Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.
Ülésnapok - 1875-319
80 319. országos illés deczembcr í. 1877. menti eljárásomat a t. ház bírálatára merem bizni, hogy én voltam-e valaha durva? Azt nem is utasítom vissza azon egyszerű oknál fogva, mert őt nem tartom érdemesnek még a visszautasításra is. (Mozgás.) Elnök : Engedje meg a t. képviselő ur, de ha közbeszólását hallottam volna, mindenesetre észrevételt tettem volna reá, már csak azért is, mert többször felszólítottam és kértem a t. képviselő urakat, hogy közbeszólásaikkal ne méltóztassanak a vitát elkeseríteni és ezáltal oly jeleneteket előidézni, mint a milyennek most tanúi voltunk. (Elénk helyeslés.) A beadott két indítvány fel fog olvastatni. Gulner Gyula jegyző (olvassa Szalay Imre indítványát és Zay Adolf határozati javaslatát). Elnök: T. ház! Szalay Imre képviselő ur az egész §-t az igazságügyi bizottsághoz kivánja visszautasítani. Zay Adolf képviselő ur nem kívánja a §-t visszautasítani, hanem az egész fejezet helyett egy uj javaslatot kíván elfogadtatni. Azon vélekedésben vagyok, hogy nekem mindenekelőtt a Szalay Imre képviselő ur indítványát kell szavazásra feltennem. A mi azután Zay Adolf képviselő ur javaslatát illeti, az iránt nézetem szerint a ház a fejezetnek részletes tárgyalásakor fog határozni; így jelesül a Zay Adolf képviselő ur által tett javaslatok a 295. és 299. §§-ra is vonatkoznak. Ha a t. ház e §§-at változatlanul fogadja el, Zay Adolf képviselő ur javaslatai mellőztetnek. Ezen rendet akarván a szavazásnál követni, mindenekelőtt kérdem a t. háztól, méltóztatik-e Szalay Imre képviselő ur azon indítványát, hogy e § az igazságügyi bizottsághoz visszautasittassók, elfogadni? Azok, a kik ez indítványt elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Az indítvány nem fogadtatott el, e szerint azt hiszem, áttérhetünk a részletes tárgyalásra és Zay Adolf képviselő urnák azon módositványát, a melyek a határozati javaslatban foglaltatnak, az illető §§oknál újra fel fogom olvastak i. Tombor Iván jegyző (olvassa a 293. §-t.) Zay Adolf: T. ház! (Felkiáltások: Kiáll! Eláll!) Habár elvileg el van fogadva, hogy a párviadal bűntény minőségével bir, szükségesnek tartok legalább aziránt kísérletet tenni, hogy ezen felfogás keretében ne történjenek igazságtalanságok ós helytelenségek. T. ház! Ha a szőnyegen levő 293. §. nem tartalmazza azon megszorítást és szabatos szöveget, melyet ugy az elmélet mint a törvényhozók máskép fogadtak el; én itt csak hivatkozom a t. előadó urnák híres tankönyvére, ő szintén elfogadta, amit más büntető jogtudósok is p. Bemer, Glaser, Wáchter a párviadal fogalmára nézve követelnek, hogy a párviadal öldöklő fegyverrel követíessék el; ha nincs benne ezen §-ban ezen megszorítás: párviadalnak tekintethetnék az is, amit mások gyermekes játéknak vagy pedig academicus gyakorlásnak tekintenek. En remélem., hogy legalább a t. előadó ur r — inert az elmélet terén elismerte ezen megszorítás jogosultságát, — hozzá fog járulni módositváuyomhoz, melyet bátor leszek fölolvasni, azután beadni: „A 293. §. első bekezdése igy hangozzék: „Valakinek kihívása öldöklő fegyverrel vívandó párviadalra." Elnök: Fel fog olvastatni a ínódositvány. Beőthy Algernon jegyző (olvassa a módositványt). Pauler Tivadar előadó: T. ház! Ha a párviadalnak az értelmezése itt a törvénybe adatnék, amint azt tankönyvekben adni kell: akkor elfogadnám a t. előttem szólott képviselő urnák indítványát; inert a párviadal fogalmához annak meghatározása is megkívántatik. De miután itt a párviadal nincs definiálva, hanem csak kimondva, hogy „aki párviadalra kihí, vagy azt elfogadja," és igy már feltételezi a törvényhozó mint közismeretü dolgot, hogy mi a párviadal: én a javaslatba hozott szavak felvételét nem tartom szükségesnek. (Helyeslés.) Elnök : Méltóztatik a t. ház a 293. §-t az igazságügyi bizottság szövegezése szerint elfogadni? (Elfogadjuk!) Ugy hiszem, elfogadtatik. Tombor Iván jegyzi) (olvassa a 294. %-t). Zay Adolf: T. ház ! (Zajos felkiáltások : El áll \ Elállt) Ezen szakasz dispositiója ismét igazságtalanságot tartalmaz annyiban, a mennyiben a párbajsegédeket is bűnösöknek nyilvánítja. Én ezt nem tartom helyesnek, ópugy mint nem tartja helyesnek az osztrák javaslat, a német, a franczia sőt a belga a codex sem, melyre a t. államtitkár ur szokott hivatkozni ; ez az ő kedvéért legyen mondva. Az általam említett törvénykönyvek nem tartják bűnösnek a párbajsegédeket, mert azok kötelességet teljesítenek, midőn a párbajnál jelen vannak, gondot viselvén arra, hogy a párbaj el ne "fajuljon. Maga a t. államtitkár ur is azt mondta, hogyha egyszer egy társadalmi intézmény meg van, kellő figyelemmel kell lenni arra. Ő maga hivatkozott a párbajszabályokra, mondván, hogy ezeknek megtartása megkülönbözteti a párbajt közönséges verekedések és emberölésektől. Kérdem a t. államtitkár urat: ki ügyeljen a párbajszabályokra, ha nem a segédek? S ha ezek ily nemes hivatást gyakorolnak, ha ők a párbaj becsületes jellegének az őrei, hogyan lehet őket bűnösöknek nevezni ? Különben arra is figyelemmel kell lenni, ! hogy segédnek lenni nemcsak baráti, hanem társadalmi
