Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-318

SIS. országos Illés deczemftee 8. 1877 51 ur emiitett, létezik. De már engedelmet kérek, azt, hogy mi azt tudjuk és hogy ezek oly intéz­kedések, ' melyek de jure léteztek, a képviselő­házban állítani nem lehet. Teljesen igazsága van Simonyi Ernő barátomnak, hogy magyar törvény ezekről nem szól semmit, tudtommal legalább nem, Hogy egy megalkotandó törvénybe beiktassunk valamit, vonatkozással azon törvényeinkben nem gyökerező, habár tényleg létező intézkedésekre: az csakugyan nem helyes. Ha a t. kormány meg van győződve arról, hogy ezen intézkedés helyes és hogy a törvényhozás helyeslésével is találkoz­nék, azon esetben, ha ismerné, méltóztassék a tör­vényhozás elé terjeszteni. (Helyeslés a szélső bal­felöl) Itt megragadom az alkalmat, hogy eszébe jut­tassam a t háznak, hogy körülbelül épen most negyedfél éve annak, mikor a közös hadseregre vonatkozó uj szabályzat megjelent. Én ugyanakkor itt a házban interpelláltam a ministeriumot, ós fölhívtam figyelmét arra, hogy azon nagy számú polgárnak, ki a hadseregben szolgál, büntető jogi helyzelét a törvényhozás valamiként rendezze; mert alkotmányos országban csakugyan nem létez­hetnék és fenn nem állhat oly állapot, — bármily tisztelettel viseltessünk is a fejedelem iránt, ki a hadsereg legfőbb parancsnoka, — hogy ily fon­tossága a törvényalkotásnak önkényüleg állapit­tassók meg és hajtassák végre. És mert még ke­vésbbé tehetjük azt, hogy ezen általunk nem is­mert, a törvényhozás által nem sanctionált intéz­ményekre mint általunk elismert létező törvényekre hivatkozzunk: pártolom Simonyi t. barátom, sze­rintem igen alapos és fontos megjegyzését Csemegi Károly államtitkár: T. ház! Azt gondolom, hogy az előttem szólott képviselő ur tévedésben van, midőn azt mondja, hogy a katonai fegyelemről vagy a becsületbeli eljárásról szó sincs törvényeinkben, mert az 1868. XL. t.-ez. 54. |-a a büntetések tekintetében a fennállott ka­tonai törvényeket létezőknek elismerte egyetlenegy intézkedés kivételével, mely a botbüntetésre vo­natkozik. Az illető törvénynek intézkedése igy szól: ,.Áddig is, mig a katonai törvénykezés az átalá­nos védkötelezettség igényeinek megfelelőleg annak idején átüolgoztatnék, előzetesen már most kimon­datik, hogy e törvény hatályba léptének napjától testi fenyíték és rabláncz az állandó hadseregnél többé nem alkalmazandó." Addig tehát, mig az eddig hatályban lévő törvények átdolgoztatnak. addig azok a magyar törvény által tovább is ha­tályban tartatnak, ennélfogva nagyon helyesen mondotta a t. előadó ur, hogyha valaki azon bíróságok előtt hamis esküt tesz, vagy hamisan vall, azért, mert nem a polgári, hanem a katonai bíróság előtt tette a hamis esküt, azért ártatlan­nak nem mondható. Egy törvényesen fennálló hatóság és bíróság előtt tett hamis esküért, a ha­mis eskünek minden veszélyei hárulnának azokra, kik a katonai szolgálatban vannak; ezt bűntelen­nek mondani felfogásom szerint lehetetlen; annál kevésbbé lehető ez, mert, amint megjegyeztem, ezen törvények fentartattak és amennyiben nem módosíttattak, máig is fennállanak. Egyébiránt megnyugtathatom a t. képviselő urat, hogy most van tárgya'ás alatt a katonai büntetőtörvénykönyv és bűnvádi eljárás, mely ha elkészül, okvetlenül a törvényhozás elé ter­jesztetik, és akkor az 1868. XL. t.-ez. 54. §-a intentiójának elég lesz téve és a t. háznak mód­jában fog állani, hogy a katonaságra vonatkozólag is épen ugy megállapíthassa a büntetőtörvény­könyvet és bűnvádi eljárást, mint a polgáriakra nézve. Kérem, méltóztassék a §-t az eredeti szerke­zetben elfogadni. (Helyeslés.) Madarász József: T. ház! Daczára annak, hogy az államtitkár- ur elébb méltóztatott a tör­vényt felolvasni, nem azon következtetést vonom belőle, hogy Magyarország azon törvényeket, a melyeknek átdolgozása eleve itt megemlittetett, már mint törvényeket elfogadta volna. Bocsánatot kérek, azon törvény nem azt mondja, hogy a ka­tonai törvénye': addig is, mig átdoUoztatnak. tör­vényekül szolgáljanak, hanem csak azt mondja, hogy addig is, mig a katonai törvények a tör­vényhozás által .-tálában elfognak intéztetni, a bot­büntetés megszüntette tik. Ez a fölény ege azon törvénynek és semmi más. És mivel ez a lényege, nem óhajtanám, hogy kimondassák, — legalább hallgatólag, — hogy oly intézkedés, melyre nézve említés történik, hogy át fog dolgoztatni, már magában ha létezik, tény] g törvényesítve legyen. Ennélfogva elismerem, hogy a kormánynak bizonyos mértékben kötelessége gondoskodni e tekintetben ; de azt hiszem, hogy Simonyi Ernő és Helfv Ignácz t. barátim felszó­lalásai következtében módot kellene nyújtani arra, hogy a hamis eskü, bármilyen perben történjék is, büntetve legyen, egyszersmind azonban a ma­gyar törvényben ne legyen r hivatkozás olyasmire, a mi törvényesítve nincs. És azt hiszem, hogy ha a t. ház ezen %. bekezdést kihagyja, vagy ugy módosítja, hogy bármi esetben történjék is a ha­mis tanuzás polgári egyének által, ez azon §. sze­rint büntettetik : megmentetik az ügy érdeme. Ha ez el nem fogadtatik, csatlakozom Simonyi Ernő t képviselőtársam indítványához, hogy a 3. be­kezdés hagyassák ki. Pauler Tivadar előadó : T. ház! Itt csak fegyelmi ügyekről van szó, ha t. i. fegyelmi ügy­ben tesz valaki hamis tanuzást, akár közhivatal­nok, akár ügyvéd ellen követ el; tehát nem lehet egyátalán mondani: polgári ügyekben; mert ez más §-ban van eldöntve és miután ezen katonai

Next

/
Oldalképek
Tartalom