Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.
Ülésnapok - 1875-346
346 erszágot illés február 9 1878. 105 Legelőször is kijelentem, hogy én még az osztrák érdek szempontjából sem tartom szerenesés lépésnek azt, hogy a vámtariffa némely tételei védvámos irányban felemeltettek. (Helyeslés,) És ha a tariffáról némelyeket el akarok mondani, azért teszem ezt főleg, hogy ezen tariffát kellő világításba helyezzem; mert nem tartom czélszerünek, hogy ezen tariffára egész átalánosságban kimondassák, hogy védvámos, ami ily átalánosságban nézetem szerint nem áll. S itt először is megemlítem azon átalános tariffa-emelést, mely abbaii nyilatkozik, hogy t. i. ezentúl a vámok nem ezüstben, hanem aranyban lesznek beszedendők. Én t. ház, hogy ezen tényt kellő világításba helyezzem, két körülményre vagyok bátor a t ház figyelmét felhívni. Az egyik az, hogy az internacionális forgalomban az érték-mérő a mi papír valutánk nem lehet ; a második pedig az, hogy a t. ház előtt is ösmeretes azon körülmény, hogy 1870. óta az ezüst értéke mennyire csökkent. Midőn a régi szerződési tariffa oly módon állapíttatott meg, hogy a vámtételek ezüstben fizetendők, akkor az ezüst és arany közti relatio más volt, mint ma, és habár nem akarom tagadásba venni, hogy az arany értéke talán némileg növekedett, de az kétségtelen, hogy az ezüst értéke sokkal nagyobb mértékben csökkent, s ennél fogva, ha ma, — miután az ezüst értéke 1870. óta oly tetemesen leszállott, — kimondatik, hogy a vámok a másik nemes érczben aranyban, fizettetnek: ezzel lényegileg nem történik egyéb, mint hogy visszaszállittatik a tariffa azon absolut érték-magasságban, melyben 1870. előtt állott. Ezt csak azért voltam bátor kifejteni, inert többször is ismételve mondatott az, hogy a vámok arányban való 15°/ 0-nyi emelése a vámnak. Azt hiszem, ezen fejtegetésemmel azonban azt állítani nem lehet. Beismerem, hogy van egy csekély emelés, de semmi esetre nem 15°/ 0-nyi. A mi már most magát a vámtariffa jellegét illeti, helyesnek tartom gr. Apponyi Albert azon kijelentésót, hogy a vámtariffa jellegét a textil industria és a vasipar termékeire vetett vámtételek határozzák meg; és azért épugy mint ő, én is ezzel a kettővel akarok foglalkozni. Legelőször is kiemelem, hogy a fonalakra, nevezetesen a pamut-fonalakra újonnan megállapított vámok nem minden tételben foglalnak magokban vámemelést: ós ha a pamut-fonalak vámját igazságosan akarjuk bírálni: nem lehet kikapni csupán azokat, melyeknél emelés fordul elő. hanem meg kell tekinteni azokat is, a melyekben vámleszállitások foglaltatnak. Nevezetesen a IX-ik csoportban, a 12. számig menő parnutfonalak vámja leszállittatott. 8 frt volt a szerződéses KÉPV. H. NAPLÓ 1875-78. XV. KÖTET. vámtétel és az uj autonóm vámtarifában a vámtétel 6 frt. Itt megjegyzem mellesleg, hogy épen a pamut fonalaknál nem lehet mondani, itt egymásra oltott a védelem, — mint a hogy Kerkapoly Károly t. barátom magát kifejezte. — mert épen e leszállítás Magyarország érdekében is áll. Ismeretes dolog ugyanis, hogy durva fonalakat Magyarország, nevezetesen a magyarországi szövőszékek használják igen nagy mértékben, e fonalak vámja pedig határozottan leszállittatott 8 forintról 6 forintra. A fehérített fonalak vámja szintén leszállittatott 12 írtról 10 forintra. A 12 — 30 számú fonalak vámja maradt a régi. A 80-ik számon felüli fonalak vámja 8 forint szerződéses tételről 12 forintra emeltetik, s ez az emelés az, melyre beszédében Apponyi Albert gróf hivatkozott. Abból azonban t. ház, hogy a durva fonalaknak vámja leszállittatik, a közbensőké a régi marad, a finomaké pedig felemeltetni : nem lehet azt következtetni, hogy a pamut-fonalakra nézve az uj tariffa védvámosabb, mint a régi volt; mert az intézkedéssel tulajdonkép az történt, hogy a vám, mely az előtt egészen egyenletes volt, 8 írttal a pamut fonalaknál az érték szerint, t. i. a csekélyebb értékűeknél csekélyebb, a magasabb értékűeknél magasabb tételben állapíttatott meg. Hasonló jelenségekkel találkozunk a X-dik csoportba tartozó szövött áruknál. A közönséges sima szöveteknél a szerződéses vámtétel 40 forint volt, most lesz 32 forint; a közönséges mustrás szöveteknél részint marad 40 forint, részint 80 forintról leszállittatik 70 forintra. Itt megjegyzem, hogy ezen árukhoz tartoznak azon szövetek, melyek fehórnemüekre használtatnak s az ingek, melyeket hordunk, e szövetből vannak készítve. A vámemelés ez áruknál is, — 40 forintról 60 forintra, — csak a legfinomabb pamut szöveteknél fordul elő, tehát a vámemelés oly tárgyakat érint, melyek kiválóan luxus tárgyak, s azért azt hiszem a pamut szövetek vámtételéről sem lehet azt állítani, hogy csak határozott védvámos irányzatúak. Nem igy áll, t. ház ! A vámtariffa a gyapjú szöveteknél, mert az határozottan védvámos irányzatú, nevezetesen abban a tekintetben, hogy a quadrat méterként 450 —600 gramm súlyú áruk vámja 40 forintról 60 forintra, a 450 grammnál kisebb súlyúak vámja 40 forintról 80 forintra emeltetik. Ez határozottan védvámos irány, a mennyiben ezen vámtétel az ilynemű angol szövetek behozatalát mindenesetre meg fogja nehezíteni. Minthogy tehát e textil industria egy csoportjánál a vámtételek ilynemű emelését látjuk, azon kérdés merül fel: vajon ezen vámemelés, melyet egyébiránt az illető iparág szempontjából sem tartok szerencsésnek, — indokolható-e ? 14
