Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.
Ülésnapok - 1875-361
96 861. országos ülés február 27. 1878. 18 járattal, mig a többi 22 járat 905 fordulattal mind Trieszt és Ausztria érdekében történik. Itt az összehasonlítás nem az indokolásban emiitett 29°/ 0 , hanem csakis 2% ad ki, tehát ha politikai tekintetekből a subventióban hazánkat is részeltetni akarják, az a szolgálat részesedési aránya szerint a 2 milliónál Jegfölebb 40,000 forintot tenne ki. A szerződésben lévő többi kikötések: mint az egyenlő díjtételek Fiume és Triesztben; a dividendák megszorítása stb. mind a könnyű kijátszásra alapitvák. Hisz a díjtételek egyrósze eddig is meg volt elvileg; de a refaetiák gondoskodtak s gondoskodni fognak ezután is arról, hogy minden szállítmány Triesztbe vonassák. A dividenda korlátozása is meg volt; de ellenőrzés és az alaptőke fokozásának korlátozása nélkül. így lesz ezután is, mert az az egy szál magyar igazgatói állás, lehet kényelmes sine-cura valamelyik tengerészeti ismét negélyező képviselő ur részére ; de a kijátszás és rászedetés ellen hazánknak mi biztosítékot sem nyújt. Ezek szerint tehát mindaz, a mit a kormány előnyökként tüntetett fel indokolásában: semmire devalválódik, {Ugy van\ a baloldalon.) fenn maradnak még a méltányossági és politikai tekintetek, melyek a kormányt vezették. Azt mondja az indokolás, hogy méltányossági tekintetekből is hordoznunk kell, illetőleg hozzá kell járulnunk az osztrák viziközlekedós költségeihez. Úgyde t. ház, a méltányossági szempontoka viszonyosságot feltételezik, s ami hozzájárulásunk az osztrák viziközlekedés költségeihez logikai következményként maga után vonja azt, hogy viszont Ausztria is járuljon hozzá a Duna, Tisza, Vág, Dráva, Maros szabályozás 30—40 milliót meghaladó ós a fiumei kikötő s odavezető vasutak költségei ós kamatgarantiájihoz a maga 70 százalékává]; ezt mi a méltányosság alapján annyival inkább követelhetjük, mert Trieszt kikötőinek és vasutainak költségeit hazánk is viselte s különben is folyóinkat osztrák hajók szeldelik, s folyamközlekedésünk s vasutaink, mind az osztrák kereskedelem és ipar érdekeit szolgálják. Ha tehát Ausztria méltányossági tekintetekből a trieszti Lloydnál 900,000 frtos contóval áll elő, mi azzal milliókról szóló számlát állithatunk szembe. Szíveskedjék a kormány a mi számlánkat Ausztriában javunkra iratni: s én akkor, de csak akkor kész vagyok a Lloydnak a subventiót megszavazni. Továbbá a kormány és a vámügyi ós kereskedelmi bizottság indokolása előtérbe tolja a politikai indokokat, s uni-sono hangoztatják, hogy a Lloydnak keleten nyüzsgő hajói a közös lobogót mindenfelé széthordják, s az állam tekintélyét fenntartják. Én t. ház, nem tudom, hogy egy üzór társulat, miként tarthatja fenn és terjesztheti az állam tekintélyét; hanem azt tudom, hogy keleten folytatott politikánk oly szégyenletes, oly lealázó, oly nyomorúságos volt, az államunk tekintélyén oly csorbát ejtett, hogy a trieszti Lloyd még ugy se tudná -elpalástolni, ha ottjáró hajóinak minden árboczára 50 osztrák-magyar lobogót tűzne is ki. {Derültség a szélső baloldalon. Ugy vanX) Nem kívánom t. ház! a kormány és a bizottság egy húron pendülő indokolásainak alaptalanságát tovább is czáfolgatni; hisz a kiben az igazságérzetnek csak egy szikrája, a magyar vérnek csak egy lüktetése van: meg kell győződnie arról, hogy a trieszti Lloydnak nyújtott subventió hazánk megrontásának jutalmazása, az osztrák kizsákmányolási törekvések felbátoritása lenne. {Ugy van! a baloldalon.) A ki csak némileg tanulmányozta e kérdést: meg kell győződve lennie arról, hogy e téren Ausztria és a mi érdekünk ellentétben áll egymással, mert Ausztria iparos, mi termelő ország vagyunk. Ausztria selejtes iparczikkeinek két piacza van: Magyarország ós kelet. — Ausztriának tehát a keletre közlekedő Lloyd gőzösökre mulhatlanul szüksége van ; nekünk ellenben egy oly nemzeti magyar gőzhajózásra van szükségünk, mely hazánkat nyugat iparos országaival és Amerikával kötné össze azon országokkal, a melyeknek a mi gabnánkra, a mi nyers terményeinkre szükségük van, s hogy amaz országokból visszatérő hajói iparczikkeket és gyarmatárukat hozzanak, melyek jótékony versenyt idéznének elő az osztrák kizárólagossággal szemben, s az északi tenger kikötőinek fizetett milliók meggazclálkodására, vasutaink jövedelmezővé tótelére s kedves Fiuménk felemelésére hassanak. E két hajókázás nem állana ellentétben, de sőt kiegészítené egymást, s kielégítené a két szövetkezett állani forgalmi igényeit. Hanem a mi kormányunk folytonos jogfeladása, és meghunyászkodó engedékenysége által elkapatott osztrák szövetséges társak már a méltányossággal rég szakítottak, ők az élni és élni hagyás elvén túlteszik magukat, ők hazánk teljes és minden téren való kiszivatyuzását tűzték ki feladatokul. Ők valamint szárazi kereskedelmünket a vámszerződós által, ugy az Adrián tengeri kereskedelmünket is contumaciroztatni akarják a trieszti Lloyd által, hogy így más iparos országoktól szárazon és vizén elzárva, kénytelenek legyünk a nyugaton elhelyezést nem igen lelő osztrák iparczikket drágán megvásárolni, és gabnánkat, lisztünket s más nyers terményeinket más irányban el nem szállíthatván, kénytelenek legyünk az általuk megszabott olcsó árban oda vesztegetni. A számítás nem rósz ; de hogy a kettős kifosztás fő főtényezőjét, a trieszti Lloydot, általuok az utonállasért még meg is jutalmaztassák : az már
