Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-356

3 76 356. országos ttlés február 21. 1878. felelős kormánynak e részbeli intézkedései a má­sik fél jövedelmeinek csonkítását vonhassák maguk után; megállapittathatik egyszersmind jövendőre azon módozat, mely szerint az ezen adóknál be­hozandó reformok a két törvényhozás által egyet­értőleg fognak eldöntetni." Azt mondja tehát: „ez alkalommal." Minő alkalommal? Megmondják az előző §§-ok. Akkor t. i., mikor a várnszövetség köttetni fog. E vámszövetség megköttetett. Az alkalom tehát megjött, a melyre az 1867: XII. törvény­czikk azt az elvet, mint axiómát kimondta. Miként tétetett elég a törvény azon rendelkezésének, mely szerint ez alkalommal meghatároztathatik azon mód is : miként történjék a megíerheltetés. Kt 1867: XVI. törvenyezikk II. §-a azt mondja: „A só- és dohányjövedók'és azon közvetett adók, melyek az ipartermélésre közvetlen befolyással vannak, névszerint a pálinka-, sör- és ezukoradó, mindkét államterületen e szerződés ideje alatt egyenlő törvények és igazgatási rendszabályok szerint fognak kezeltetni." „Az e végből a két pénzügyministi'r által már is egyetértöleg megállapított törvényjavaslatok még a jelenlegi ülésszak alatt, alkotmányos tárgyalás végett mindkét törvényhozás elé fognak terjesz­tetni, s magától értetődik, hogy az akkép alkotott törvények ismét csak közös egyetértéssel törvé­nyes utón változtathatók meg." „Hogy az egyenlő rendszabályok kezelésében az összhangzat megóvassék, a két fél pénzügymi­nisterének joga lesz a másik fel vezérlő és beszedő hatóságainak ügyvitelébe időről-időre betekinteni. Az e czélra kijelölt közegek a másik rész pónz­ügyministere által a szükséges igazolványnyal ellá­tandók." Lónyay igen t: képviselő ur azt mondja, hogy hol van az 1867: XII. t.-ez. 63. g-ában kizárva az, hogy az egyik fél a másikat megkárosítsa? Leszek bátor felolvasni az általunk előterjesztett törvényjavaslatnak ide vonatkozó §-át — de nem is olvasom fel — mindenki tudja, hogy szórul­szóra azonos azzal, melyet most felolvastam, (He­lyeslés a középen.) Ha tehát a t. képviselő ur jog­gal kérdette: hogy az 1867: XVI. t.-cz.-ben ki van-e zárva ez ; én is kérdeni ebben az általunk előterjesztett törvényjavaslatokban ki van-e zárva? (Élénk helyeslés a középen.) Azt mondja továbbá az én t. képviselőtársain, hogy az 1867-ik évi ministerium, a melynek köz­bejöttével e törvény megalkottatott, mely a leg­illetékesebb értelmének kiderítésére, megmutatta minden cselekvésében azt, miként értette a tör­vény szövegét; megmutatta azzal, hogy megkez­dette a másik féllel a rendezkedést a sör-, a do­hány-, a szesz- és ezukorra nézve. Az én t. képviselőtársam hivatkozott azon egyezségre, mely a só-monopolium tárgyában a másik féllel létrejött ós azon egyezkedésekre, me­lyek állítólag a dohány-monopólium tárgyában létrejöttek arra nézve, hogy az egyik fél gyárt­mányai, a másik fél területére ne menjenek. A mi a sót illeti, megjegyzem, hogy a só­monopóliumra vonatkozólag létrejött szerződés ma is érintetlenül fenáll, be is ezikkelyeztetett a só egycdáruságáról szóló törvényben és nincs is sen­kinek eszeágában sem azt módosítani akarni. A mi a dohányjövedéket illeti: a mely inféz­kedéseket én erre nézve tettem, azokat nem fen­álló egyezmények alajőán tettem, hanem kötöttem a másik féllel erre nézve egyezményt^ melyre nézve sok előzménynél nem találkoztam. És minek alap­ján köthettem ezt? Azon az alapon, hogy a mono­pólium, tehát a só és dohányjövedék egészen más természetű, mint a fogyasztási adók. A monopólium tárgyait képező czikkek ellenőrzése, az egyik fél gyártmányainak a másik fél területére be nem vitele egészen más dolog, mint a fogyasztási adóknál. A monopóliumnál az adó természete, a fizetés módja egészen más szempontok alá esik, mint a fogyasztási adóknál. A mi azt illeti, hogy az 1867-iki ministerium által a ezukor-, szesz- és söradóra nézve is tör­ténlek intézkedések ; ez igaz, ámde ezek mind egy alapelvből indultak ki, hogy lajthántul és lajthán­innen egyenlő törvény ós egyenlő igazgatási sza­bályok lettek elfogadva. Erről van szó most is, sem többről, sem kevesebbről. Abban igaza van az én t. képviselőtársam­nak, hogy a ezukoripar helyzete más volt 1868 és 1869-ben, mint a milyen ma. Méltóztassanak megengedni, hogy megemlítsem azon körülményt, mely ezen helyzet megváltoztatására mérvadó. Nem azért állott jobban ezen ipar akkor, és nem azért áll roszabbul ma, mintha a reá kivetett adót meg nem birta volna, mert akkor, — azt tudja minden ember, — adót fizettek, ma nem fizetnek vagy alig fizetnek ; akkor a ozukorgyártas technikája nem lévén annyira kifejlődve, nem vol­tak képesek azt a nyereséget oly mérvben elérni, a milyre ma képesek. Nem azért buktak ezen gyárak közül többen, inert az adók nyomták el; el lehetne sorolni Magyarországban minden bukott ezukorgyárra nézve az okokat, a melyekért meg­buktak ; egyetlenegy sem bukott meg az adó miatt, hanem megbuktak más okból, a melynél fogva megbuktak volna még akkor is, ha mi fizettünk volna nekik, nem pedig ők fizettek volna az ország­nak adót. A mi a szeszadót illeti, hogy a szeszipar 1867 —(58-ban lényegesen más állásban lett volna, nem fogadom el, azt-azonban megengedem, hogy némileg könnyebben boldogult, de nem azért, mert mi akkor Austriába is szállítottunk szeszt, hanem ennek egyszerű oka az, mert csak 1870 ben jött

Next

/
Oldalképek
Tartalom