Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-342

342. országos ülés február 5. 1878. 27 • bői örvendettem annak, hogy a mi kis seregünk — 33 —43-an voltunk akkor —- egy oly sereggé fog alakulni,' amely a mi elveink diadalát kivívni segiti az önálló vámterület alapján, midőn kiléptek'a szabadelvű körből, legalább az önálló vámterület firmája alatt tették azt Simonyi Lajos b.: (Közbeszól.) Nem áll! Szalay Imre: Engedelmet kérek Simonyi Lajos t. képviselőtársamtól, én ezt Mudrony Soma képviselőtársam müveiből citálom, akkor, amidőn az önálló vámterület mellett egyik legélénkebb író ő volt. Azt, hogy Simonyi Lajos t. képviselő miként gondolkozott, azt tudom, hogy az önálló vámterület mellett nincs, mert mikor minister volt, a közös vámterület feltété mellett alkudozott. Ha tehát nem az önálló vámterület mellett vannak: akkor nem volt indok kilépni azon pártból, amint nem léptek ki a t. túloldalról többen, mint Somssich Pál képviselőtársam is, akik ellentétes állást foglaltak el ugyan a kormánynyal szemben ezen kérdésben, hanem benmaradtak a pártban; (Mozgás a baloldalon.) miután közös vámterület mellett annyi hangzatos frázis után népszerűséget a t. dissidcns párt nem igen tudott volna elérni, odadobták csaléteknek az önálló vámterületet. {Mozgás a baloldalon.) Azonban mostani működésükből tanultam valamit, megtanultam azt, hogy mikéi) lehet elveket feladni, és a kormánypártba mégis be nem jutni. — adja isten, hogy soha elvek feláldozásával kormány azon székeket többé ne foglalja el, — megtagadta épen a dissidcns párt elveit, azokat eldobta, de oda nem jutott. (Mozgás baloldalán és felkiáltások : Nem áll ! Tessék elolvasni programminikat!) Mikor az ember kemény igazságot mond, akkor De nem szándékozom gyöngíteni hadseregünknek egy részét. Hogy az egyensúlyt helyrehozzam, idézem nekik Tisza Kálmán ministerelnök urnák 1875. február 3-ikán tartott beszédéből a következőket: ..Elveinek, álláspontjának elhagyásával nem tud sem párt, sem egyén segíteni, azt a históriából idézett számtalan példával lehet bizonyítani." „Ha elveinek elhagyásával a működés terére lép valaki, mindenesetre nemes áldozat, de a haza ügyeire elveszeit áldozat lesz." Itt a példa, okuljanak. Ami a kávé s a petróleumra szándékolt pénzügyi vámokat illeti, azokat niagosságuknál fogva nem ismerhetem el helyeseknek, noha pénzügyi jogosultságukat elismerem. Azonban, miután a kávé s petróleum ezen két fogyasztási czikk a magyar néposztálynál, és ugy szólván az egész országban már tért foglalt eí, és miután azt is látom, hogy az ily szándékolt adófelemelés a fogyasztási közönségnek érdekeit igen nagyon sérti anélkül, hogy valamit lényegesen javítana az államháztartáson: nem fogadhatom ; el hanem ajánlom a tisztelt minisíer urnák, hogy figyeljen Angliára. Ott az állami vasutaknál be van hozva az úgynevezett penny-system, mely szerii t lehető legolcsóbb áron nagyobb terheket lehessen messzebbre szállítani, arra számíttatván, hogy több hívén a concurrens, a jövedelem is nagyobb lesz. Ezt lehetne alkalmazni a kávénál ós a petróleumnál is, ha e két czikk nem adóztatnék meg oly súlyosan. Azt mondja a t. előadó ur, hogy nem volt észrevehető, hogy midőn a kávé és petróleum megdrágult, a fogyasztás kevesebb lett volna. Én azonban ezzel szemben bátor vagyok arra utalni, hogy tudjuk mindannyian, hogy noha a búza, illetőleg a lisztárakban a legkülönbözőbb változásoknak van is alávetve, ezért a fogyasztás még sem kevesbedik, minélfogva a búzánál, illetőleg a lisztnél is lehetne a felhozott indokokból a pénzügyi vámokat alkalmazni, mit azt hiszem a tiszt, minisíer ur sem tart azonban helyesnek. Ezek után t. ház, áttérek felszólalásom tulajdonképi indokára, t. i. a borászati szempontra. {Bálijuk!) itt ismét egy idézettel vagyok bátor elkezdeni Kautz képviselő ur „Nemzetgazdaságunk és vámpolitikánk" czimü müvéből, melyet ott mond, a hol arról okoskodik, hogy mi tulajdonképen oka annak, hogy Magyarország borászati ipara nincs azon fokon, melyet más országoké elfoglal? Erre nézve egyik lényeges oknak az osztrák kormány által századok óta követett azon káros eljárást tartotta, mely prohibitionistieus intézkedései folytán retorsiot provocál az iparezikkek kizárása miatt. Tehát, ha az osztrákok iparát meg kell védeni véd vámokkal: a bűnbak mindig a magyar bor volt ugy ; hogy ha végig tekintünk a borászati vámokon, melyek külföldön a magyar borokra kivettetnek, azon meggyőződésre jutunk, hogy borászatunk ily körülmények közt felvirágozni sohasem fog. Vegyük ügy elembe t. ház. hogy Magyarország a legujabbi kiszámítások alapján 25 millió akó bort producál. Hogy mennyi vitetik ebből ki külföldre, miután Magyarország és Ausztria közt vámsorompók nem léteznek, azt biztos adatok hiányában nem tudjuk. Azonban ismeretes előttünk az összmonarchia kivitele, mivel a statistikában 185f-iől fogva fel van jegyezve Magyarország és Ausztriának borkivitele. Ezen feljegyzésekből azon szomorú meggyőződésre juthatunk, hogy 25 millió akó bortermelésünk mellett kivitelünk csak 148,000 mázsát tett, mely csak az ujabb időben emelkedett 300,000 mázsára, a mi oly csekélység, hogy Francziaország kivitele mellett még csak szót sem érdemel. Ausztriának érdekei t. ház, borászati tekintetben nem azonosok a mieinkkel. 4*