Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.
Ülésnapok - 1875-344
54 344. országos üiés február í. 18Í8. hatja: nem hallgattak a humanitás intésére, elfojtották önmagukban az emberbaráti érzelmeket ós egyedül az állam flsoális érdekét tartván szemelőtt, elhatározlak a külön kezelés megszüntetését. Az eredmény t. ház az, hogy az egyesítés folytán 115 tisztviselő bocsáttatott el három havi végkielégítéssel, és ma 115 család van munka-, kereset- és kenyér nélkül, kidobva a nyomornak, az éh halálnak. íme t. ház, így kell nekünk kényszerűségből gazdálkodni itthon ; teremtünk koldusokat, teremtünk egy proletariátust, megvonjuk a kenyeret saját polgártársainktól, csak azért, hogy 80,000 esetleg 170,000 frtot megtakaríthassunk ; a t. kormány által beterjesztett tariffa-javaslat pedig magának a t. kormánynak beismerése szerint is az áruk egyetlen egy csoportjánál 1.800,000 frtot ajándékoz oda az osztrák gyárosoknak. (ügy van \ bal felöl.) íme t. ház, ez a t. kormánynak közgazdasági politikája; de ez. még nem áll elszigetelten. Apponyi gróf állításával szemben a pénzügyminister ur igen meleg védelemben részesitó az osztrák ipart. Gazdag tárgyismeretével és ékesszólásával egyaránt igyekezett bebizonyítani, hogy mennyire szükséges az osztrák iparról gondoskodnunk. Megvallom, midőn a pénzügyminister ur lelkes előadását hallottam az osztrák ipar mellett, azt hittem egyelőre, hogy a Eeichsrathban vagyok. (Derültség). Annyi tény, hogy annyi hévvel és buzgósággal a magyar ipar érdekei itt a házban még ez ideig nem védelmezteítek sem a pénzügyminister, sem ministertársai, még kevésbbé a kormány által. Sőt a midőn szesz- és czukoriparunk érdekében szólaltunk fel itt ezen padokon, midőn kimutatva szesz- és czukorgyártásunk hanyatlását, követeltük a magyarországi szesz- és czukorgyártás érdekeinek különleges tekintetbe vételét: épen a t. pénzügyminister volt az. a KI minket, kik ezen iparág hanyatlására hivatkoztak, túlzással vádolt s épen ő volt az, a ki igye- j kezeit nekünk bebizonyítani, hogy az adónak fel- : emelése amúgy is hanyatló szesz- és czukorgyártásunkat nem csak veszélyeztetni nem fogja, hanem talán új lendületet fog neki adni. Egyfelől hirdetni az osztrák ipar nagy hanyatlását s annak védelmére követelni a vám felemelést, a mint az a vámtariffában foglaltatik, másrészről pedig csakugyan hanyatló szesz- és czukorgyártásunkat még inkább megadóztatni: ez — engedelmet kérek, nern magyar közgazdasági politika. {Helyeslés balfelöl). De a t. pénzügyminister ur beszéde végén adott a nemzetnek egy jó tanácsot, mely azonban nézetem szerint nem ér sokkal többet a doktor Giskra tanácsánál. A pénzügyminister ur munkára és takarékosságra hité a nemzetet. Hivatkozott Franklin igaz és szép mondatára, azt mondván: „át vagyok hatva azon szavak örök igazságától, melyeket a nagy Franklin saját hazája fiaihoz mondott, midőn ekként apostrophálta őket: ha valaki nektek azt mondja, hogy munka és takarékosság nélkül lehettek gazdagok és vagyonosak: az nektek legnagyobb ellenségtek, mert azon ember nektek mérget nyújt." A munka és takarékosság csakugyan képesek egy nemzetet nagygyá, erőssé tenni; de kell, hogy a munkát és takarékosságot kövesse a kormány is. Mert bármily munkás és takarékos legyen is egy nemzet, sohasem foghat birni öszszegyüjteni annyit, mennyit egy könnyelmű és préda kormány ne legyen képes elpocsékolni. (Elénk helyeslés a balfelol. Mozgás a középen.) Azt kérdem, hogy hát a t. kormány követi-e a takarékosságot, ez alatt nem azt a krajczár-takarékoskodást értem, mely egy pár embert elbocsát, egy pár segédfogalmazót törül a budgetből, hanem értem a takarékosságot nagy vonásokban. Azt kérdem a t. kormánytól, hogy takarékosság-e tehát az, midőn a t. kormány lemondott azon követelésünkről, hogy az a 4—5 millió, mely a magyarországi fogyasztóktól az osztrák kincstárba foly, adassék vissza a magyar kincstárnak, hogy budgetünk terhei legalább az által is némileg könnyebbüljenek? Azt kérdem, hogy takarékosság-e az, midőn a t. kormány beterjeszt egy oly törvényjavaslatot s oly tariffát. a mely egyetlen egy árucsoportnál 1.800,000 forintot ajándékoz oda az osztrák gyárosoknak? És azt kérdem, hogy takarékosság-e az, midőn a t. kormány kívánja, hogy elfogadjunk egy javaslatot, a melyben évi 700,000 frtot rovunk az országra, melynek alapján fizetni fogunk 10 óv alatt hét milliót egy oly hajózási vállalat fentartására, mely kereskedelmi érdekeinknek hasznot nem hajt, és mely legfölebb szegénységünket és nyomorúságunkat fogja hirdetni ott, hova eljár: Alexandriában. Singaporéban ós Hongkongban. {Igazi balfelöl). És azt kérdem, hogy takarékosság-e az, midőn a t. kormány maga egyengeti útját annak, hogy a 80 milliós bankadósságból egy rész Magyarország vállaira hárittassék ? Nem! t. ház, ha a magyar kormány ily közgazdasági politikát, ily takarékosságot követ: akkor a magyar nép lehet akár mily munkás, s akár mily takarékos, de verítékével sohsem fog annyi pénzt összegyűjteni, amennyit ily politika elpocsékolni ne lenne képes {Élénk tetszés balfelöl). Én kérem a t. kormányt, hogy igen is kövesse mindenekelőtt ő Franklin igaz és szép mondását s adja a takarékosság iránti értékének és hódolatának tanújelét az által, hogy az általa beterjesztett javaslatokat visszavonja. {Elénk helyeslés balfelol).
