Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.
Ülésnapok - 1875-343
34 343. országofs ülés február 6. 1818. ezer 1871-ben és leapadt 1 millió 166 ezerre 1874ben. A monarchia másik felében volt 1871-ben 2030 gyár, 75-ben 2212, tehát nemhogy apadt volna, de emelkedett. Adójövedelem volt 71-ben 22 millió 700 ezer írt, 74-ben 24 millió 245 ezer. tehát j ! millió 500 ezer frttal több. Mit mutatnak ezen számok t. ház? mutatják azt, hogy midőn természetes hatása a közvetett adóknak az ipartermelésre 1872-ben bekövetkezett: nálunk roppant az apadás; Austriában van ugyan apadás részben, de részben nagymérvű emelkedést is mutat. Honnan következik ez t. ház ? ez következik egyedül s kizárólag a fogyasztási adók kérdésében követett politikából. És én óhajtottam volna, hogy az igen t. pénzügyminister ur a helyett, hogy a törvényjavaslatot inkább polémiával, mint érdeme szerinti indokolással igyekezett volna a képviselőház által elfogadtatni, és ez iránt a házat megnyugtatni ; a helyett hogy igyekezett volna az igen t. pénzügyminister ur kifejteni azt, hogy ezen hátrányos jelenségek nem kifolyásai azon fogyasztási adó politikának, a mely nálunk követtetik (Helyeslés balfelöl), ezekről mélyen hallgatott. A mi már ezen fogyasztási adóknak pénzügyi káros voltára vonatkozik, azok igen röviden néhány szóba foglalhatók. Magyarországnak bevétele fogyasztási adókból évről-évre tetemesen csökken. Magyarország, mely financziájának rendezését ugy szólván ezen első és fő feltételtől tette függővé, az indireet adók tekintetében követett politika által kénytelen lemondani arról, hogy államháztartását rendezhesse. (Helyeslés a baloldalon.) Én megvallom, hogy azon nézetben voltam mindeddig, hogy ha ezen ország financziális helyzetén javulásokat óhajt ós akar eszközölni: első főkötelesség a fogyasztási adó tekintetében megmenteni Magyarországnak azon igazságos követeléseket, a melyek igazságosságára vonatkozólag az igen t. kormány részéről semmi mentséget, semmi indokot felhozni részemről nem hallottam. (Helyes- \ lés balfelöl,) Van még más része is a kérdésnek, ez a \ politikai rész. Az 1867 : XII. t.-ez. kimondja azt, hogy a vámszövetség ós az azzal kapcsolatos kérdések a i monarchia két fele között, mint teljesen független l ország, független országgal szemben oldandók meg. És mit tapasztalunk? azt tapasztaljuk, hogy mig a monarchia másik fele elismeri azt, miszerint a külállamokba szállított ipartermények adójáért restitutió jár, azért, hogy ezen államok a fogyasztási adójukat szedhessék : addig nálunk ez tagadtatik, sőt nemcsak hogy tagadtatik, de sőt Magyarország adói egyenesen az osztrák állampénztárba folynak. Ez nem független országnak, független országgal szerződésen, hanem ez egy ooloniális, hűbér országnak a másik ország részére való megadóztatását jelenti. A mi már azt illeti t. ház, hogy lehetséges-e tehát közös vámterület mellett ezen kérdéseket kedvezőleg rendezni ? Én erre igent mondok. Nem enyém az eszme, különböző oldalról merültek azok fel. Felhozatott egyrészről a fogyasztási adóvonal felállítása, felhozatott másik részről, — és ha jól emlékezem, Kerkapoly t. képviselő ur által az, hogy cl kell járni az 1867. törvény alapján, a mely nem egyenlő megadóztatásról, hanem arányos adóztatásról beszél. (Egy hang: Kerkapoly még vem is beszélt.) Igen Kerkapoly még nem is beszólt; de mikor a fogyasztási adókról volt szó, ő volt az, a ki hivatkozott a zóna rendszerre és ez által látta megoldhatónak az egységes vámterület alapján a fogyasztási adók kérdését. Felmerült az eszme, hogy ezen adókat nem a termelésnél, hanem a fogyasztásnál kell szedni. Felmerült az eszme, és az egyik különvéleményben, vagy talán a különvéleményt ajánló egyik beszédben foglaltatik, hogy ezen fogyasztási adókat a közös kiadásokra kell fordítani, anélkül, hogy ezen odaforditás ujabb közösügyeket teremtene. Én nem mondom, hogy ezen megoldási módoknak melyike helyes, melyike nem ; de azt határozottan állítom, hogy bármelyik megoldási mód fogadtassák el, előnyösebb mindenesetre ennél és minden esetre biztosit az országnak egyet, biztosítja azt, hogy ezen fogyasztási adókból az országnak megmentessék az, mihez törvény, méltányosság és igazság szerint joga van. (Helyeslés balfelöl.) Ami már magát a vám- és kereskedelmi szerződésnek azon részét illeti, mely a vámpolitikára s az autonóm tariffára vonatkozik: én két tekintetben tartom ezt kártékonynak. Egyike ezeknek az, hogy e politika erős visszalépés, reactionarius lépés a multakhoz képest. Azon szabad kereskedelmi rendszer és irány, mely e monarchiába.! először 1851-ben inauguráltatok, azután fo'ytonosan és következetesen keresztül vitetett, a monarchia vámpolitikáján egész az ujabb időkig; ezen rendszerrel szakit e törvényjavaslat, s erről letér a védvámos rendszerre. És miért? azért, hogy az osztrák ipart támogassa? ezt xnég megengedhetőnek tartanám? de nem azért, mert hogy az osztrák iparnak támogatására szüksége nincs : azt senki jobban be nem bizonyította, mint a t. pénzügyminister ur, ki számokra hivatkozott, hogy bebizonyítsa, mily nagyexportja van Austriának ipar tekintetében. Nem én mondom, hanem a minister ur mondja, és mondja az e javaslatok indokolását képező munka is, mely kijelenti, hogy az ipar Austriában oly fokra fejlődött, hogy védelemre nem szorul.
