Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-345

Uh országos Ülés február 8. 1878. 9 3 Aztán a ministerelnök ur — nincs itt senki— j (Széll Kálmán pénzügyminister : Itt vagyok ! De- \ rültség.) A pénzügyminister úrhoz majd aztán | lesz szerencsém. (Nagy derültség.) A ministerelnök ur azt mondta •— csak erről ! szólok, mert már mindent elmondtak előttem, — j a ministerelnök ur azt mondta, hogy nem adtunk fel semmit, tiz év nem a világ. Szerintem ez | épen olyan, mint mikor egy zsarnok elzár egy embert nem tiz évre, hanem csak tiz napra és azt mondja neki: tiz napig csak levegővel fogsz táplálkozni, de tiz nap múlva szabad lesz, önrendel- j kezesi jogodat visszakapod. (Derültség) Aztán — no ez már komolyabb dolog — a ! ministerelnök ur azt monda: népszerűség ide, \ népszerűség oda, őt megnyugtatja az ő lelkiismerete." Én ebben nem kételkedem, mert az ő udvari poétája, mint ma láttuk, (Derültség.) rádisputálta Tisza Kálmánra is, hogy talán ő az utolsó magyar minister és utána az özönvíz. De ha elhiszem azt a ministerelnök urnák, higyje el a ministerelnök ur is nekem, hogy eljön az idő, midőn ezen eseményekre örömtelenül fóg visszaemlékezni ; eljön az idő, midőn, ha őszinte fog akarni lenni, maga fogja elmondani a ministerelnök ur a sua culpát. Hogy az ország mit fog mondani, arról nem szólok: mert a ministerelnök ur akkor eléggé szerencsétlen leend. S most áttérek egy-két szóval a t. pénzügy- ! minister úrra. (Bálijuk!) Az igen t. pénzügymi- | nister ur szokás szerint egész ékesszólással, vagy is inkább jobb ügyhöz méltó ékesszólással, azt akarta bebizonyítani, hogy az 18(57 iki egyezkedós rosszabb, mint a mostani. A többiek pedig, Lónyay, Kerkapoly és mások azt bizonyították. hogy a mostani a rosszabb. Meg fog nekem engedni az igen t. pénzügyminister ur, ha ebből azt következtetem, hogy mindakettő rósz. (Élénk derültség.) S a dolog természeténél fogva nem is lehet jó, mert mint előbb mondtam, hol az érdekek homlokegyenest ellentétben vannak egymással, ott jó szerződésről szó sem lehet. Hanem mondott az igen t. pénzügyminister j ur beszéde vége felé egyet, hol elismerte, hogy a j nemzettest beteg, gyenge. Ez kissé furcsa. Mert j mikor a budget exposét tartotta, akkor nagyon erős volt a nemzet, s azt monda a pénzügymi- ] nister ur, hogy elbir sokat, csak dolgozni kell. De én erről nem szólok, legyen a nemzettest beteg s igen gyenge. Hát hogyan akarja gyógyítani a pénzügyminister ur? A maga elismerése szerint be akar neki adni egy gyengítő-szert. Na kérem, nincs a világon oly doktor, ki helybenhagyná e receptet (Derültség), egy gyengének gyengitő-szert beadni, hogy minden reactióra képtelen legyen. (Nagy derültség?) Most Zsedényi t. képviselő urnák kívánok felelni. (Nagy derültség. Halljuk !) Ki kell jelentenem, hogy én a t. képviselő urat a privát téren kimondhatlau tisztelem. Nagyon. Hanem meg fog engedni, hogy a politikai téren biz én nem tisztelem. (Derültség). Mert a t. képviselő ur ellentétben van önmagával. Azon dolgokban, melyekre nézve Bécsből inspiráltatik, hányja a milliókat; itt bent pedig meg akarja kímélni a krajezárokat. Helyesen teszi. Hanem meg fog nekem engedni, hogy e két számla nem egyenlíti ki egymást. A t. képviselő ur azt mondja, hogy mink itt e padokon kevesen vagyunk. Eszközölje ki, hogy a hivatalnokokat mi nevezhessük ki; (Nagy derültség.) eszközölje ki, hogy az államvagyont mi adjuk haszonbérbe, (Elénk tetszés.) azután eszközölje ki, hogy a rendelkezési alappal mi rendelkezhessünk, (Nagy nevetés) meglátja a t. képviselő ur, hogy olyan többségre, jutunk mindjárt (Zajos derültség, taps) és az a párt, a melyikhez a t. képviselő ur tartozik : az lesz a törpe minoritás. (Élénk helyeslés és tetszés a baloldalon.) T. képviselőház! Mi lehet tehát az oka azon meghasonlásnak, mely az egész ország és a t. kormány és az azt követő párt közt létezik ? Én törtem rajta a fejem sokáig, de mást nem tudtam feltalálni, mint azt, a mit maguk is mondanak, s ez az egyetlen-egy félelem; félnek a közgazdasági harcztól. Ez komoly dolog. Boldogult Deák Ferencz azt monda, hogy megijednünk nem szabad soha, de az országot mindig félteni kell. Gyönyörű mondat. Igen helyes. Én is féltem az országot, azért nem fogadom el ezen törvényjavaslatot. Hanem önök, t. kormány és kormánypárt, mit féltenek önök? Ha önök kidobnak minden félteni valót a hajóból, hogy abban nem marad más, mint a mit Cicero mondott: a sentiua reipublicae, ugyan mit féltenek akkor? Hiszen ezt a területet, a mint mondani szokták, a Kárpátoktól Adriáig nem viszi el a hátán senki. Hát mi félteni való van egy országban? Félteni valók institutiói, az alkotmány és az állami élet. Ami az institutiókat illeti, nekünk volt egy — merem állítani valódi — kincsünk, milyennek párja nem volt szerintem az egész világon. Ezt az institutiót azonban, melyről pedig a törvény azt mondja, hogy a törvény őre, és az alkotmány bástyája, már többé nem kell félteni. Napról napra jönnek bizonyítványok maguktól,a törvényhatóságoktól, hogy ez hasznavehetetlen. En már igen régen elmondottam róla, mit a rómaiak a sirok fölött mondottak volt: Sit tibi terra levis. Ami az ország alkotmányát illeti, erre nézve már máskor megmondottam, az csak arra való, hogy mi, de mi magunk tegyük magunkat tönkre ; de arra, hogy nekünk valami hasznot hajtson, arra nem való. Nem tudom ki említette, gondolom Jókai, hogy micsoda absurdum azt mondani, hogy