik bizalmi kérdés. Tudom, hogy épen a t. pénzügyminister is ezen véleményben van, de ezzel szemben egyszerűen csak utalok a múlt évi XXXIII. törvényezikk 1. §-ára, a melynek javaslatát maga a t. pénzügyminister ur terjesztette elő, abban világosan áll: „a ministerium hatalmaztatik fel ..." Már kérdem, hogyan lehet érteni azt, hogy felhatalmazás adassék bizalom nélkül. Kérdem at. pénzügyminister urat: akarna-e valakit egy nagyon fontos dolog végrehajtásával megbízni anélkül, hogy bizalma volna benne. Ez lehetetlen. Tehát az indemnity kérdés mindenesetre bizalmi kérdés. Hogy pedig és miért nem viseltetem bizalommal a jelenlegi ministerium irányában: azt nagyon röviden fogom kifejteni. Nézzünk először is az összministeriumra: mi ezen ministeriumnak parlamenti alkotmányos alapja, milyen azon többség, a melyen az összministerium alapszik? Tudjuk t. ház, hogy egy, az országra nézve fontos életkérdésben volt e kormánynak egy 22, 19, sőt 16 szavazatnyi többsége. Kikből állott ezen többség? Majdnem egy egész tuczat ministeriumból, két pár államtitkárból, és ezen kivül egy nagyon vegyes auxiliaris hadseregből. Kérdem a t. házat, lehet-e ily többség alapján alkotmányos kormányzatot folytatni? Én azt hiszem, nem lehet. De térjünk át az összministeriumnak két kiváló tagjára: a t. pénzügyminister úrra, és a t minis terelnök úrra. Először is tekintsük a t. pénzügyminister urat a mindig mosolygót. Az utóbbi napokban meglátogatott