Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-364

148 364. országos ttlés márcdns 2. 1878. A keleti vasúton most oly nagy forgalom van, a milyen soha sem volt, olyan nagy, a mely a hivatalnoknak mulhatlanul fokozottabb tevékeny­ségét igényli és igy nagyobb felügyeletet is ki­van. Mikor ily fokozott foglalkozás van, s más­felül a személyzetben nagy reductió törtónt, hogy ilyenkor a vasút beolvasztása idején minden fel­forgattassék egy mellékes incidens szempontjából, azt követelni nem lehet. Épen azért ez időszerint némely hivatalnok a keleti vasútnál ott fog maradni, tán olyan is, ki végleg nem fog meg­tartatni ; habár azok, a kik most ott ideiglenesen alkalmazva vannak, végleg megfognak maradni, ha hivatásoknak s az igényeknek megfelelnek. Ezekben feleltem a képviselő urnák. Még csak azt kívánom megjegyezni, hogy azon intéz­kedés, melyet a képviselő ur mint helyeset em­iitett, hogy t. i. a forgalmi irodák és továbbító hivatalok egyesittessenek : már tényleg megtörtént s végre is hajtatott, tehát e tekintetben is meg­nyugtathatom a képviselő urat. Még csak azt jegyzem meg, hogy ugy látom, a képviselő ur nagy súlyt fektetett arra, hogy a keleti vasútnál a múltban történt dolgok vizsgál­tassanak meg. Midőn a keleti vasutat az állam kezelésébe átvettem, nagyon természetesen annak egész kezelését megváltoztattam; mivel azonban minden szakértő véleménye szerint a keleti vasút kezelése a múltban jó is és olcsó is volt, azért nem látok okot arra, hogy most kiterjeszszem vizsgálatomat arra, hogy a keleti vasút hivatal­nokai honnan kerültek, mifélék voltak ; elég, hogy a szakértők átalában elismerték, hogy a keleti vasút kezelésében technikai, vonatmozgósitási vagy más tekintetben, hibák nem fordultak elő. Mig a keleti vasút építése körül igen sok helytelenség történt, és mig a keleti vasút épi­tése fölött gyakran a házban is pálczát törtek: addig a keleti vasút kezelése nagyobb hibákat nem tüntetett fel. Ez a feleletem. {Helyeslés a középen.') Madarász József: Kisebb részében tudo­másul veszem a t. minister ur válaszát; nagyobb részében nem vehetem tudomásul az előadandó indokoknál fogva. Először is a t. minister úrtól én nem az egyes egyének múltját kérdeztem, ha­nem jnterpellátióm egyik pontjában azt kérdeztem : harmadszor hajlandó-e a minister ur az elbocsáj­tandók és elbocsájtottak miként leendő kielégítése iránt felvilágosítást adni, és kértem a kielégítés iránti felvilágosítást épen azért, mert én meg vagyok győződve arról, hogy ministeriális okada­toknál fogva sokszor igen helyesen járnak el azok, kik a gyakorlatban helytelenül eljáróknak bizo­nyulnak. Én tehát nem egyéni érdekből és nem személyes boszuból kívántam, hogy a szak-képzett­ség és a kielégítés iránt felvilágosítás adassék. A költségvetésnél lesz alkalmam eziránt fel­szólalni, vajon azon egyének, kik eddig sok éven át egy szót sem tudtak magyarul, és hivatalos­kodtak: most jutányos vagy jutánytalan kielégí­tésben részesültek-e, hogy önmagam is megitél­hessem. Azt mondja a t. minister ur, hogy a ke­leti vasútnak azelőtti kezelése jó is volt, olcsó is volt. Bocsásson meg a t. minister ur, az önmaga feleletéből kitűnik, hogy a legjavadalmazottabb állomásokon magyarul nem tudó emberek voltak alkalmazva, pedig a magyarul értő szakképzettek hozzájok mentek ós elutasittattak azzal, hogy nichts ungariseh; ha ez igy áll, akkor a keleti vasút ezelőtti kezelése nem volt jó. Hivatkozom a minis­ter ur államtitkára által kiadott statistikai kimuta­tásra, mely a legközelebb múlt év végével jelent meg és összehasonlítottam a vasutak kezelésének költségeit; ezen adatokból kiviláglik, hogy a keleti vasút viszonyítva a többi vasutakhoz kőszén tekin­tetében, 54 0 / 0-kal többe került, az irodai kiadás 53°/ 0-kal, a tüzelés, világítás, tisztázás többe került 54°/ 0-kal, a kocsi tologatás ós a vizemelés 58%-kal drágább, mint az állam vasútnál. A statistikai ada­tokra támaszkodva tehát kétségbe vonhatom a minister ur állítását. A rendkívüli kiadások 33°/ 0-kal többe kerültek, mint az államvasutnál. Hogy tehát a kezelés olcsóbb lett volna: azt most hallom először. Bátor vagyok egyszersmind felhívni a minis­ter ur figyelmét — ón nem állok jót érte, mert csak a hírlapokban olvastam, hogy akkor, midőn az alföld-fiumei vonalnál, mely a kőszén telepek­től sokkal távolabb van, 27 frt 40 krba kerül a tüzelő anyag, mikor az északi vonalnál 16 frt 84 krba, a magyar államvasutnál 19 frt 17 krba, a kassa-oderbergi vasútnál 13 frt 56 krba; az első erdélyi vasútnál 12 frt 50 krba: akkor a keleti­vasutnál belekerül, noha ott van közel a baróthi gazdag és Petrozsény, — kerül 29 frt 50 krba. Már abban azután bocsánatot kérek a t. minister úr­tól, hogy akkor azután én, mint laicus képviselő, ha csak azt ellenkezőt statistikai adatokkal be nem bizonyítja a t. minister ur, kénytelen vagyok azt mondani ellenébe mondásának, hogy a keleti-vasut az előtti kezelése sem jobb, sem olcsóbb nem volt, de igen drága volt. Ezek az okok azok. a melyeknél fogva én követeltem azon egyének ki­elégítését, illetőleg a fölvilágosítást. A mi illeti a t. minister urnák azon nyilat­kozatát, hogy a forgalmi és irodai teendők, gon­dolom a brassói ós kolozsvári forgalmi irodáknál összesíttettek, ezt természetesen örvendetes tudo­másul veszem, ós csak azt kérdezem, hogy haj­landó-e a kolozsvári és brassói irodákat is össze­síteni. Elismerem, ós másrészről a minister ur is elfogja ismerni, hogy ezáltal tetemes pénz-meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom