Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.
Ülésnapok - 1875-318
318. országos tilos decíenil»er 3. 1S77. 61 vállalkozik, mely az ország reputatiojanak árt: az az az ország ellen vét, és igy nem zaklatás az, ha ezen tényében meggátoltatik, és ha bűnösnek találtatik, meg is büntettetik. (Helyeslés a közepén.) Ha az ország reputatióját tekintjük, ez az ilyen esetben azt kívánja, hogy bíróilag kétségbevonhatlanul derittessék ki, mi igaz a dologban, mi nem; s hogy azok. kik bűnösek, legalább elitéltetvén: addig az igazság keze alá ne nyúljon senki, inig a törvényes biró a maga ítéletét ki nem mondta. (Helyeilés a közepém.) Én ezen nézetben voltam, ezen nézetben vagyok s meg is vagyok róla győződve, hogy aki belátja, hogy az ország reputatiojanak árt az oly tény, melynek megkisértéséről van szó: az az ország reputaíiója érdekében tartozik a kormány kötelességének tekinteni, hogy az ügy mibenlétének kiterítését ne akadályozza, s azt eltakarni s a legtágabb r körű gyanusitásnak tért nyitni ne engedjen. (Elénk helyeslés a közepén.) B. Simonyi Lajos : Legelőször is arra akarok válaszolni, mit a t. ministerelnök ur ellenem felhozott, hogy a bíróságok ez ügyben véglegesen nem intézkedtek. Nem is ezt mondtam én, hanem amint bátor voltam felolvasni az előleges vizsmilatról az itétetet. abban az mondatik: — újra felolvasom, hogy a legkisebb kétség se lehessen .... (olvas): ..Tekintve, hogy a vádlottak 1 ' (Közbeszólás a közepén: ..Nem a dolog érdeméhez tartozik 1 ' l) Akkor a t. képviselő ur nem tudja, hogy miről van szó. (Helyeslés a baloldalon.) A tényekből látszik, hogy nemcsak zelosus alsóbbrendű hivatalnokok vannak, hanem vannak ilyen képviselő urak is. (lgozl a baloldalon.) Hogy félreértés ne legyen, én azon Ítéletről szólok, melyet a legfőbb Ítélőszék hozott a székely ügyben s abból az idevonatkozó passust fei akarom olvasni: „Tekintve, hogy a vádlottak azzal, mintha Magyarországon a közcsendet bármi módon háborítani megkisérlenék, vagy kísérelni szándékoztak volna: nem is gyanusittatnak; a fent előadottak szerint pedig vádlottak oly tény elkövetésével, mely miatt ellenök ja büntető törvénykönyv 66. §-a stb. [alkalmazható s előleges letartóztatásuk indokolható lenne, nem is gyanúsíthatok" stb. ' Ebből kitűnik, hogy ők csakugyan ártatlanok. (Ellenmondás a középen.) A mi a másodikat illeti, t. i. a ministerelnök ur azon nyilatkozatát, hogy az állam reputatiojanak árt az, ha fegyveres betörés intéztetik az egyik államból a másikba: én azt hiszem, hogy bármily hóbortos kisszerű vállalatnak ellenében mindjárt nagy hatalommal fellépni, az állam reputatiójára nem szükséges, annál kevésbbé, mert hála Istennek Magyarországon a rend oly szilárd alapokon áll, hogy ily erélyes intézkedésre nincs szükség. Én tehát újonnan ismétlem előbb előadott óhajtásomat és igen sajnálom, hogy a t. ministerelnök ur, amint most kimondta, nem hajlandó teljesíteni azon kérelmemet, melyet teljesíteni mindég és minden alkalommal a kormánynak hatalmában áll: megszüntetni az eljárást: hanem hogy tovább is akarja folytatni ezt a pert, melynek vége nem lehet más, mint annak kiderülése, hogy a kormány nem volt e tekintetben helyesen informálva. Vannak oly dolgok, melyeket igen könnyű megfogni, de csak ugy lehet elereszteni, hogy az illető nevetségessé válik s hogy a kormány ezt ki akarja kerülni, ezen nem csodálkozom; hanem elvégre is ezt kikerülhetni nem fogja. Csak azt az egyet akarom még megemlíteni, hogy a t. kormány minélelőbb szüntesse meg ezen a humorral határos pert és ezzel annál jobban fog cselekedni, mert annál hamarább fog visszatérni hazánk azon vidékében tökéletesen a nyugalom és a béke, melyet áltheoriák által megzavarni mindenesetre igen káros. Tisza Kálmán ministerelnök és belügyminister: T. ház! Egyáltalán kénytelen vagyok tiltakozni a zaklatás szónak ez esetben való használata ellen: mert azt még sehol a világon, ha valaki a maga rendes birájának átadatik akkor, mikor valóságos eorpus delieti van, azaz lefoglalt fegyverek: zaklatásnak nem mondották. (Helyeslés a közepén.) Meg kívánom jegyezni még azt is a t. képviselő ur felvilágosítására, hogy igen is teljes igazsága volt azon közbeszóló képviselő urnák, aki azt mondta : hogy az ítélet felolvasása nem a dolog érdemére tartozik, mert azon ítélet nem a dolog érdeméről szól, hanem szól arról, hogy olynernü bűntény nem forog fen, melyre nézve a vizsgálati fogságot követelné a törvény; de hogy másnemű nem forog-e fen: arról azon ítélet egy betűt sem szól, nem is szólhat, mert érdemleg az ügyet még az alsó bíróság sem tárgyalta. (Helyeslés a közepén.) Tehát igenis szükséges a dolgokat jól ismerni, jól tudni, mert máskép az ember zelozitása mondathat vele olyat, a mivel igazán csizmadiát fog. (Derültség.) Különben az meglehet, hogy a t. képviselő ur előtt nevetségessé lesz a kormány az által, ha az előbb általa is az ország reputatiojanak ártó cselekmény elkövetésére szánt fegyvereket lefoglaltatja, s a szándékolt tény elkövetését megakadályozza: meglehet, hogy a kormány a képviselő ur előtt nevetségessé válik, ha a rendes bírák működését gátolni nem akarja; lehet mondani, hogy a kormány mindezek által a képviselő ur előtt, s talán még mások előtt is nevetségessé lesz; de azt hiszem, senki előtt nem, a kinek a rendes jogszolgálatról és az állam érdé-
