Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-342

342 országos Ülés febrnár 5, 1878. 15 az előttem szólott képviselő ur jelen lenne, minthogy reá vonatkozólag személyes kérdésben kívánok pár szót szólani. (Halljuk ! Somssich Pál belép.) T. ház! Nem akarva visszaélni azzal, hogy a kormány tagjai a szükséghez képest többször is szólhatnak: miután a vita végétől még annyira messze vagyunk, nem kívánok most az ügy érdemére nézve az előttem szólott t. képviselő urnák válaszolni ; de beszédje elején mondott egy állítása iránt nyilatkozni kötelességemnek tartom. (Halljuk\ Halljuk!) A képviselő ur ugyanis hivatkozva múltkori beszédem végére, azt kérdezi: — hogy vajon, ha a kormányelnök azt mondja, hogy ha el nem fogadtatnak javaslatai, az azontúl beadó viszonyok azt fogják eszközölni, hogy egy pár év múlva, a kik ma legjobban megtámadják is, helyeselni fogják az ő eljárását, — hogy vajon mi ez, ha nem fenyegetés, vagy pressió ? Én, t. ház, hogy fenyegetni vagy pressiót gyakorolni nem akartam, megmutattam azzal, hogy épen én is arra szólítottam fel a t. ház tagjait, hogy kiki minden, bárhonnan jövő pressióval, vagy fenyegetéssel szemben saját lelke meggyőződését kövesse. (Uijyvan\ a középen.) De azt nem gondolom, hogy azt lehessen mondani, hogy fenyegetni, vagy pressiót gyakorolni akarna a kormány tagja akkor, ha szemben azzal, hogy mások hirdetik, miszerint a javaslalatok folytán, ha azok elfogadtatnak, az ország tönkre megy, bátorkodik kimondani, hogy az ő meggyőződése szerint pedig akkor fognak a bajok előállani, ha a javaslatok el nem fogadtatnak. (Elévk helyeslés a középen.) En azt gondolom, hogy saját javaslatai mellett azon irányban nyilatkozni, melyben másoknak azok ellen nyilatkozni lehet: a kormánynak is szabadságában kell állani, (Elénk helyeslés a küzépe>í.) Minő veszélyektől feltein és félek, megmondtam : tehát azoknak ujabb felfedésére szükség nincs ; megmondtam ugy a mint szokásom, és meglehet, a t képviselő ur megrótt ezért, lehet az hibám: de én soha politikai, pályámon hátinegett suttogni nem szoktam. (Elénk helyeslés a középen.) Ráth Károly: T. képviselőház! A t. ház nem minden tagja fogja ismerni azon Bécsből kelt császári kéziratot, melynek egyik szószerinti passusa ezeket mondja : „Miután az adózási rendszer a német örökös tartományokra nézve éppen most dolgoztatik ki és az azokra kivetendő adó-mennyiség megállapítása épen attól függ, hogy Mag varország mennyivel járul hozzá az állam költségek fedezéséhez, szükséges lesz megtudni, hogy vajon a magyar nemesség hajlandó-e az újonnan tervezett adózási rendszert elfogadni. A nemesség ide vonatkozó elhatározásától lesz függővé téve, hogy Magyarország kereskedelme az osztrákkal egyenlő kedvezményekben részesittessék-e, avagy hogy Magyarország puszta gyarmatnak tekintessék-e, hol azután az volna a feladat, miszerint a gyáripar fejlődése és Magyar ország meggazdagodása, a mely által az örökös tartományok károsittatnának, jövőben is lehetőleg megakadályoztassék és elnyomassék, az életszükségletek ára pedig, hogy a katonaság annál olcsóbban legyen eltartható, lenyomassék." Ezen kéziratot 1785. deczembcr 30-án 11. József császár intézte Pálfy Károly grófhoz a magyar udvari kanczellárhoz, (llalíjvkl Halljuk]) azon fejedelem,, a kiről nem lehet mondani, hogy mindenben a hagyományos osztrák kormányzási rendszer nyomdokaiba lépett volna, ki azonban a kereskedelmi politika tekintetében, mint a későbbi következmények, mutatták, még sem volt hajlandó Magyarországgal szemben különbeni centrálisak) és nivellisáló törekvéseit érvényesíteni. Azért idézem ezen régi, de jellemző okmányt beszédem kezdetén, mivel a szőnyegen lévő törvényjavaslatok feletti bizottsági jelentések figyelmes átolvasásánál, valamint az előterjesztések védelmére tartott némely jeles szónoklatok figyelmes meghallgatásánál engem 1< galább oly szellő érintett meg nem egyszer, mely önkénytelenül felidézte bennem ezen kézirat és régen elmúlt idők és túlhaladottnak vélt állapotok emlékét, s mely szellő még a bécsi reichsrath termében is most még csak nagy ritkán idéz elő némi Kellersperg-féle légvonalot. Méltányosan nem lehet be nem ismerni azt, hogy ugy a vám és kereskedelmi szövetségről, mini a vámtarifáról szóló törvényjavaslat indokolása, szorgalmas és ügyes számcsorortositások által igyekszik azt bebizonyítani, hogy e törvényjavaslatok által Magyarország gazdasági érdekei kellőleg meg vannak óva, vagyis készséggel beismerem, hogy ez indokolások legalább azon alapon állnak, melyen nézetem szerint minden a magyar országgyűlés által tárgyalandó kormányelőterjesztést egyedül védeni lehet és védeni szabad. Nem igy a t. vámügyi bizottságnak említett jelentései. Ezekben nyomára sem akadunk a magyar érdekek tüzetesebb körvonalozásának ós azok előtérben helyezésének, hanem jóformán minden sora e fejtegetéseknek annak demonstrálására irányul, hogy minden direet súlyos concessió, a mit közgazdasági téren Ausztriának teszünk, indirekt a házinak javára válik, hogy a magyar nép megadóztatása az osztrák prodnctió javára tiszta haszon reánk nézve.