Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-347

120 Ml. országos ülés február 11 1878. rület hivei egyátalában a vámközösséget perhorrescálják, és azoktól, kik ugyan a közös vámterület híveinek vallják magukat, de ezen kiegyezést oly rosznak tartják, hogy az egyik rész kész — ha ennél jobb nem. volna elérhető — inkább a külön vámterület terére lépni, míg a másik biztosan hiszi, hogy egy provisorium által, s megindítandó ujabb tárgyalások által egy előnyöseim szerződés jöhet létre. Ily állapotban ugy hiszem, a védelem ereje, főleg abban áll, hogyha elismerjük saját állásunk gyengeségét, és igyekezünk kimutatni, hogy talán azok, a kik támadnak : sem sokkal erősebbek, hanem talán még gyengébbek, mint mi. így mindenekelőtt ón egész alázattal elismerem, hogy az egész alkudozási tárgyalás, ugy mint resultatuma is, nem állhatja ki a magas elméleti kritikát, a melyet t. képviselőtársam Kerkapoly Károly alkalmazott reá, és hogy ha a képviselő ur mértékével mérjük azt. bizony összetörik. Bármennyire sújtó legyen is ezen elismerés ránk nézve, én részemről igen örülök, hogy a tárgynak ez oldala is kiemeltetett; mert én azt hiszem, hogy mennél inkább fölvilágosittatik valamely tárgy, ez annál hasznosabb ós az érintett irányban fölszólalni bizonyára senki sem volt hivatottabb e házban, vagy talán az országban, a mint a t. képviselő ur. De másrészről őszintén bevallom, hogy némileg meglepett, hogy épen a t. képviselő ur volt az, a ki hivatva érezte magái a tárgynak épen ezen oldalát oly ridegen kiemelni, ő. kinek politikai tapasztalása van és kinek ezen politikai tapasztalásaiban elég alkalma volt meggyőződni arról, hogy mily tág, széles és mély azon ür, mely az elméleti és gyakorlati politika közt létezik; (ügy van] a középen.) hogy az az ür szélesebb és mélyebb, mint az, mely a tiszta mathematika és mechanica közt létezik. A tiszta mathematica, mely azon örökké való törvényekkel foglalkozik, melyek szerint a világok mozognak és az alma leesik a földre és a mechanica, a melynek az a föladata, hogy azon ellentétet és súrlódást, a mely épen ezen törvényeknek egymásra való hatása által idéztetik elő, mellőzze. Tapasztalhatta ő eleget, hogy ezen frietió a politikában még sokkal nagyobb, mint a mechanikában, mert nem holt anyaggal van dolgunk a politikában, mely ezen átalános törvényeknek feltétlenül hódol, hanem emberekkel, a kiknek szenvedélyeik, és esetleg szeszélyeik is vaunak. igaz, hogy a t. képvisel6 úr egész őszintén bevallotta maga, hogy a tárgynak van egy másik oldala is, ele hozzátette, hogy ő azt hiszi, hogy ennek kiemelése nem az ő feladata. E részben nem érthetek vele egészen egyet. Ha az lett volna a föladat, hogy kathedrából thesist védjen, vagy ! pedig azt. hogy valamely ügyet védjen a tör| vényszék előtt: csak is egy oldalnak oly rideg : odaállitása tökéletesen igazolva lett volna. (Helyesj lés a közepén l) Egészen másként áll azonban a dolog, mikor politikáról van a szó, az exigentiák tudományáról, miként ez neveztetett, melyben mindezen oldalakat latolgatni kell és ezeknek egyensúlyozását, a mennyire csak lehet, ki kell találni. Nem tudom, meggondolta-e a képviselő úr: midőn ezt tette : hogy mi lehet ennek a következése ? Gondolt-e azokra, kiknek szemük oly gyönge, hogy a dolog| nak másik oldalát alig bírják látni, kik mindig | csakis egy oldalt látnak; gondolt-e arra, hogy I ezeknek szemeik az ő fényes logikájától elhomályo\ sitva és füleik az ő csattanós dialektikájától zúgva: ; ők vakok lesznek és siketek mindaz ellen, mit j mások e tekintetben sokkal gyengébben elmondani képesek. Azonban bár igy áll a dolog, mégis engedje ! meg a t. ház, hogy ón okoskodásának legalább ! egvkét pontjára koczkáziassak egy pár megjegyzést. i (Halljuk !) A t. képviselő úr azzal kezdi és arra ala| pitja úgy szólván okoskodását, hogy a kiegyezés { nem lehetett a czél, hanem csakis az eszköz ; a czél a nemzetgazdászati viszonyok sanálása. Tökéletesen áll ez a theoriában ; de bocsánatot kérek, áll-e ez így valóban tényleg, főleg a mi állapotainkban ? Véleményem szerint nem kell egyedül tekinteni a kiegyzési tárgyalásokat, hanem egyszersmind tekinteni kell mindazt, ami akkor folyt, mikor a kiegyezési tárgyalások folyamatban voltak, mert csak ekkor Ítélhetjük meg helyesen magát a dolgot. (Halljuk!) Méltóztatik a t. ház emlékezni, hogy a kiegyezési tárgyalások kezdete összevág a keleti bonyodalmak kezdetével. A inig a ministerek alkudoztak, nőtt ezen bonyodalom és nőtt folyton, mignem a két évi tárgyalások végével oly arányt ért el, hogy annak akár horderejét, annál kevésbe következményeit és végét bárki sem képes megítélni. De ott volt még egy másik dolog is, a mi ugyanakkor folyt s amire figyelemmel kellett lenni: ott volt 1878. deczember Deje a dátum, mikor a 150 milliós kölcsönnek első felét vissza kellett fizetni. Nem képzelt, hanem valóságos rémkép volt ez, mert \ tudta mindenki nemcsak e hazában, hanem szerj teszét az egész világon, hogy ha azt nem bírjuk | visszafizetni, mint állam pénzügyileg megbukunk. Azt hiszi e valaki, hogyha a kiegyezést csak mint eszközt tekintettük volna : vajon a rente placiroI zásában és ennek következményekint az erintett I kölcsön visszafizetésében mi a külföldön igen sok előnyt találtunk volna? S igy tehát nem kellett-e I a kormánynak, midőn ezeket a tárgyalásokat folytatta, épen oly annyira tekinteni a kiegyezést