Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-344

844. országos tiíés február 7, 18"8. nS vesztesége kereskedelmi mérlegünknek 100 millió. Ez kétségtelenül haladás : de a ki ebből azt akarná kimagyarázni, hogy ez gyarapodás, mint a hogy a kormány teszi, erre csakugyan ellehet mondani: difncile est satiram non scribere. Van, igaz, — az emiitett évek között 1867-től 1874-ig egyetlenegy, a mely aetiv és ez az 1868-iki; de volt is annak látszata! A pénz olcsó, a kamat jutányos, a munka pedig keresett volt, uj vállalatok indultak meg mindenfelé és a lendület általában igen örvendetes lépésekkel haladt előbbre. Sajnos, hogy a mint az utánna bekövetkezett 1869-iki évnek passivitása árnyékát előrevetette: rögtön beállott az első pénzválság, és hogy a későbbi évek passivitása következtében nem csak az, a mit az 1868-iki év teremtett, hanem még az előbbi évek szerzeményeinek is nagy része elpusztult. Vajon szédelgés-e kérdem: ha a természetben hosszú hidegség és szárazság után a végre bekövetkező országos meleg májusi eső által előidézett virányt, a beállott fagy ismét egészen tönkre teszi ? Szerintem ez nem szédelgés ; hanem szerencsétlen közgazdasági viszonvainknak reactiója. Ez az a két, körülmény, t. ház. a melyet a legszorosabb összefüggésben látok, tudniillik az 1868-iki örvendetes állapot, az akkori aetiv és az erre bekövetkezett szomorú közgazdasági állapot az azóta beállott passiv kereskedelmi mérleggel, mert bár mit mondjon is Móricz Pál és a ministerelnök ur a mérlegről: (Halljuk]) igen jól tudom azt. hogy a mérleg egy magában mindent nem bizonyít, mint a sebesebb érverés sem bizonyít betegséget, ha az organisrnus e mellett magát jól érzi. Én t. ház. meg vagyok győződve, hogy ezen .átlagosan 100 millió írtig veszteséges mérleg képezte azon léket, a mit be kell tömni, különben államiságunk hajója el fog sülyedni a nyomorúság tengerében; mert mivel is bizonyítják, a t. képviselő és kormányelnök ur. hogy ezen veszteséget ellensúlyozzák? Talán azzal hogy az angolok módjára a külkereskedelemben vagy a belforgalomban teremtett értékekkel fedezzük? Semmit sem tudnak felhozni, pedig ez az országnak még nem is egész vesztesége, mire nézve elég rámutatni azon sok kamatra, a mit az állam, a vasúti és más társulatok, és magánosak a külföldnek fizetnek „Bűnösen költünk olyanra, a mit magunk munkájával kellene megteremtenünk; odaadjuk kivitt gyapjúnknak értékét a behozott posztóért: odaadjuk kivitt vágó marhánk értékét a nürnbergi apró haszontalanságokért; odaadjuk kivitt gabonánk értékét a selyem öltönyök és pipere felékért." — Ezek nem az én szavaim, hanem szavai egy kormánypárti képviselő és gazdászati szaktekintélynek, — mind ezt azért, mert gyáraink nincsenek. De miért nincsenek? e kérdés megérdemli, hogy vele foglalkozzunk, mert a mit a tisztelt képviselő ur erre vonatkozólag mond, hogy azért nincsenek* gyáraink, — mert nincsenek, mert ilyenekkel még nem foglalkoztunk komolyan; — az nem felelet. De belátom, hogy a t. képviselő urnák nem állott érdekében a dolgot kutatni, hanem betemetni, mert különben, a melynek pedig nyomában jár, kiforgatta volna azon feladást, a melyre vállalkozott,! i. bebizonyítani a közös vámterület hasznát, (ügy van] bal/elől.) Az ok, a mely miatt gyáraink nincsenek, mert a létezők is. a melyek pedig már a kezdet nehézségein nagyobbára keresztül mentek,, elpusztultak nagyrészben, — azok abban áll: mert az osztrák ipar minket néhány °/o előnynyel már megelőzött. (Helyedé?, a haloldalon) Pl. a czukor termelésnél ott az előny a répa jobb minőségében van: másutt tán vagy a már törlesztett alaptőkében, s az olcsóbb íorgalomi tőkében, átalában a termelési költség kisebb fokában van és míg ezen néhány "/

0-nyi különbözetet akár az ő terhükre, akár a mi javunkra ki nem egyenlítjük, addig az osztrák ipar létező csekély iparunkat kifejlődni nem engedi, annál kevésbé engedi, hogy saját uj iparunk keletkezzék. (ügy von\ a haloldalon.) De hiszen ezen néhány ",4-nyi előny magától nem szűnik meg. hanem inkább öregbedik. Miért nézzük összetett kézzel, hogy a mi viszonyaink kerekeit csak mások érdeke mozgassa? miért nem nyulunk azokhoz magunk kezével is? teremtsünk oly állapotot, hogy a munka jutalmazó legyen, és akkor megtermékenyittetnék az eddig meddő nemzeti munkaerő: és akkor az aggasztó import csökkenni és jólétünk emelkedni fog. (Helyedét a halon.) Hanem ezt t. ház, alig lehet másképen eszközölni, mint ugy, hogy az osztrák iparczikkeket is megvámoltatjuk legalább részben ugy, mint a külföldit. Igen, de akkor benne vagyunk a külön vámterületben, a melytől a kormány és a többség ugy látszik, mint a szent inquisitió korában az eretnekség gyanújától remeg, és fél. (ügy vanl a balon.) Sokan azt mondják, hogy Magyarország. mint földmivelőország és az iparos Ausztria természet szerint egymásra vannak utalva, hogy egymást kiegészítsék, termékeiket kölcsönösen kiesereljék. Ámde, Ausztriának azon czikkekből, melyeket mi oda beviszünk, aránylag kevesebbre van szüksége, mint nekünk azon ezikkekből. melyeket mi onnan ide behozunk, mert Ausztria azok egy részét maga termeli. Cseh- és Morvaország alig szorulnak reánk, s Graliezia sokszor importális. És azon kisebb mennyiségű terményekben, a mint ezt már Kerkapoly t. képviselőtársam is megemlítette, Ausztria nekünk csak annyi előnyt ad, hogy az egész világgal versenyezhessünk az ő piaezán, tőlünk pedig azt kivánja, hogy ezikkei számára a mi piaezunkon neki kizárólagos védelmet biztosit-