Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-344

72 344. orsüágos ülés február ". 1878. nem elnyomja, hanem elősegíti, vagy alkalmazza, vagy müip-'rra ösztönzi, azon müiparra pedig, a rneTy a magasabb értelmiséget sokkal jobban díjazza, mint a földmivelési munka, az fejleszti a népességnek érteiméi. — Természetes, nem lehet itt gondolni a gombostű készítésre, valamint a gazdasági nemes foglalkozásnál sem lehet azon munkára gondolni, a mit a t. , ministerelnök ur szintén felemlített és ami a föld megtermékenyítésével áll kapcsolatban. De annyi bizonyos, hogy amint a régi vadásznépek legyőzték a halásznépeket, később a földmű velőssel foglalkozók a pásztornépeket : épen ugy legyőzik ma az iparral a kereskedéssel foglalkozók azokat, a kik tisztán mezőgazdasággal foglalkoznak. És, ha még e tekintetben kell bizonyíték, hogy hol van a szellemi superioritás: azon egy alkalomra tekintsünk csak, midőn nem rég egy magyar birtokos egy osztrák iparos-bankárral az érdek-harcz küzdterén találkozott. Azt mondják, népességünk nem elég sürü. Hogy rövid legyek, csak annyit jegyzek meg, hogy ha fél annyi népességünk volna is. akkor is kötelességünk volna saját ruházatunkat és háztartási czikkeinket magunknak készíteni. ( Helyeslés) Hogy elég munkásunk van, azt a> statlstikai adatokból röviden be fogom bizonyítani. Magyarorszgg kiterjedéséből van .művelés alatt 47% azon fölül van legelő, erdő és terméketlenség, Erdélyben 39%, Csehországban 60"/.,, Alsó-Ausztriában 55%. A földmivcléssei foglalkozó lakosság száma pedig Magyarországban G4%, Erdélyben 66%, Csehországban 41%, Alsó-Ausztriában. Bécset nem számítva, 33%. {'Kiáll!) Ha már most számítjuk a müvelés alatt levő holdakat, s ahhoz arányi tjük a népesség számát, akkor Magyarországon — leszámítva a munkaképteleneket — egy munkabíró emberre jut 5 hold. ugyanannyi Erdélyben," Csehországban majdnem hatodfél, Alsó-Ausztriában hat. Ha pedig egy hold föld megművelésére 36 napszámot veszünk fel, mely mint szakértők állítják, elég: akkor kívántatik a magyarországi 23 millió hold megművelésére — miben kertek és rétek is vannak — 836 millió napszám. De a munkabíró lakosság száma 4.600,000 ember. Ez, évenként 300 munkanapot számítva. rendelkezik 1.377.000,000 napszámmal. Van tehát 540.000,000 fölösleges munkanap. Ezt nem bírjuk értékesíteni a földmivelés mellett, és ha ennek egy részét rendezgetéssel, szépitgetéssel foglalkoztatnék, és mégis megmarad annyi, a minek hacsak negyed részét juttatnék is az iparnak, akkor valóban megjavíthatnék nemcsak kereskedelmi mérlegünk passivitását, de még az állam deficitjét is. De ezt nem lehet tennünk ipar nélkül, ipar pedig az osztrák versenynél nem támadhat. Mi lesz ennek a vége ? Rohamos elszegényedés. Sokszor tapasztaljuk a természetben, hogy ha egy bizonyos törzsre két féle galyat oltunk, több évig meglehetős egyformasággal "fejlődik az a közös törzsön. De a mint a nedvkeringés eresebb lesz és egyik galy több táplálékot kap a másiknál, az a másik nem sokára elsatnyul. Az ügyes kertész folytonos gondos ápolás mellett ugyan a nedvkeringést szabályozhatja, de legtöbb esetben még is azzal végződik a küzdelem, hogy a gyengébb galy elsorvad, és a törzs elveszti szép koronáját, s idő előtt elrothad. Az életben is tapasztaljuk, hogy rósz termés után a szegény gazda, részint koplalva, részint adósságot csinálva, kihúzza a telet és bevárja a jobb uj termést, de ha ezen uj termés nem jobb, vagy ha talán jobb is. de nem sokkal jobb: a kimerült gazda a harmadik termést már nem képes bevárni, — tönkre megy. Azt mondja a t. pénzügyminister ur, hogy munkássággal és takarékossággal — melynek tárgya már sok helyen nincs, valamint a munkásságnak som tudunk tért adni, — Id fogjuk húzni a rósz időket, mert az az egyezség nem roszabb. mint volt az 1867-iki. Én t. ház, ennyi optimisiuussaí nem birok, és nagyon aggódom, hogy az önállást'js el fogjuk veszteni, ha annak anyagi eszközeitől magunkat ezen törvényjavaslatok elfogadása által megfosztjuk, (Ugy van; a baloldalról.) s előbb-utóbb be fog következni a katasztrófa. Ha tehát én nem indultam ki a külön vámterületből, érveim folytán ínég is oda jutottam. Erős meggyőződésen), hogy a dualismus nagyobb közgazdasági önállás nélkül fen nem tartható, és hogy gazdasági bajaink gyökeres orvoslása másként, mint a külön vámterület által el nem érhető, (ügy van ! a baloldalon.) Ennél fogva kötelességünk oda működni, hogy az mielőbb, minden válság nélkül életbe léptethető legyen; de elismerem, ha azt akarjuk, hogy tartós és áldásos legyen, és a tényleges visszonyokon épült sokféle érdeket lehetőleg kímélje, akkor a dolgot annyira-inennyire még meg kell órleltetniMiután pedig a t. kormány az alkudozások folyamán nem hogy ezt tette volna, de a dolgot tökéletesen elrontotta, kénytelen vagyok belátni, hogy most már rögtön felállítani a külön vámterületet nagyobb válság nélkül, vagy talán egy általában is alig volna lehetséges. Ennélfogva kénytelen vagyok beérni azzal, hogy egy közbe eső stádiumot fogadjunk el, mely a status quot lehetőleg megjavítja. Az alatt is kötelességemnek fogom ismerni azon irányban működni, hogy azon elv : a külön vámterület, a nemzet meggyőződésében tért foglaljon és azzal a monarchia másik felében is lehetőleg megbarátkozzanak. Én ezeknél fogva az előttünk fekvő törvényjavaslatokat nem fogadom el a részletes tárgya-