Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-356

3 64 856. országos Illés február 21. 1878. A felirat és kérvény a kérvényi bizottságnak fognak kiadatni. Simó Lajos, előadó: T. ház! Van szerencsém a gazdasági bizottság nevében a képviselőház jelen havi költségvetési előarányzatát tiszteletteljesen beterjeszteni. Egyszersmind beterjesztem a múlt havi számadások kimutatását. Nemkülönben tudomására kívánom hozni a t. háznak, hogy a bizottság jegyzőkönyvei betekintés végett a ház irodájába letétettek. Méltóztassék a jelentés kinyomatása és szétosztása és sorrendben leendő tárgyalása iránt intézkedni. Elnök: A gazdasági bizottság jelentése a február havi költségvetés tárgyában ki fog nyomatni, a ház tagjai közt szétosztatni s a szombati ülés napirendjére tűzetik ki. Perczel Béla, igazságügyi minister: T. ház! Egy törvényjavaslatot van szerencsém a t. ház asztalára letenni; a törvényjavaslat szól az 1875: XXXVI. t.-czikk hatályon kivül tételéről, valamint az 1871: 8. és 9. t.-cz. némely intézkedésének módositásáról. Kérem a t. házat, méltóztassék e törvényjavaslat kinyomatását és szétosztását elrendelni, s azt előzetes tárgyalás és véleményadás végett az igazságügyi bizottsághoz utasítani. Elnök: A beterjesztett törvényjavaslat az indokolással együtt ki fog nyomatni, szétosztatni s előzetes tárgyalás végett az igazságügyi bizottsághoz utasittatik. Következik a magyar korona országai és ő felsége többi országai és tartományai között kötött vám és kereskedelmi szövetségről szóló törvényjavaslatok részletes tárgyalásának folytatása. Pulszky Ágost: T. ház! Az ezen szakaszban foglalt kérdés az, a mely azt hiszem a vámszövetségi kérdések részletes tárgyalásánál előforduló mozzanatok közt messze kimagasló fontossággal bir. Mert itt nem egy abstraet jogról van szó, itt nem azon kérdésről van szó, hogy valamit egyszerűen kijelentsünk vagy ki ne jelentsünk. Nem formulázásról van itt szó, hanem szó van a dolog lényegéről magáról, szóval igen tetemes összegrőh mely megfelel az önrendelkezési jognak egy oly tekintetben, a mely minden államisággal — legyen az még oly alárendelt — kapcsolatban van, azzal együtt jár, a mi az államterhek viselésének ugy szólván múlhatatlan correlatumát képezi. Szó van a mi részünkről oly követelésről, a melynek igazsága senki által kétségbe nem vonattathatik, a melynek czélszerüségére vonatkozólag csak azon kifogás tétetett itt, hogy az másféle recompensatiók által kiegyenlittetik. Mert az nem kérdés, hogy az alaptörvény ; nem kérdés, hogy az arra következett megállapodások nyomán, jogunk van fogyasztási adóink jövedelméhez; csak az által állott elő a kérdés, hogy a választott mód ezen eredeti intentiónak semmikép meg nem felel, hogy a tényezők más alakulásánál fogva a következmények különbözők lettek azoktól, amelyek előre voltak láthatók. Egyéb orvoslási módokról, melyek a javaslatba hozottakon kivül felmerültek, ez alkalommal részletesen szólani nem kívánok. Volt azokról szó az általános vitában, volt azokról szó a tegnapi napon és ismétlésekbe nem akarok bocsátkozni. Csak azt engedje meg a t. ház (Halljuk!) hogy röviden reeapituláljain azon kifogásokat, melyek ez orvoslási módra nézve felhozattak, hogy álláspontomat részemről kifejtsem. Három kifogás hozatott főkép elő: először az, hogy e követelmény a közös vámterület exigentiáival ellenkezik, hogy a közös vámterület alapján a fogyasztási adó tekintetében való külön intézkedés ezen elvet magát kétessé teszi. Azt hiszem, eléggé meg lett czáfolva ezen kifogás azon példák által, amelyek a német Zollvereinra utaltak; azon példák által, a melyek a jelenlegi német birodalom törvényeiből merittettek. Erről tehát, azt hiszem bővebben nem kell szólani, mert ahol a tapasztalat és tény maga 30 esztendőn át az ellenkezőt mutatja, ott azt hiszem minden okoskodás megszűnt. (Helyeslés a középen.) Másodszor felhozattak a kezelési nehézségek. Ezek a kezelési nehézségek fel szoktak hozatni minden uj administratió, minden uj intézmény tekintetében, amely administrationalis reformmal együtt jár, vagy uj admmistrationalis közegek életbeléptetését teszi szükségessé. Ámde minden alkalommal, midőn e kifogással találkozunk, minden alkalommal még mutatkozott, hogy a kezelési nehézségek magukban egy igen nagy, több millióra menő kérdéssel szemben eltörpülnek a gyakorlatban és hogyha kezdetben tökéletlenebbek is az intézkedések: az élet maga meghozza a javitmányokat, meghozza az eszközöket, melyek által a kezelési nehézségek aztán megszüntettethetők. Egyébiránt ezen kezelési nehézségek fenállottak itt régente, nemcsak ezen vámvonal tekintetében, amelyre gyakrabban történt hivatkozás, a régibb időkre vonatkozólag, hanem fenállottak Magyarország és Erdély közt, s fenállanak ott bizonyos kerületek határaiu sok tekintetben ma is, a dohány tekintetében; épen a jelenlegi pénzügyminister ur intézkedéseinek köszönhetjük, hogy e tekintetben ma foganatosoknak is mutatkoznak; e kezelési nehézségek tehát oly felülmulhatatlanoknak nem mutatkoznak. S engedje meg a t. ház, hogy itt megjegyezzem, hogy ép a fogyasztási adók tárgyai azok, melyeknél e kezelési nehézségek kevésbBó merülhetnek fel; különösen kétségtelenül a sör egyike azon ezikkeknek, melyek tekintetében a fogyasztásnál körülbelül