Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-319

74 319. országos ülés deczembcr 4. 1877. büntetés mellett, ha ezt alkalmazzuk a párbajokra, elérhetjük azon párbajok nagy fejlődését, a melyek nem a lovagiasság dicsőségére szolgálnak, hanem inkább annak gyalázatára, és melyek igen nagyban divatoznak Az előttem szólott t. képviselő ur hivatkozott a párbaj-szabályok megsértésére. Ugyan mik ezek a párbaj-szabályok ? Hogy oly pisztolyok legyenek, melyek sohasem találnak'? Akkor ne játszanak azok, akik párbajt akarnak vívni, mert az nem lovagias eljárás, midőn azon feltett szándékkal és kialkudott feltétellel állanak ki, hogy senki meg ne sérüljön, azután az úgynevezett segédek, tanuk kiállítják a bizonyítványt, hogy a lovagiasságnak elég van téve. {Helyeslés. Derültség. Igazi ügy vanl) Ily párbajok ellen ezen törvényhozási intézkedés elegendő. Megengedem utoljára is, hogy ha valaki megsérül, vagy megöletik : ezt véletlenségnek lehet tekinteni, véletlen emberölésnek, mert valóban nem szándékosan történt. Ha tehát a párbajt komolyan elakarjuk tiltani, amint én is tiltanám, akkor fogadjuk el az angol törvényhozást, amely azt mondja : a párbaj szándékos gyilkosság és akasztófával büntettetik, a párbajnál szereplő segédek pedig, mint bűnrészesek, szintén akasztófával büntettetnek. Ezzel vége volt Angolországban a párbajnak: mert ott is voltak párviadolok, most is vannak aneedoták az angol párviadalokról, amelyek ott már régóta nincsenek, de annak előtte léteztek De nem tekintve mindezekre, én el nem fogadhatom e §§-at már azért sem, mert önmagukkal ellentétben vannak és következetlenségben állanak az ezen törvénykönyvben foglalt intézkedé- . sekkel. Azt mondja az első §. : Valakinek kihívása párviadalra, ugy szintén a kihívás elfogadása: vétséget képez és hat hónapig terjedhető államfogházzal büntettetik. Későbben azt mondja a 297. §. : Ha a felek a párviadaltól eladottak, senki sem büntethető. Hogyan lehet a kihívást büntetni, és midőn már a kihívásnál tovább mentek, de végül eladottak a párbajtól, ezért nem büntetnék ? Ez által már megfosztatnak az illetők azon alkalomtól, hogy elállhassanak a párviadaltól. Ez ellenmondás, nem tehetek róla. Azt mondja a 299. §. : A párviadal következményei szerint a szándékos emberölésre, — vagy a szándékos súlyos testi sértésre megállapított büntetéssel büntettetik. Engedelmet kérek, ha visszatekintek néhány szakaszszal, azt találom: hogy e szándékos emberölés a 279. §. szerint 10—lő évig terjedhető fegyházzal büntetendő; tehát a minimum 10 év; a párbajra pedig, ha valaki mást megöl, a maximum öt év. Engedelmet kérek ebben nincs következetesség ; ha a szándékos emberölésre a minimum tiz év, akkor ne tegyünk ide maximumnak öt évet, mert ez privilegisálása lenne a párviadalnak : ebben nincs következetesség és összhangzás azon elvekkel, melyek e törvénykönyvben foglaltatnak. Azután az utolsó §-ban, melyre Molnár képviselő ur, mint enyhítőre hivatkozott, felmentetnek a tanuk, Engedelmet kérek, azon bevett szokás és szabályok szerint, amelyek most divatosak, tanuk nélkül párbaj nem lehet. Ha tehát itt szándékos emberölés, nézetem szerint szándékos gyilkosság történik, ezen tanuk bűnrészesek, akik segítik a gyilkosságot. Tudom, hogy egy szakasz szerint büntetendők a tanuk is, ha halál történik, akkor, mint bűnrészesek büntetendők ; hanem én azt mondom, hogy minden esetben büntetendők a tanuk, ahol, párbaj van, mert ezek nélkül párbaj nem lehet. Ok tehát részesek abban, miben a párbajvívók bűnösök. Miután pedig itt az egész bün elkövetése szándékos, előre megfontolt, meghatározott, itt másról, mint szándékos bűntettről szólni nem lehet és az olyan párbajról, melynek czélja az, hogy kettő közül valaki halva maradjon, kétségkívül a szándékos, előre megállapított, formaszerint meghatározott gyilkosság bűnténye áxrog fenn, és nézetem szerint, mint gyilkosság büntetendő. Ha ezen szakasz azon elvek szerint alakittatik át, melyek az angol törvényben vannak, hogy ez szándékos gyilkosság lévén, halállal büntettessék és ha csak testi sérülés történik, mint szándékos testi sérülés büntettessék, szóval ugy büntettessék, mint azon cselekmény, mely elkövettetett, akkor nincs szükség a kihívást és az előkészületekre való lépéseket büntetni, mert az magában bűncselekményt nem képez, büntettet csak akkor képez, ha végrehajtatik. Én tehát ezen fejezetet sem a dolog természetének, sem czéljainak megfelelőnek nem tartom, hogy a párbajt megakadályozza, vagy legalább is nehezítse, csak igen komoly esetekben lehetővé tegye, inkább ugy látom, mintha bátorítani akarna a párviadalra, csak bizonyos esetekben bünteti ós ha kimondatik is a büntetés, legtöbb esetben kegyelmezós utján nemcsak elengedtetik, csakhogy azon lovagias szokás, hogy a levegőben durrogtassák a pisztolyokat, el ne maradjon a magyar nemzettől. Én tehát ezen fejezetet a czélnak megfelelőnek nem találom és egyes módosítással azon segíteni képes nem vagyok és azért, — ámbár egyátalában nem vagyok azon nézetben, melyet Szalay t, képviselő társam előterjesztett, — hanem az általa beterjesztett indítványt, hogy e fejezet utasittassók vissza az igazságügyi bizottsághoz átdolgozás végett, igenis pártolom, és hogy ha a bizottság más elvekből indul ki, és következetességre igyekszik hozni e fejezetet a codex előbbi fejeze-