Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.
Ülésnapok - 1875-362
122 362. országos Ülés február 28. 1878. „A kormány is teljes mórtékben érzi ós belátja annak szükségét, hogy a királyi kisebb haszonvételek s köztük a malomjog iránt is törvény utján elkerülhetlenül intézkedni kell; de miután ezen jogoknak egyszerű megszüntetését az igazsággal megegyeztethetönek nem tartja, e jogoknak kárpótlás utján való megszüntetése pedig a jelen nyomasztó pénz- és hitelviszonyok közt keresztül vihető nem volna : a kormány ma sincs azon kelyzetben, hogy a háznak határozott választ, vagy ígéretet tehetne arra nézve, hogy mikor fog ez iránt törvényjavaslatot a ház elé terjeszteni. Azonban az igen t. interpelláló képviselő urnák megnyugtatására szolgálhat az, hogy a kormány ezen fölötte nehéz megoldású kérdéssel foglalkozik, hogy javaslattételre nézve kebeléből egy bizotiságot küldött ki. Mihelyt ezen bizottság javaslatával el fog készülni, s a kormány iránta megállapodásra jutatva, mihelyt a pénzügyi és hitelviszonyok javulása reá nézve az előterjesztést megengedhetőnek fogja tenni : a kormány a törvényhozás elé törvényjavaslattal fog járulni ezen kérdésnek a méltányosság elvei szerinti elintézése végett." A ház ezen válaszomat akkor egyhangúlag tudomássul vette ; miután azon idő óta az országnak pónzüg}d s hitelálapota nem változott s a politikai viszonyok sem kedvezőbbek, következőleg azon okok, melyek a kir. kisebb haszonvételek megváltásának keresztülvitelére nézve múlt évben fenforogtak, — ma is fenállanak: ez alkalommal is csak ismételhetem azt, mit egy év előtt e tárgyban elmondani szerencsém volt. A képviselő ur interpellatiójáiiak bevezetésében maga sem óhajtja, hogy a törvényhozás a kir. kisebb haszonvételeket egyszerűen szüntesse meg, sőt kívánja, hogy ez megváltás utján történjék ; ámde én nem hiszem, hogy e megváltás az állam közvetítése nélkül keresztül vihető lenne, e közvetítés pedig igen nagy összegre rugó államkötvények kibocsátását tenné szükségessé. Én kételkedem t. ház, hogy találkoznék olyan pénzügyminister, ki a mostani constellatiók között mintegy 250 millió forintnyi uj államkötvény kibocsátására határozhatná el magát; a kormány tehát mindamellett, hogy maga is óhajtja, hogy a kir. kisebb haszonvételek megváltásának ideje mihamarább bekövetkezzék: a jelen ülés szakalatt arra való nézve törvényjavaslatot nem terjeszthet elő, mert nem járulhat a törvényhozás elé oly törvényjavaslatfal, melyet végrehajtani képes nem volna. Miként a múlt évben adott válaszomban jeleztem, a kormány foglalkozva e tárgy gyal s egy a bel-, pénz-, kereskedelmi- és igazságügyi minister küldötteiből egy bizottságot alakított a végből, hogy ez javaslatot készítsen. A nagy szorgalommal győjtött s terjedelmes adatok e bizottságnak rendelkezésére bocsájtattak; mihelyt e bizottság javaslatával elkészül s az ország pénzügyi körülményei lehetővé teendi: a kormány nem fog késni javaslatát a ház elé terjeszteni Kérem a t. házat, hogy e válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Helyeslés a középen) Ragályi Nándor: T. ház! Azon kényszerhelyzetben vagyok most én is, hogy kénytelen vagyok az igen tisztelt minister ur válaszát szomorú tudomásul venni. Igaz, hogy én akkor azt mondottam, és most is azt mondom, hogy belátom, hogy ezen kérdés kárpótlás nélküli megoldása nem lenne igazságos. Ismerem ezen akadályokat, melyek ezen kérdés megoldásának útjában állanak; de épen azért, mert ismerem azon akadályokat: azon meggyőződésben vagyok, hogy a jelenlegi kormány ezen kérdést nem fogja megoldani soha. Miért? azért, mert önökre innen túl a vezeklés ideje következik, vezeklés azon hibákért, melyeket elődeik követtek el, a melyeket önök követtek el, s a mely hibákról feltették magukban, hogy elfogják követni. (Derültség bal/elöl.) Hibákat emiitettem készakarva, mert egy államra nézve sokkal kártékonyabb a hiba, mint a bűn. {Igaz! Ugy van! a szélső balfelöl.) No már, méltóztatnak tudni, hogy a vezeklés kizárja a lelkesülést, már pedig a világtörténelem tanúsága szerint a kiváltságos jogokat mindenütt a lelkesedós szüntette meg. Hazánk története is azt mutatja, 1848-ban át volt hatva az ország a szabadság és igazság érzetétől, szem előtt tartotta egy franczia azon mondatát, hogy ha szabadok akartok lenni, legyetek mindenekelőtt igazságosak: ós megszüntette az urbériséget. Milyen nagy különbség! Most már a maradványait se tudjuk megszüntetni ezen urbórnek. Pedig van ezek közt olyan, a mely szerintem, már ez idő szerint, absurdum. ennélfogva boszantó, nem igazságos és ennélfogva kiállhatatlan, és több perre adott alkalmat, melyben az egyik fél csaknem koldusbotra jutott; ez a malom-taksa, és azon nem lehet csodálkozni, mert azon emberek, a kik a malom-taksát fizetik: nem ismerik a törvény szövevényes szálait, nem tudják, hogy sokszor a törvény ellentótben áll az igazsággal. Pedig ezen malom-taksa, szerintem abususon alapszik. A feudális rendszer sohasem követelte az őrlés kiváltságát, hanem a vizijog kiváltságát. És én sehol sem olvastam adomány levelet, a hol az őrlés kiváltsága adományoztatott volna az illetőknek, hanem csak a vizi jog. Azt mutatja az is, hogy nem ellenkezik a királyi haszonvétellel az őrlés joga, mert a kézi őrlés sohasem ütközött a királyi haszonvételbe, kézzel mindig őrölhetett akárki lisztet Tehát kézi malmon lehet őrölni, és nem rég olvastam egy rendeletet, hogy & gőzmalom
