Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-346

S46. országos ülés február 9. 1878. 98 Tóth Vilmos képviselő ur azt monda a minap, hogy Magyarország önállósága és függetlenségé utópia. {Tóth Vilmos tagadólag int.) Szóról szóra ezt mondta. Tóth Vilmos: Azon mértékben, mint önök kivánják. Mocsáry Lajos: Hisz az még nem is teljes! (Halljuk\) Én azt hiszem, sokkal több plausibili­tással lehet azt mondani, hogy az osztrák biroda­lom föntartása utópia. Bégóta kétségessé lett már — nem titok ez — az osztrák birodalom fönáll­hatása. De ezen kétséget roppant mértékben emelték azon világrenditő események, a melynek e perczben tanúi vagyunk. (Helyeslés balfelöl.) Ertem a keleti eseményeket. Bármi legyen is ezen eseményeknek lefolyása, egy dolog kétségtelen, s ez az, hogy az európai török birodalomnak vége van. A török nemzet Ázsiába van visszaszorítva s e szerint mindazon combinatiók, melyek az osztrák-magyar birodalom fentartásának érdekében Törökország integritásának föntartására, illetőleg az orosz ha­talom visszaszorítására voltak fektetve : vége van. Ausztria akarta igy, ő vitte be a magyar nem­zetet is, magyar kéz által, hogy ezen bűnében társ legyen. (Helyeslés a szélső balon.) A török birodalomról elmondhatjuk e perczben Vörösmarty szavaival: „A sírt, hol nemzet sülyed el, népek veszik körül s a népek millióinak szemében gyász­köny ül." De ez bevégzett tény, ezzel nekünk számol­nunk kell. Le kell küzdenünk a keserű fájdalmat, • melyet a török nemzet elbukása felett érzünk, és azt az indignatiót, melyet a velünk el játszatott szerep ébreszt bennünk. (Helyetlés balfelöl.) A tényekkel mondom számolnunk kell ésazuj helyzetben magunkról kell gondoskodnunk; arról, hogy mikép rendezzük be nemzeti politikánkat az uj körülmények közt. Az uj helyzet abban áll, hogy Oroszország hatalma az ujabbi események által oly óriási mérv­ben növekedett, a minőt nem mint ephemer, de mint consolidált hatalmat nem ismer az ujabb kor történelme. S e hatalom, ne titkoljuk magunk előtt még teljes fejlődésben, mondhatjuk ifjú erőben áll és hódítási, terjeszkedési pályafutását még koránt­sem végezte be; (Helyeslés a szélső baloldalon.) nagyon valószínű, hogy a keleti kérdés az által, a mi eddig történt, teljesen befejezve nem lesz. Oroszországnak még ujabb expeditiókra lesz szük­sége és semmi esetre sem fogja kiadni kezéből azt, hogy ő rendezze döntő kézzel a viszonyokat. Mig e törekvésében itt egy nagy katonai hatalom feuáll: az osztrák-magyar monarchiát mindig aka­dálynak fogja tekinteni terveinek kivitelében, és azért e hatalom megdöntése lesz állandó törekvé­sének czélja. {Ugy van! a szélső baloldalon.) Másrészről itt van Németország. Ha kellett még neki sarkantyú arra, hogy a megkezdett ter­jeszkedési pályán tovább haladjon, az meg van Oroszország hatalmának növekedésében; elő fogja venni régi programmját, a melynek kifejlesztése nem történhetik máskép, mint Ausztria rovására. (Helyeslés balfelöl.) Ez a helyzet, s miként kell nekünk magyaroknak e helyzetben existentiánkról s jövőnkről gondolkoznunk: ez ránk nézve a kér­dések kérdése. Az osztrák birodalmat ily körülmények közt fentartani kétségtelenül csak a legnagyobb erőfe­szítéssel lehet. Még meg sem kezdődött ellene az actió, már is erősen sulyosodik politikáján a hely­zet súlya. Azért tart egy millió katonát s ezért van az, — és ez egyike azon retinentiáknak, melyekkel e kiegyezési tárgyalás folyamában találkozunk — hogy, a mi különben megfoghatlau volna, miért kedveznek Bécsben annyira a birodalom egyik fe­lének a másik rovására. Ez nem történhetik más okból, mint azért: mert félnek, hogy ha nem ked­veznek Ausztriának, akkor a németek a faképnél hagyják a birodalmat, Mi következik ebből? Az, hogy a dissolutió­nak magva meg van magában a birodalomban. Ily helyzetben fognak majd bekövetkezni a nehéz napok, midőn a magyar nemzet fel fog hivatni arra, hogy őseitől öröklött hűséggel, életéve! és vérével igyekezzék a birodalmat megmenteni. És akkor majd azon nagyfontosságú kérdés fog előállani : vajon érdemes-e nekünk magunkat erre elszánni, vagy tanácsosabb-e szabad folyást engedni az eseményeknek. Ausztriát minden áron fentartani, Magyaror­szágra nézve nagy veszélylyel jár: mert kétség­telen, hogy ezen esetben Oroszország a birodalom ellen fordított actióját rajtunk fogja mindenekelőtt megkezdeni; mi ellenünk fogja mozgásba tenni a a nemzetiségi agitatióban rejlő eszközöket; itt fogja lerakni a nemzetiségi torpedókat, hogy azokat a kellő időben felrobbanthassa. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Azután majd Magyarországtól fog igyekezni elszakitni egyes provincziákat, és pedig nem azért, mivel Magyarország existentiája szálka szemében, hanem azért, mert Magyarország Ausz­triának kiegészítő része, melyet, mint katonai nagyhatalmat, maga mellett meg nem tür. És akkor be fognak teljesedni Kossuth Lajos súlyos szavai, hogy t. i. Magyarország lesz az oltár, me­lyen a történelem logikája az osztrák sast meg­égeti. (Tetszés és] helyeslés a szélső baloldalon) E veszély kikerülésére nézetem szerint nem kínálkozik a nemzetnek más mód, mint a melyet említeni bátor voltain, hogy engedjünk szabad folyást az eseményeknek. Ausztria német tarto­mányai Németországhoz fognak csatoltani, mi pe­dig sorakozni fogunk azon kisebb független álla­mokhoz, melyek Európa délkeleti részén létre 13*

Next

/
Oldalképek
Tartalom