Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-356

856. orsztigos illés február 21. 1878. 371 nem fogadhatom el, hanem pártolom a beadott és egyesítendő két módositványt, melyek szerint a Magyarország polgárai által ílzetett fogyasztási adók kizárólag Magyarország részérc tartatnak fen, annál is inkább, mert nem tartom a magyar képviselőházat feljogosítottnak arra, hogy a Magyarországot illető jövedelmekből bárkinek javára bármely czim alatt, bármely nagy czélok elérése végett legkisebb ajándékot is adjon. (Élénk helyeslés balfelol.) Kállay Béni: T. ház! A magam részéről csak néhány rövid észrevételre fogok szorítkozni, s mindenekelőtt az előadó urnák azon theoriájára nézve vagyok bátor némi kételyt kifejezni, hogy a vámközösség első és fő feltétele a teljes belső szabad forgalom volna. Én nem tagadom, hogy ezen szabad forgalom lehet egyik föltétele ezen vámközösségnek; de a vámközösség ugy, amint áll, a melynek tulajdonkép más értelme nincs, mint a külföld irányában a forgalmat szabályozni és a külföldről bejövő áruczikkeket megvámolás alá vetni : nem foglalhatja magában azon teljes és belső forgalmat is, hanem csak ezen feltételt, melyet az igen t. előadó ur emiitett. Továbbá azt is állit ja. a t. előadó ur, hogy a kiegyezésnek egyik kelléke az, hogy kölcsönösen elkerültessék minden intézkedés, mely az egyik fél ipar termelését a másik fél termelése által csonkithatná. T. ház! Azt kérdezem: vajon Magyarországnak mely ipar termelése csorbitja-e Ausztria ipar termelését? Azt hiszem, hogy éppen megfordítva áll a dolog. Magyarország mezőgazdasága meglehetősen csorbul éppen az Ausztriával való öszszeköttetés által, s e tekintetben bátorkodom hivatkozni a jelentésnek egyik tételére. A jelentésben az mondatik, hogy mi kiválólag és majdnem kizárólag mezőgazdasági állam vagyunk, és hogy nem is számithatunk iparra, ez csak később a maga természetes utján fejlődhetik. T. ház ! Én ezt igen is elfogadom. Mi mezőgazdasági ország vagyunk. De ha ez áll, akkor minden esetre a mezőgazdaság érdekeit kell a lehető legnagyobb mértékben kifejleszteni; és hogyha mi oly módon, mint eddig, extensiv mezőgazdaságot folytatunk: megmaradhatunk ezen állapotban sokáig, és talán örökké, s ha nem megyünk át az intensiv gazdaságra, azt hiszem, azon természetes utón is, a mint az előadó ur értette, iparra nem fogunk szert tenni. (Tetszet a szélső jobb és a baloldalon.) Ezen intensiv mezőgazdaságnak egyik feltétele volna a fogyasztási adók tárgyát képező termeléseknek a mezőgazdaságra való fordítása, és ezért nem is reflectálok, t. ház! a fogyasztási adóknál szenvedett pénzügyi kárra Én ennél, bármennyire számittassék is az, sokkal fontosabbnak tartom azon károsodást, mely mezőgazdaságunkat éri. (Helyeslés a szélső jobb és baloldalon.) S miután ez, azt hiszem átalánosan elismertetik, majdnem oly átalánosan, mint még a kormány részéről is a pénzügyi károsodás : kifogást az ellen tenni, hogy másként állapittassék meg a fogyasztási adók rendezése, legalább logice, szerintem tenni nem lehet A t. ministerelnök ur tegnapi felszólalásában — hajói emlékszem, — azt mondotta, hogy a kormány részéről minden megtörtént arra nézve, hogy itt egy más és az ő nézete szerint is helyesebb intézkedés léptettessék életbe, de hogy ez nem sikerült és továbbá azon nézetet fejezte ki, hogy ő és a kormány ezen kiegyezést ugy, amint áll, részleteivel együtt megkisérlendi keresztül vinni, s erre nézve megkisérlend minden parlamentalis eszközt, s csak azután lesz hajlandó a tért másoknak átengedni. Én ezen felfogást éppen parlamentalis szempontból igen jogosultnak tartom, s igen jogosultnak tartom mindazon eszközt, melyekre talán a t. ministerelnök ur czélzott, tehát esetleg a parlament feloszlatását is. De bocsásson meg a t. ministerelnök ur, erre nézve csak egy megjegyzésem van. Az, hogy ily eszközök alkalmaztassanak, azért, mert nem sikerült eddig másként keresztül vinni, noha a kormány meggyőződése az volt, hogy jobb lett volna : magában véve nem bizonyítja azt, hogy ezen kivitel teljesen lehetetlen volna. Nem hivatkozom semmi más adatra, csak azon nyilatkozatokra, melyek ezen hosszú tárgyalások alatt a kormány részéről épen a nyilvánosság előtt ugy a házban, mint a saját pártja kebelében történtek. Ezen nyilatkozatokból egy dolog határozottan kitűnik: az, hogy az összes kiegyezési javaslatok a hosszas tárgyalások alatt igen lényeges módosításokat szenvedtek; hogy a kiindulási pont, — mindig a kormány kiindulási pontját értein, — lényegesen eltér azon ponttól, a melyre eljutott. Sőt alapos ok van hinni a másutt történt tárgyalások következtében azt, hogy ezen ma véglegesen megállapított pontozatok még ma sem véglegesek. Ez szerintem csak azt bizonyítja, hogy igenis lehetséges különböző mód, lehetséges kiindulni egy pontról s egészen más eredményre jutni, a miből logice csak az következik, hogy ezen utolsó pont sem okvetlenül a végleges, és hogy más alkudozások és más alapon kezdett alkudozások még más eredményre is vezethetnek. Én, t. ház! a beadott két módosítással szemben kénytelen vagyok kijelenteni, hogy első sorban óhajtanám azt a módositást, a melyet Apponyi Albert t. barátom emiitett t. i. a fogyasztási adók közössétételét, óhajtanám pedig ezt egyszerűen azért, mert ily módon azon összeg, melylyel mi károsodunk : sokkal biztosabban és minden költség nélkül jönne birtokunkba ; és másod47*