Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-348

S48. országos öless február 12.1878. 155 Ezek mind olyan súlyos csapások, melyeket most, azon kényelmetlen helyzetben, melyben vagyunk, együttérezünk a nélkül, hogy megtudnók határozni minden egyes actiónak osztályrészét. Ezek mind bennünket nyomnak, és mi most kényelmetlenül érezvén magunkat, azt mondjuk : ez azért van, mert a közös vámterület áll; azért van, mert a kereskedelmi viszony Ausztriával bennünket tönkre tesz. Méltóztassanak latba vetni, — hogy egész tárgyilagossággal bírálhassuk meg a dolgot, — minő terméseink voltak nekünk 1848-tól mostanáig. Ez maga végtelenül ékesen szóló adat-halmaz, és én ezeket látva, csudálkozom, hogy ezen szegény ország még igy is van, amint van. (Derültség balfelöl. Helyeslés a középen.) Tessék csak meggondolni a dolgot, 1848-tól mostanáig 30 év folyt le. Én szorgalommal összegyűjtöttem e 30 év gazgasági adatait, nem akarom vele fárasztani a t. házat. (Halljuk !) de megmondom az eredményt. E S0 év közül Magyarországon kitűnő év csak három volt; jó termés volt hét, tehát kitűnő és jó termés együttvéve volt 10 ; középszerű termés volt 10, gyenge és rósz termés volt tiz, s ebből gyenge 7 ; rósz termés, ugy hogy majdnem semmisem termett, volt három. Már most méltóztassanak ezen adatokat megtekinteni. Rósz és csaknem semmi termés volt tiz, középszerű tiz ; ha ezen kettőt összevesszük, van közép-gyenge termés 20 és annak ellenében meglehetős jó termés 10. A ki gazdasággal foglalkozik, a ki tudja, hogy egy tökéletesen rósz év úgyszólván aláássa 2— 3 évnek jó eredményét: az érteni fogja helyzetünket. Azon közgazdasági miseria tehát, melybe az ország jutott, nem onnan van, hogy Ausztriával igy vagy ugy szerződtünk a közös vámterület alapján: hanem onnan, hogy részint magunk, részint a körülmények hozzájárultak a helyzetnek, melyben vagyunk, előidézéséhez. (Helyeslés a középen, mozgás a szélsÖ baloldalon.) Azután méltóztatnak gondolni, hogy az is valami nagyon czélszerü és jó, hogy nálunk a kormányok oly gyorsan be- és kiviteli ezikkek lesznek ? (Derültség.) Ugyan ki adja meg ennek az árát ? Az ország. (Mozgás a szélsÖ baloldalon.) Igen az ország adja meg árát. Hiszen oly jeles, derék kormányférfiaink voltak a lefolyt időkben : vajon adtunk-e nekik időt csak arra is, hogy feladataikban magukat kellőleg tájékozhatták volna ? Hisz alig melegedtek meg, már ismét kormány-változás volt. Azon 10 évből t. ház, mióta a kiegyezés létre jött, az első kormány körülbelül 5 évig tartott, azóta — szintén 5 év alatt — 5 kormányunk volt ; alig jut tehát egy-egy kormányra körülbelül egy év. Hiszen igy ezen ország soha sem lesz jól kormányozva, sohasem fogja megkapni a szükséges reformokat. (Mozgás a szélső baloldalon) Igenis, mert nálunk, midőn már valaki a korményra jut, tudja előre, hogy ezen egész állapot csak ideig-óráig tart. Németh Albert: (közbeszól) Adja Isten, hogy ugy legyen ! Korizmics László: Igy törtónt az is, példának okáért, hogy tegnap az erdőtörvényjavaslatot kezdtük tárgyalni, és annak épen 10 éve, hogy megkezdettük. Ha igy járunk el azon törvények megalkotásánál, melyek mezőgazdasági állapotaink javítására okvetlenül szükségesek: nem tudom, mikor és hogyan fogjuk végezni. Nem t. ház, igy ezen ország átalakíttatni ós ügyei rendbehozatni nem fognak. (Helyeslés a középen.) Szavaim értelme tehát idevágólag az, hogy a kik a mi bajainkat, melyekben jelenleg vagyunk, a közös vámterületnek tulajdonítják, és annak, hogy Ausztriával ilyen ós olyan kereskedelmi viszonyban állunk: azoknak nézete tökéletesen elvétett, és hibás helyre van czimezve a panasz. Nem. A közös vámterületnek, mely nekünk piaczot, vásárt nyitott, adott s tartott fen, köszönhetjük, hogy nem vagyunk roszabbul. (Derültség a szélső baloldalon.) Én meg vagyok róla győződve, hogy azon vásár nélkül, melyet a magyar termények aLajthántuli országokban találnak, helyzetünk még roszabb volna. Ezek után t. ház, bátor vagyok pár szót mondani arra nézve, hogy a mi kereskedelmi életünk ós forgalmunk sajátlag mily természetű. (Halljuk !) Hallottuk már ezen vita folyamában sokszor, hogy mi sajátlag ezen kérdés megoldásába bele sem mehetünk, mert nincsenek adataink, és hogy most egy darabig adatokat kellene gyűjteni s azután majd tanácskozunk, meglátjuk, mit csinálunk, — meglehet, akkor, midőn ezen adatokat mind meggyújtottuk : megint azt mondjuk, hogy mindezen adatok nem érnek semmit. Hát, t. ház, ón nem osztozom azon nézetben, hogy nem volnának adataink: csakhogy azokat meg kell nézni, tanulmányozni kell. A birodalom forgalmának adatgyűjtése nem ma keletkezett, nem azon szándékkal keletkezett, hogy erre vagy arra a czélra fogjuk felhasználni, hanem keletkezett már 1850-ben, s attól fogva szorgalmasan gyűjtötték a vámvonalaknál a ki- és bevitel számait azért, hogy lássák, hogyan állunk e tekintetben. Ezen adatok az iratokhoz csatolva, Matlekovics által szorgalmasan összeállítva, könyv alakjában jelentek meg. Csakhogy ezen számok némák, mert a szellem, az értelem nincs azokból kivonva, az olvasóra van bizva, hogy abból mit vonjon ki. Azt a fáradságot vettem magam nak, hogy ezen adatok természetét tanulmányozzam. Sok fáradságba került, megvallom, bá^ ne tettein volna De hat heti mindennapi tanulmányozás után el20*