Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-342

342, országos ülés február 5. 1878. 9 Kifejti azután, illetőleg ismétli a kamara azon elveit, melyeket az osztrák-magyar vámtariffa reformjára nézve 187Ö-ik évben javaslatba hozott, s ezeknek alapján imigy nyilatkozik: „Az uj átalános vámtariffa azonban nemcsak egyes irányokban, hanem egész lényegében azokkal ellentétben áll. Súlyos terhéltetésnek jelzi a vámoknak aranyban való beszedését, s ezt átalános vámfelemeléssel egyértelműnek jelenti ki." Nem kedvezőbb a budapesti kamarának a védvámok egyes tételei felett kimondott Ítélete, mert noha beismeri, hogy az osztrák ipar iránt tekintettel kell viseltetnünk, mégis határozottan azt mondja: „Az osztrák ipar iránti tekintetnek azonban megvan a határa ott, hol a magyar fogyasztók érdekei érzékeny sérelmet szenvednek, mert a magyar fogyasztók túlságos megterhelése az osztrák iparezikkek e legjobb vevőinek vásárlási képességét annyira gyengítené, hogy ily eshetőség elhárítását Ausztria jól felfogott érdeke is megköveteli." Megbírálja azután a tariffának egyes tételeit, s ezekben különösen a pamut- és gyapotszöveteknél a leszállítást szüKsőgesnek tartja, megjegyezvén: „hogy ezen tételek Magyarországra nézve már csak azért is méltánytalanok, meri épen azon áruezikkeket terhelik nagvobb vámokkal, melyeket Magyarország lakossága fogyaszt, a nyersterményeknél pedig, melyeket Magyarország árul a vámokat leszállitja." De miért folytassam tovább ; — elég ebből ennyi annak bebizonyítására, hogy a budapesti ipar- és kereskedelmi kamara, ezen mérsékletéről s józan higgadtságáról épen ugy, mint szakképzettségi felsőbbségéről ismert testület, melyet sem szenvedélyes ellenzékeskedós, sem pártoskodás nem vezet, ugy átalában az egész vámtariffa, mint annak legtöbb egyes tételei ellen is felszólalni. és beadott kérvényében a képviselőházat nyilatkozatának figyelembe vételére felhívni hazafias kötelességének ismerte, így fejezvén be emlékiratát: „A tisztelettel alólirt kamara egészen tárgyilagos módon fejtette ki azon észrevételeket és javaslatokat, melyeket az ország érdekében ismételve a mélyen tisztelt képviselőház becses figyelmébe ajánlani bátorkodik." Es a budapesti kamarának nézetével találkoznak az e házban felszólalt azon férfiak nyilatkozatai, kik a vám kérdés egész összeségét épen ugy. mint különösen az előttünk fekvő vámszerződést és váintariffát kiválón és behatókig áttanulmányozták és szakértőleg fejtegették. Megvallom ezeknek előadásai, különösen gr. Apponyi képviselő urnák a tárgyat oly fényesen felvilágosító beszéde után semmi kedvet se érzek magamban e téren velők versenyezni, és a t. házat meggyőződésem szerint merőben szükségXÉPV. H. NAPLÓ 1875-78, XV, KÖTET. telén fejtegetésekkel untatni; de annál inkább óhajtok — bár ezt is csak röviden — azon ellenvetésekre visszatekinteni, melyekkel e háznak néhány t. tagjai az emiitett szónokoknak állításait — s a mennyiben ezek nagyobb részt az enyirnekkel találkoznak, — tehát az én nézeteimet is megezáfolni igyekezett. {Hulljak \ Halljuk!) E részben becses szolgálatot tett nekem Plachy Tamás igen t. barátom, ki a tárgyba mélyen beható, szabatos beszédében kezembe adta a fonalat, melynek nyomán ezen ellenvetésekkel sorban találkozom. E fonalat követve első helyen áll ezen szemrehányás, hogy mi, kik az előttünk fekvő váintariffát el nem f'gadjukés a külfölddel való ujabb szerződést sürgetjük, azon hamis feltevésből indulunk ki : mintha a kormány, még pedig mind a lajtántuli, mind a magyar kormány lérfiai, egyátalában törtek volna a szerződési politikával, és merőben a védvámrendszernek köpenyében burkolódzva állapították volna meg a bemutatott váintariffát; holott mind a magyar, mind az osztrák kormány egyaránt igyekeztek megkötni Németországgá! az uj vámszerződést, s nem rajtuk múlt, hogy ez nem sikerült, hanem kizárólag Németországon, mely minden részletesebb okadatolás nélkül szakította meg az alkudozásokat. Engedelmet kérek, ha állítani merem, hogy ez nem egészben áll így; mert Németország küldöttei kezdetben, mindjárt az első találkozás alkalmával, világosan kijelentették, hogy ők igen is készek egy ujabb szerződés megkötésére : ha kiindulási pontul elfogadtatik a szabadabb kereskedés felé való törekvés, és ha az e tekintetbeni feltételek nem lesznek az 1868-iki szerződés pontjainál kedvezőtlenebbek ; s csak is midőn arról győződtek meg, hogy részünkről a védvámok emeltetni szándékoltatnak, csak akkor lőnek az alkudozásokban nehézkesek, mig utóbb ezeket végkép megszakították Nem lehet tehát tagadni, hogy az osztrák-magyar, különösen az osztrák kormányférfiak, az által, hogy az 1868-dik évben inaugurált szabadabb kereskedelmi rendszertől eltérve, az eddigi védvámokat emelni törekedtek, ez által egy részről a szomszéd Németországot a velünk való további egyezkedéstől visszariasztottak, másrészről Magyarországnak épen a szabadabb kereskedelmi rendszerben kielégítést találó érdekeit veszélyeztették! És itt nem lesz érdektelen egy rövid kitérés, melyet én eléggé fontosnak és íanuságosnak tartok és azért érdemesnek arra, hogy figyelmünkre móltassuk! (Halljuk l) 1867-ben, midőn a kiegyezés készült, ós azon nagy terhekről folytak a tanácskozások, melyek elvállalása súlyosan nehezedik Magyarországra, bennünket, kik az elvállalandó terhek nagysága felett aggódva tűnődtünk, a többek közt' azzal szerettek megnyugtatni és egy szebb jövővel kecsegtetni, hogy a közös vámszövetség 2