Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-357

357. országos Ülés február 22. 1878. 399 tani méltóztatott, én részemről nem fogadom el és pedig azért, mert a törvényben kimondani azt, hogy mi már előre valami vasúti csatlakozást elfogadunk, melynek sem ozélját, sem költségvetését nem ismerjük: én igen káros és hibás eljárásnak tartom. Mi elég vasutat építettünk csak ugy a levegőben. Eléggé nagy hibákat követtünk el e téren, okulhatunk rajta; még ma is fizetjük a sok milliókat azoknak a vasutaknak subventiónálásért. Akkor is ez az eljárás volt divatban: elvileg kimondtuk, hogy építtessék ez vagy az a vasút, s mikor rá került a sor, fölhozták ellenünk, hogy elvileg kimondtuk, hogy ennek a vasútnak meg kell lenni, megszavaztuk tehát rá a költséget kellő előterjesztés nélkül. Hogy mily káros eljárás volt, ezt mutatja az, hogy most mily nagy megkárosodás mellett mily áldozatokká! lartjuk fönn azon vasutakat. Most hasonló hibát akarunk elkövetni. Ha a kormány akarja, hogy valami vasúti csatlakozás létesíttessék: muiasson be tervet, mutassa be a költségvetést; de egyszerűen kimondani, hogy elő fogjuk mozdítani a Levante felé vezető vasúti csatlakozást: még törvényhozási szempontból sem tartom igazolhatónak. Ennélfogva ón e módositványt el nem fogadom. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Simonyi Ernő: T. ház! Én soha sem láttam példáját annak, hogy valamely törvényhozás arra nézve hozott volna törvényt, hogy az egyik kormány a másik irányában mire kötelezi magát. Azt indítványozza a minister ur, hogy a két kormány kötelezze magát erre és erre; ámde ez a törvényhozásnak tárgya nem lehet, erről a törvény nem intézkedhetik. A törvény csak utasítja a kormányt, hogy ezt vagy azt tegye meg; de hogy a két kormány egymás irányában mire kötelezi magát, arról a törvényhozás nem intézkedhetik. A törvényhozás arról intézkedik, hogy elveti, vagy helybenhagyja, roszalja vagy helyesli a kormány valamely intézkedését, de olyasmire, a mi itt kívántatik, fölhatalmazást a két kormány nem kérhet. A mi illeti magát az indítványt, én megvallom, hogy tartalmát oly fontosnak és oly horderejűnek tartom, hogy kívántain volna, ha az ily fontosságú és horderejű indítványt a kormány valamivel előbb jelentette volna be, mert mielőtt tüzetesen hozzá szólhatnánk az indítvány horderejéhez, ismernünk kell magát a Levante felé vezetendő vasúti csatlakozás tervezetét; mert éneikül nem képes az ember meghatározni mit tesz az, a mit a kormány akar. Én átalában véve ugy fogom fel a dolgot, hogy ha egy oly vasúti összeköttetés hozatik tervezetbe, mely Magyarország érdekeinek megfelel: nem képzelhető magyar kormány, mely azt ellenezné, s nem képzelhető magyar törvényhozás, mely a kormány ilynemű intézkedését ne sanctiónálná. De ha oly intézkedés akar tétetni, mely nem Magyarország érdekeit mozdítja elő, arra igy vakon a törvényben a kormánynak felhatalmazást adni én egyszerűen képtelenségnek tartom, s azért én ez indítványt nem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon.) Ráth Károly: Én csak röviden pár szót kívánok mondani, mert én némileg eltérő szempontból nem fogadom el a minister urnák indítványát és pedig nem fogadom el a következő okoknál fogva. Mindnyájan tudjuk, hogy a bécsi reichsrathban ugyanezen a czikkhez egy módositvány adatott be, melynélfogva a levantei öszszeköttetés Növi felé eszközöltessék. Én megvallom, nem lévén elkészülve ez indítványra, nem szereztem magainnak tudomást arról, mi volt sorsa amaz indítványnak a reichsrathban ; de hogy a bizottságon keresztül ment, azt tudom. Tekintettel már most arra, hogy ez összeköttetés Növi felé Magyarország érdekét a legsúlyosabban sérti; tekintettel arra, hogy a mennyiben ezen összeköttetés eszközöltetnék, az egész levantei kereskedés a magyar vonaloktól cltereltetnék a déli vonalakra; tekintettel arra, hogy Magyarország érdeke — ha levantei összeköttetésről egyátalában van szó, — csak a Budapest, Zimony, Belgrád felé vezető csatlakozás mellett szól; végre t. ház, azon szomorú tapasztalatokra való tekintetből, hogy a hol ily lényeges nézeteltérés volt Ausztria és Magyarország közt, — mert fölteszem, hogy a mi kormányunk az általam most jelzett összeköttetést szintén nem pártolja, — mondom, azon igen szomorú tapasztalatok következtében, hogy midőn eddig ily vitális kérdések kerültek szőnyegre, akkor egyszer a magyar kormány van alul, máskor pedig a bécsi kormány van felől: tartok tőle, hogy e vitális kérdésben ismét az osztrák szempont fog győzedelmeskedni, s ennél a szempontnál fogva a minister ur indítványához hozzá nem járulok. (Tetszés a baloldalon.) Kerkapoly Károly: Készemről is kötelességemnek tartom csatlakozni azokhoz, kik a tiszt, minister ur által beadott hozzátételt elfogadni nem hajlandók. E csatlakozásnak választom egy másik formáját, egy másik módját, t. i. azon kérelemnek a tiszt, kormányhoz intézését, legyen szives e hozzátételt maga is elejteni, elejteni pedig, azt gondolom, olyan okokból, melyeknek értékét, érvényét, hogy megtagadja, arra ez a dolog nem méltó. Tökéletesen igaza van Simonyi Ernő képviselő urnák abban, hogy ha a törvény igy meghozatik, nem a két kormányt, hanem a két államot kötelezi. A kormány a maga felelősségére kötelezheti magát törvényen kívül; ennek az a