Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-346

S46. országos ülés február 9. 1878. 98 Tóth Vilmos képviselő ur azt monda a minap, hogy Magyarország önállósága és függetlenségé utópia. {Tóth Vilmos tagadólag int.) Szóról szóra ezt mondta. Tóth Vilmos: Azon mértékben, mint önök kivánják. Mocsáry Lajos: Hisz az még nem is teljes! (Halljuk\) Én azt hiszem, sokkal több plausibilitással lehet azt mondani, hogy az osztrák birodalom föntartása utópia. Bégóta kétségessé lett már — nem titok ez — az osztrák birodalom fönállhatása. De ezen kétséget roppant mértékben emelték azon világrenditő események, a melynek e perczben tanúi vagyunk. (Helyeslés balfelöl.) Ertem a keleti eseményeket. Bármi legyen is ezen eseményeknek lefolyása, egy dolog kétségtelen, s ez az, hogy az európai török birodalomnak vége van. A török nemzet Ázsiába van visszaszorítva s e szerint mindazon combinatiók, melyek az osztrák-magyar birodalom fentartásának érdekében Törökország integritásának föntartására, illetőleg az orosz hatalom visszaszorítására voltak fektetve : vége van. Ausztria akarta igy, ő vitte be a magyar nemzetet is, magyar kéz által, hogy ezen bűnében társ legyen. (Helyeslés a szélső balon.) A török birodalomról elmondhatjuk e perczben Vörösmarty szavaival: „A sírt, hol nemzet sülyed el, népek veszik körül s a népek millióinak szemében gyászköny ül." De ez bevégzett tény, ezzel nekünk számolnunk kell. Le kell küzdenünk a keserű fájdalmat, • melyet a török nemzet elbukása felett érzünk, és azt az indignatiót, melyet a velünk el játszatott szerep ébreszt bennünk. (Helyetlés balfelöl.) A tényekkel mondom számolnunk kell ésazuj helyzetben magunkról kell gondoskodnunk; arról, hogy mikép rendezzük be nemzeti politikánkat az uj körülmények közt. Az uj helyzet abban áll, hogy Oroszország hatalma az ujabbi események által oly óriási mérvben növekedett, a minőt nem mint ephemer, de mint consolidált hatalmat nem ismer az ujabb kor történelme. S e hatalom, ne titkoljuk magunk előtt még teljes fejlődésben, mondhatjuk ifjú erőben áll és hódítási, terjeszkedési pályafutását még korántsem végezte be; (Helyeslés a szélső baloldalon.) nagyon valószínű, hogy a keleti kérdés az által, a mi eddig történt, teljesen befejezve nem lesz. Oroszországnak még ujabb expeditiókra lesz szüksége és semmi esetre sem fogja kiadni kezéből azt, hogy ő rendezze döntő kézzel a viszonyokat. Mig e törekvésében itt egy nagy katonai hatalom feuáll: az osztrák-magyar monarchiát mindig akadálynak fogja tekinteni terveinek kivitelében, és azért e hatalom megdöntése lesz állandó törekvésének czélja. {Ugy van! a szélső baloldalon.) Másrészről itt van Németország. Ha kellett még neki sarkantyú arra, hogy a megkezdett terjeszkedési pályán tovább haladjon, az meg van Oroszország hatalmának növekedésében; elő fogja venni régi programmját, a melynek kifejlesztése nem történhetik máskép, mint Ausztria rovására. (Helyeslés balfelöl.) Ez a helyzet, s miként kell nekünk magyaroknak e helyzetben existentiánkról s jövőnkről gondolkoznunk: ez ránk nézve a kérdések kérdése. Az osztrák birodalmat ily körülmények közt fentartani kétségtelenül csak a legnagyobb erőfeszítéssel lehet. Még meg sem kezdődött ellene az actió, már is erősen sulyosodik politikáján a helyzet súlya. Azért tart egy millió katonát s ezért van az, — és ez egyike azon retinentiáknak, melyekkel e kiegyezési tárgyalás folyamában találkozunk — hogy, a mi különben megfoghatlau volna, miért kedveznek Bécsben annyira a birodalom egyik felének a másik rovására. Ez nem történhetik más okból, mint azért: mert félnek, hogy ha nem kedveznek Ausztriának, akkor a németek a faképnél hagyják a birodalmat, Mi következik ebből? Az, hogy a dissolutiónak magva meg van magában a birodalomban. Ily helyzetben fognak majd bekövetkezni a nehéz napok, midőn a magyar nemzet fel fog hivatni arra, hogy őseitől öröklött hűséggel, életéve! és vérével igyekezzék a birodalmat megmenteni. És akkor majd azon nagyfontosságú kérdés fog előállani : vajon érdemes-e nekünk magunkat erre elszánni, vagy tanácsosabb-e szabad folyást engedni az eseményeknek. Ausztriát minden áron fentartani, Magyarországra nézve nagy veszélylyel jár: mert kétségtelen, hogy ezen esetben Oroszország a birodalom ellen fordított actióját rajtunk fogja mindenekelőtt megkezdeni; mi ellenünk fogja mozgásba tenni a a nemzetiségi agitatióban rejlő eszközöket; itt fogja lerakni a nemzetiségi torpedókat, hogy azokat a kellő időben felrobbanthassa. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Azután majd Magyarországtól fog igyekezni elszakitni egyes provincziákat, és pedig nem azért, mivel Magyarország existentiája szálka szemében, hanem azért, mert Magyarország Ausztriának kiegészítő része, melyet, mint katonai nagyhatalmat, maga mellett meg nem tür. És akkor be fognak teljesedni Kossuth Lajos súlyos szavai, hogy t. i. Magyarország lesz az oltár, melyen a történelem logikája az osztrák sast megégeti. (Tetszés és] helyeslés a szélső baloldalon) E veszély kikerülésére nézetem szerint nem kínálkozik a nemzetnek más mód, mint a melyet említeni bátor voltain, hogy engedjünk szabad folyást az eseményeknek. Ausztria német tartományai Németországhoz fognak csatoltani, mi pedig sorakozni fogunk azon kisebb független államokhoz, melyek Európa délkeleti részén létre 13*