Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.
Ülésnapok - 1875-346
110 346, országos ülés február 9. 1878, stitutió kérdésének szabályozásában van, vajon a javaslatok legpraeeariusabb része, a pénzügyi vámok által nekünk nyújtott kincstári előnyök, szembe állithatók-e csak megközelítő egyenértékül is a rendezés gazdasági és pénzügyi reánk nézve sérelmes másik oldalával. Mert mig a restitutióban való javulását az állapotnak bár kétségtelenül elismerem, nem kell túlbecsülni, mert annak előzményeit képezik a szeszadónak a másik állam érdekeinek kedvező megállapítása; annak előzményeit képezi különösen a czukoradónak oly módon való berendezése, hogy az osztrák kincstár többé a restitutió álta 1 megkárosodástól nem félhet; épen a pénzügyminister úrtól hallottam, hogy az osztrák kincstárnak meg lesz minden esetre azon jövedelme, mely a czukoradó javaslatban mint beveendő megállapittatott. (Ilelyedés balfelöl.) És ha ily előzmények után a restitutió elfogadására túlról még további compensatió kivánata, mint előfeltétel szerepel, akkor azt kell mondanom, hogy azon kétségtelen előny súlya ez által tetemesen megcsökken és nem nyugtathatnak meg a várnemelés, jelesen a védvámemelés következményei iránt azon nyilatkozatok, melyeket épen a ministeri padokról hallottam. Igaz, adatokkal nem rendelkezünk, melyekkel ki lehetne mutatni: mi a valószínű eredménye annak, hogy a vámok aranyban szedetnek, s hogy némely csoportokra nézve, kétségtelen vámemelés történt fogyasztóink túlfizetésére nézve ? Mellékesen jegyezve meg: az olcsó vigasztalás, melyet előttem szóló t. barátom az arany vámok behozatalára nézve felemiitett s melylyel az az ellen panaszkod ókat ki akarja elégíteni, mely szerint azt mondja, hogyha vissza megyünk a jelenleg fenálló tariffa megállapítási idejére, és megnézzük az arany és ezüst árfolyam egymáshozi arányát, akkor ezen emelés nem tűnik fel olyan rendkívülinek, — ezen olcsó vigasztalás senkit meg nem nyugtat. Mert az ezen szerződés folytán előálló helyzetet mindenki az ezt közvetlen megelőző állapottal fogja összehasonlítani, (ügy van! balfelöl.) Én, m'nt mondom, adatokra nem hivatkozhatom, de hogy mégis megmérjem azon túlfizetést, mit az aranyvámok behozatala, és különösen a gyapjú-szövetek vámjának emelése által az ország fogyasztói fizetni fognak, a t. pénzügyminister ur beszédét vettem alapúi. A t. pénzügyminister ur ugyanis azon nagy beszédében, mely rám nézve ezen javaslat világosabb expositióját képezte, azt monda : a külföldről, különösen Angliából behozandó gyapju-áruk vámjának emelkedése, tehát azon túlfizetést, mit az árban a mi fogyasztóink teljesíteni fognak, Magyarországra nézve 8—4000 forintot fog tenni, a szerint, a mint, a jellen állapottal, vagy az angol pótszerződés folytán előállott állapottal hasonlítjuk azt össze. És hozzá teszi mindjárt, hogy azon gyapju-szövet-áruk árának emelkedése, melyek Ausztriából hozatnak Magyarországba, nem oly szerfelett nagy, és hogy e vámemelés folytán az ár emelkedés mindössze 1.800,000 frtot fog tenni. (Széll Kálmán tagadólag int.) Felolvashatom, szavait, ha kívánja. A minisíer ur előre bocsátja, mennyi mázsa gyapjú dolgoztatik fel Ausztriában, s azt mondja hogy ha 60,000 mázsára tesszük azt, a mit Magyarország az osztrák gyapjúszövet-árukból fogyaszt, s ekként Magyarország fogyasztását a valónál valamivel nagyobbnak vesszük .... Széll Kálmán pénzügyminister: Ha nagyobbnak vesszük a valónál. (Élénk derültség a középen) Szilágyi Dezső: Nem hittem volna, hogy a minister ur, midőn a házat valami iránt felvilágosítani akarja, ily mellékes elclausulálásokkal fogna élni; (Elénk helyeslés halfelöl.) nem hittem volna, hogy midőn a pénzügyminister ur Lónyay gróf számítása ellenében, egy másik számítással lép föl: ezen másik számitásnak nagyobb hitelt vindicáljon anélkül, hogy követelné, hogy a maga számítása az utolsó pontig helyesnek ismertessék el; nem hittem volna, hogy a mikor az ő általa fölállított alapon más okoskodik, aickor a pénzügyminister ur egy becsúsztatott szócskára hivatkozzék. (Taps és tetszés-nyüvánitások balfelöl Nyugtalanság a középen.) Ilyen okoskodásban, t. pénzügyminister ur, nincs egyenlőség. Mi nem támaszkodhatunk azon adatokra, melyeket a kormány indokolásaiban előterjesztett : mert ha velük fellépünk, azt mondják, hogy azok megbizhatlanok; ha pedig azon adatokra támaszkodunk, melyeket a minister urak amazoknak kiigazításaiul beszedőkben felhoznak, akkor egy oly szócskára hivatkoznak, mely azt jelenti: amikor én ezen adatokkal Lónyay grófot czáfolom. akkor ezen adatokra lehet építeni; de midőn valaki ezen adatok alapján engem czáfol: akkor nem lehet rájuk építeni. (Zajos tetszésnyilvánítások és taps halfelöl és a szélső jobboldalon. Halljuk !) Kénytelen vagyok tehát, t. ház, elfogadni azon számokat, melyeket a minister ur előadott és — mondom — megengedem, hogy ezen számok valamivel nagyobbak a valónál, hogy mennyi ez a valami, azt majd később fogjuk megtudni. (Halljuk J) Ha a minister ur beszédéből az következik, hogy a vám alá vetett áruknak csupán egy csoportjánál, a gyapjúszöveteknél, a magyarországi piacz fogyasztóinak a vámemelésből eredő túlfizetése körülbelül 2.100,000, esetleg 2.200,000 frtot